Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
IMíffie Közélet — diplomácia A GLOBÁLIS ÉS REGIONÁLIS ENYHÜLÉS Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Magyarországon. Veszelin Gyuranovicsot fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A mostani esztendővel véget érő ötéves tervidőszak eredményei mindkét ország szempontjából kedvezőek. Idén a kölcsönös forgalom meghaladja a 670 millió dollárt, tehát a tervidőszakra előirányzott 1,5 milliárd dollár helyett a 2 milliárdos határt is elérjük. Napjainkban több ezer Rába teherautó fut Jugoszláviában, s megbecsülést vívtak ki a magyar villamos vonatok is. Az elmúlt években olyan jelentős ipari létesítmények születtek a két ország együttműködése keretében. mint az obrováci timföldgyár, amely magyar fővállalkozásban épült, összekapcsolták a magyar és a jugoszláv földgázvezeték-rendszert, megindult a szovjet földgáz szállítása Jugoszláviába. A következő ötéves időszakra 3 milliárd dollárnyi csereforgalmat terveznek. * Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi képviselőinek egy csoportja Harley O. Staggersnek, a képviselőház szövetségi államközi és kereskedeLmi bizottsága elnökének vezetésével Budapesten járt. A küldöttséget fogadta dr. Bognár József akadémikus, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, Nagy János külügyi és dr. Juhász Ádám nehézipari államtitkár. öt éve már, hogy harminchárom európai és két tengerentúli ország legmagasabb vezetői aláírták Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát. Ha most visszagondolok arra az időre, őszintén bevallhatom, hogy nem voltunk mentesek az illúzióktól. A hetvenes évek első felének eseményei kétségkívül megfelelő alapot szolgáltattak a derűlátásra. A két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya jelentősen normalizálódott. Létrejött a SALT—I, az első átfogó megállapodás a hadászati fegyverrendszerekről, aláírták az atomháború veszélyének kiküszöbölését célzó szovjet—amerikai nyilatkozatot és megkezdődtek a tárgyalások a SALT—II-ről, amelyek szerződéses formát öltöttek 1974 végén, a vlagyivosztoki egyezményben. Ilyen előzmények után jutottunk ela helsinki csúcsértekezlethez. Attól kezdve az események fokozatosan más irányt vettek. Az amerikai választások közeledtével a SALT—II már nem került a törvényhozás elé. majd pedig a választások után az új elnök szinte elölről kezdte a tárgyalásokat, amelyeket egyre bonyolultabbá tett a katonai technológia állandó fejlődése, az új fegyverek, bombák és rakéták megjelenése, a neutronbomba, a cirkáló rakéta vagy a változó kilövőhelyű hadászati támadó fegyver, az MX. A helyzet reális mérlegelése szükségessé teszi néhány elvi kérdés tisztázását is. A fegyvertechnika és általában a katonai terület a nemzetközi kapcsolatrendszereknek csak egyik része, aminthogy az erőviszonyok sem fejezhetők ki csupán a nukleáris és hagyományos fegyverek arányával. A politikai, gazda-Az IKARUS-GANZ új trolibusza tirisztoros vezérléssel készül. Újdonsága, hogy hálózati áram kimaradás esetén Volkswagen-Porsche segédmotor termeli a továbbhaladáshoz szükséges áramot FOTO: NÁDAS JÁNOS — MTI sági és ideológiai oldal ugyancsak része a kapcsolatoknak és az erőviszonyoknak. Nem függetleníthető a katonaitól, de nem is egyszerűen alájarendelt. A kölcsönhatás ennél jóval bonyolultabb. Az enyhülés elsődlegesen a két világrendszer viszonyában jelentkező fogalom. Ugyanakkor mindkét világrendszeren belül is kialakultak különböző típusú kapcsolatrendszerek, amelyek befolyásolják, erősítik vagy gyengítik magát az enyhülést. Végül, de nem utolsósorban egyre nő a harmadik világ jelentősége, a szocialista, illetve a tőkés világ más-más töltésű viszonya a fejlődőkhöz, bizonyos értelemben az el nem kötelezettekhez, amit to- I vább motivál a negyedik világ, amely népességét tekintve vitathatatlanul a legszámottevőbb! Az enyhülésre és a nemzetközi kapcsolatok egészére a katonai technika fejlődésével azonos mértékben hatott a világgazdaság szerkezeti válsága, az olcsó energia és nyersanyag korszakának lezárulása és az új világgazdasági rend megteremtésének szükségessége. Mindez részleteiben és együttesen adhat választ arra a kérdésre, hogy az enyhülés osztható-e vagy oszthatatlan. Lehet-e tényleges enyhülésről beszélni a világ egyik térségében, miközben másutt nemcsak fennállnak a feszültséggócok, hanem újak is keletkeznek. A Helsinkit megelőző és a Helsinkit követő időszakban sokan — köztük magam is —, hajlottunk az oszthatatlanság álláspontja felé, talán éppen azért, mert :.z e;v iiülési politikai és a haladó erők előretörése csaknem párhuzamosan bontakozott ki. Az utólagos vizsgálat és elemzés azonban inkább ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az enyhülés két szférában jelentKezhet: az egyik a két világhatalom globális viszonya, a másik e viszony és a térségben levő többi ország kapcsolatának regionális vetülete. Ugyanakkor az sem állítható, hogy a globális enyhülés a regionális enyhülések matematikai többszöröse. Á kettő között minőségi különbség áll fenn. Korábbi illúzióink, illetve tévedéseink éppen abból származtak, hogy e kettősség valóságos természetét, összefüggésük dialektikáját nem ismertük fel idejében. Illetve leszűkítettük egyetlen ellentmondássá: a politikai enyhülés és az ideológiai szembenállás képletére. Helsinki és Belgrád között két és fél év telt el. Időközben — 1975- ös felfogásban — már nem lehetett beszélni globális enyhülésről, mert a hadászati támadó fegyverrendszerek ellenőrzés nélküli fejlesztése újabb bizalmi válságot teremtett és csökkentette a kölcsönös biztonságot. Belgrádban ezért előrevivő tényleges eredményeket nem lehetett elérni. A szocialista országok ezt követően dolgozták ki azt az elvi és politikai koncepciót, amely szerint a globális enyhülés nem szilárdítható meg katonai enyhülés nélkül. A regionális — jelen esetben európai — enyhülés azonban a már meglevő alapokon — gazdasági, politikai. kulturális — is tovább fejleszthető. E koncepciót egyetlen módon lehetett támadni. Úgy, hogy Európában is megbontják a katonai erőegyensúlyt. Ez volt a NATO 1979 év végi döntése a közép-hatósugarú, de stratégiai rakéták rendszerbe állításáról. Most a legutóbbi szovjet javaslatok után megnyílt az út az eurostratégiai rakéták telepítésének tárgyalásos rendezéséhez. Mi a regionális enyhülés eddigi céljai mellé ezt is felvettük. Így készülünk és megyünk Madridba. PETHÖ TIBOR A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben nyolcadik alkalommal rendezték meg az ének- és zenetanárok egyhónapos továbbképzését. Az idei szemináriumra tizenöt országból negyven külföldi pedagógus erkezett. Képünkön: Erdei Péter, az intézet igazgatója kórusgyakorlatot vezet ' FOTO: KARATH IMRE — MTI 2
