Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN Kikerekedik a Hold az idén a Szabadtéri Játékok födött — ezen a júliusi-augusztuson legalábbis úgy forog a földgolyó Szegeddel, hogy tehholdas esték és éjszakák alá viszi. Tágra nyílt fél szemével hát az égbolt be-ibenéz a Fogadalmi Templom két tornya közt a térre, mely egykor Gizella nevet viselt s most Beloiannisziét, közkeletűbben a Dóm tér nevet. Benéz a térre, melynek valaha szomszédja volt a Korcsolyázó tó s ma ugyanott egy kis liget ringatózik, Adyról elnevezve. Változás, változások mindenfelé amerre csak ez az estéli fél őrszem a földkerekségen ellát, csupa változás — de ki értené meg jobhan a változások törvényét, mint a Hold, melynek egyetlen látványos természete épp a változás. Megérti nyilván azt is, hogy e térségen, ahol egykor vadvíz volt, aztán szántóföld, nagysokára dóm, a dóm előtt körmenet, aztán most, júliusokon, augusztusokon, játék, melyet szabadtéri színháznak neveznek változó emberek. Színházban persze aligha gondolnak az emberek valódi csillagzatokra, s valódi holdsugárra, pótlásukra lámpázatok, ívfények, pontfények szolgálnak. De ha ez a színház mégiscsak másfélé és szabadtéri nevezetű, ahová szabad bejárása van a nagy térségeknek, kozmikus méretűeknek, szabad útjuk a tejutaknak akár, miért ne juthasson eszébe az embernek itt, ezen az óriás nézőtéren, míg a tornyok alatt folyik a színi játék, miért ne juthatna eszébe a tér kiterjedésén messzi túl a másik kiterjedés is, a rejtelmesebb, a kevésbé meghatározható s mégis mindenütt jelenlevő, az Időé? Miért ne gondolhatna az ember arra — elhagyva immár a térre vonatkozó oly kérdéseket: honnan és merről — hogy mikartól jönnek ezek a színi játékok ide, a szegedi dóm alá, mikortól? Bizony régtől, a szegedi színjátszás szűk időszámítása szerint is idestova kétszáz év előttről. Akkor, a magyar színjátszás hajnali idején, a XVIII—XIX. század fordulóján, kapott először engedélyt Kelemen László társulata, hogy Szegeden játszhasson egyet a városháza tanácstermében. Alig később egy Kolozsvárról jött vendégtársulat, majd rövidesen, 1816-ban — hisz az évtizedek oly rövidek a nagy időben ! — Láng Ádám társulata már kávéházat és tánctermet bérelhetett a maga játékainak. A Badh-korszakira már volt egy nyári színköre Szegednek a Pacsirta kertben. Űj színkörét 1856-ban az árvíz elmosta, 1883-ra fölépült a színháza, 1885 első felében az leégett, októberre fölépítették. Bizony így járt az idő, sebesen, a szegedi színi játékok fölött, sebesen és árvizekkel, sebesen és tűzvészekkel, sebesen és romlásaiban mindegyre szemben találva magát az emberek építő elszántságával. Mikortól is? Régtől bizony, mindenesetre módot adva emberi nemzedékeknek, hogy szülessenek, múljanak, szülessenek és változzanak, színházat építsenek és dómot, ligetet neveljenek egykori tavak helyén s játsszanak a téren, mely valaha Gizella nevet viselt. És honnan is jöttek ezek a játékok, melyek az új századfordulóhoz, egy ezredfordulóhoz oly közel, immár akkora térséget betöltenek, hogy szabad bejárása lehet ide csillagzatoknak, Holdnak, tejutalknak, bejárása emberek tízezreinek nyári estéken? Bizony szűk tanácsteremből, kávéházi zugból, füliedt táncteremből szabadultak ide, ki az ég alá, a kéttornyú dóm elé ezek a játékok, melyek Szegedi Szabadtéri Játékoknak neveztetnek és hírük van immár a nagyvilágban. Az idén negyvenkilenc éve, hogy eszméjük a Szegedi Fiatalok Kollégiumában megfogant s negyvenhét éve annak, hogy Az ember tragédiája ezen a téren megjelent, kozmikus terében végre, csillagok alatt s az Időnek is a végtelenjében, mely örök művekhez méltó környezet. Voltak évek, háborúsak, s háború utániak, amikor Játékok itt nem voltak játszhatók, miintahogy aiz 1912-ben épülni kezdett dóm is csak 1929-ne épült fel, mert estek közben évek, mikor dómok sem voltak építhetők. Most a Játékok körüli, a nagy térségek körül, gyönyörű koszorúban is, de védősáncként is szinte, áll körös körül egy magyar pantheon, a Szegedi Pantheon, a magyar tudomány, a magyar művészet, a magyar irodalom, a magyar történelem nagyjainak emlékműveivel. Szobrokkal, dombormű vekkel ékes emlékcsarnok, védősánca a magyar széliemnek, gátjául árvizeknek, tűzfalául tűzvészeknek. Egy óra jár az árkádok közepén, zenélő óra, történelmi öltözékű alakok járnak körbe a számlap alett, és muzsikálva mérik az óriási tér fölött az időt. Zenélésük kedves és gépies: óraszerkezetre jár. De' emberi hangon szól, noha halkabban, mégis betöltve a teret, mert az időt is betölti, Juhász Gyula néhány verssora Szegedről: Megállók felhős tavaszég alatt S míg megy a víz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg. mAtrai-betegh Béla NEMZETKÖZI ÉLETTANI KONGRESSZUS bónóor Tamás — Kanadából Egy héten át hatvan ország hatezer tudósa hallgatta az előadásokat, a tizenhat szekcióban csaknem négyezer referátum hangzott el a Budapesten megrendezett XXVIII. nemzetközi élettani kongresszuson. — E számok valóban tiszteletreméltóak — mondta dr. Hársing László professzor, a kongresszus főtitkára. — Ilyen nagyszabású rendezvényt az utóbbi évtizedben nem tartottak Magyarországon. A hazai orvostudományra gyakorolt hatása is jelentős, mert megismertük tudományágunk legújabb eredményeit és kutatási terveit. Andrew Sohally NobeLdíjas amerikai fiziológus szavadból az is kiderült, hogy az egyhetes találkozóból nemcsak a hazai kutatók húztak hasznot. — Nagyon örülök, hogy éppen Budapesten került sor erre a világkongresszusra — mondta — hiszen évek óta gyümölcsöző együttműködés alakult ki az általam vezetett New Orleains-d laboratórium és a magyar szakemberek között. A magyar tudások közreműködésével olyan új vegyületeket sikerült előállítani, amelyek új alapokra helyezhetik a fogamzásgátlást. John Vane angol professzor a nemrégiben felfedezett prosztacikllnről számolt be, amely forradalmasíthatja a szív- és veseműtéteket. Noha még folynak a vele kapcsolatos alapkutatások, de már megoldották ipari előállítását. — Igaz — tette hozzá —, eirre ma még csak két gyógyszergyár képes: az együk a magyar Chinoin, amely máris több Kelly Gábor — az Amerikai Egyesült Államokból FŐTÖK: NOVOTTA FERENC európai intézetnek szállítja ezt az értékes kísérleti alapanyagot. — Ezen a találkozón számos rendkívül érdekes felfedezésről hallottunk — mondta John Eccles Nobeldíjas ausztrál tudós — köztük olyanokról, amelyek egy-két évtizede, sőt, néhány éve is íantáziálásnak tűntek voltna. Még ima söm tártuk fel szervezetünk minden titkát, de a tudomány mindig újabb és újabb lépéseket tesz előre. Erről számoltunk be itt Budapesten is. Több magyar származású tudós vett részt a kongresszuson. Thomas Sándor, azaz Sándor Tamás biokémikus, a montreali Francia Egyetem orvosi karának vezető kutatóprofesszora — az egyik szimpozionelnök — szerint a kongresszus egyik „felfedezése” az volt, hogy az itthoni kollégák mennyire számon tartják a külföldön élő és dolgozó magyar származású tudósokat. Kelly Gábor a New YorkJi élettan professzor ugyanezt tapasztalta, s még hozzátette: — Magam is számon tartom a tudományágammal foglalkozó tudósokat, persze nemcsak a magyarokat. Az egy-egy kutatási területtel foglalkozók kis klubot alkotnak, hiszen számuk nem haladja meg az ötvenet-százat. Találkozóink segítségével bővíthetjük ezt a kört. Én a most megismert itthoni kollégákkal felveszem a kapcsolatot, levelezünk és tájékoztatjuk majd egymást eredményeinkről. (pokorny) Szegedi Szabadtéri Játékok: jelenet a Falstaff bál, Kriza Ágnes, Gregor József és Jablonkay Éva jelenete FOTO: ILOVSZKY BÉLA — MTI A francia televízió szórakoztató műsort készített Magyarországról. Képünkön: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós és Martine Chardon francia műsorvezető FOTO: FRIEDMANN ENDRE — MTI