Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
Történelmünk képekben 17. TÖRŰKTŐ1 RRBIGRT... Magyarország három részre szakadása, 1526-1571 „Töröktől rabigát vállainkra vettünk” — ezekkel a szavakkal a Himnusz költője, a XVI. századi nemzeti önkritikát visszhangozta. A kortársak a török hódításában Isten büntetését látták a belső anarchia, a társadalmi igazságtalanság, az erkölcsi-szellemi elesetrtség miatt. Mindez valóban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország nem tudott ellenállni a töröknek, noha az is tény, hogy a török birodalom katonailag és gazdaságilag sokszoros túlerőben volt. Magyarország csak külső segítséggel tudott volna sikerrel ellenállni a török támadásoknak. A Mohácsnál elesett gyermektelen II. Lajos helyébe választandó új király személyénél elsősorban az esett latba, milyen külföldi kapcsolatokat tud mozgósítani a török ellen. A nemesség jelöltje Szapolyai János erdélyi vajda, I. Zsigmondnak, az akkor hatalma csúcsán álló Lengyelország királyának a sógora volt. Az országgyűlés őt választotta királlyá. A bárók egy kis csoportja, Báthori István nádor vezetésével ellenkirályt állított Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg személyében, akit a csehek megválasztottak királyuknak, s így személye révén a már hagyományos magyar—cseh perszonálunió fenntartható volt, sőt remélni lehetett, hogy bátyja, a nagyhatalmú V. Károly császár révén a Német Birodalom is megsegíti Magyarországot a törökkel szemben. Szapolyai felajánlotta, hogy feleségül veszi II. Lajos özvegyét, Habsburg Ferdinánd húgát, Máriát és szövetségre lép a Habsburgokkal, de visszautasításra talált. V. Károly r>em a török, hanem Szapolyai ellen adott segítséget Ferdinándnak, aki kiszorította vetélytársát az országból. Szapolyai Lengyelországba menekült, s lengyel és francia diplomáciai segítséggel II. Szolimán támogatását nyerte meg. A szultán 1529-ben fegyverrel állította helyre Szapolyai uralmát, sőt megpróbálta Ferdinánd székvárosát, Bécset is elfoglalni. Ebben csak Jurisics Miklósnak, Kőszeg hősi védelmezőjének ellenállása akadályozta meg. Szapolyai 1540-ben meghalt. Ferdinánd ostrom alá vette Budát, de Szapolyai csecsemő fiának, János Zsigmondnak az utódlását gyámja, Martinuzzi (Fráter) György váradi püspök minden áron meg akarta védeni, s II. Szolimánt hívta segítségül. A szultán 1541-ben elűzte a német ostromlókat, de Budát saját magának foglalta el s a fiának fogadott János Zsigmondot anyjával, Izabella lengyel királylánnyal Erdélybe küldte. A török megszállás a Pécs—Esztergom—Szeged határolta ékkel furakodott be a nyugati (Habsburg) és a keleti (Szapolyai) királyság közé. Az ország három részre szakadt. Újraegyesítését a keleti királyságot kormányzó Martinuzzi csak a Habsburgok alatt látta megvalósíthatónak, ehhez azonban jelentős katonai erő kellett, hogy leküzdhesse a várható török ellenállást. Habsburg Ferdinánd azonban Erdélybe olyan kisszámú hadsereget küldött 1551-ben. amely a kortársak szerint „követségnek sok, hadviselésre kevés” volt. Martinuzzi erősítést kért, és időhiány céljából a törökkel is tárgyalt. Castaldo tábornok, árulástól tartva meggyilkoltatta Martinuzzit, de a bekövetkező török bosszút nem tudta megakadályozni. 1552-ben sorra estek török kézbe fontos magyar végvárak: Temesvár, Szolnok. Drégely, s a hódítókat csak Eger és kapitánya, Dobó István hősi ellenállása állította meg. A keleti királyság János Zsigmond uralma alatt 1556-ban helyreállt s egy évtizedig folytak a küzdelmek a Tisza mentén a két magyar állam határának rögzítéséért. A testvérharcnak Báthori István váradi kapitány megegyezéssel akart véget vetni, ami ugyan véglegesítette volna a kettős királyságot, de legalább lélegzethez juttatta volna a háború dúlta országot. Mialatt Báthori Bécsben tárgyalt, II. Szolimán közbelépett, és 1566-ban személyesen indult Bécs ellen. Védencének, János Zsigmondnak azt ígérte, hogy országát háromszorosára növeli, de a valóságban saját magának foglalt el újabb magyar területeket, például Gyula és Jenő várait. Bécsig nem jutott el, mert útjában Szigetvár ellenállása feltartóztatta. Az ostrom elhúzódott, s közben az agg szultán meghalt. A rommá lőtt. lángokban álló Szigetvár kapitánya, Zrínyi Miklós magyar és horvát katonái élén kitört az ostromlókra, s mind elestek a harcban. Ferdinánd utódja, Miksa ezalatt nagy zsoldossereg élén Győrnél várakozott, s Zrínyi kétségbeesett sürgetésére sem volt hajlandó Bécs védelmére tartogatott haderejét kockáztatni. Ekkor derült ki végérvényesen, hogy a Habsburgok az uralmuk alá került nyugati magyar országrészt örökös tartományaik elővédjeként állandó hadszíntérnek szánják, s egyelőre nem gondolnak a török kiűzésére. Zrínyi és társai hősiessége azonban egymagában is elég volt a török előnyomulás feltartóztatására. Az ostrom okozta időveszteség és a szultán halála miatt a török sereg hazavonult. Az új szultán már nem volt képes apja erőfeszítéseire és 1568-ban megkötötte Miksával a drinápolyi békét, amely török kézen hagyta II. Szolimán hódításait. A két nagyhatalom arcvonala hosszú időre megmerevedett; mindkét oldalon kiépült a végvári rendszer, s köztük a nagy háborúk helyett a mindennapi csatározások állandó hadviselése alakult ki. MAKRAI LÁSZLÖ Zrínyi Miklós arcképe, a háttérben Szigetvár. Mathias Zündt rézkarca 1566-ból. Országos Széchényi Könyvtár, Apponyi-gyüjtemény 2. Dobó István ruszkai síremléke, jelenleg az egri vármúzeumban 3. Szapolyai János király. Ismeretlen művész XVII. századeleji rézmetszete Nádasdy Ferenc Mausoleum (Nürnberg 1664) című kiadványában 4. Magyar-török bajvívás. Isaac Major rézkarca a XVII. század elejéről. Magyar Történelmi Képcsarnok. A végváriak közt folyó harcoknak kiemelkedő mozzanatai voltak a párbajra való kihívások, amelyeknek egyikét-másikát Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte 5. I. Habsburg Ferdinánd király. Egykorú miniatúra SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI 10
