Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-26 / 15. szám
pihenés az intézet udvarán : GABOR VIKTOR Fehér falú épület szerénykedik az öregtemplom szomszédságában, Kecskeméten. Kis kőhíd vezet a bejárathoz. Ha belépünk — finom, tartózkodó ízléssel berendezett házba jutunk. És zenét hallunk. Közvetlenül a bejárat mellett kiállítást pillantunk meg. Kodály Zoltán életét, munkásságát megörökítő tablókat, képeket, dokumentumokat. S háttérben a zene is mintha felerősödne. A kecskeméti Kodály Intézetben vagyunk. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet 1975-ben nyitotta meg kapuit. Legfőbb célja az volt, hogy a mester zenei, pedagógiai, népnevelő céljainak állandó otthona legyen — vagyis mindannak, amit a világ Kodály-módszernek ismer. (A pontosság kedvéért tegyünk itt egy kis kitérőt. Néhány évvel ezelőtt alkalmam volt beszélgetni Szokolay Sándorral, az egyik legnépszerűbb mai magyar zeneszerzővel. Élénken tiltakozott az ellen, hogy a Kodály-módszert a szolmizálásra egyszerűsítsék le követői. Sokkal több ez — mondta —, a szolmizálás, a népdalok énekléssritmizálása-mutogatása csupán alkalmazott eszköz. A módszerben a szelleme a legfontosabb, az, ahogyan a gyermeket saját, egyszerű eszközeivel eljuttatjuk a zene megismerésén keresztül annak élvezéséig, a nemes muzsika szeretetéig, jellemformáló erejéig. Ezért, ha most és a következőkben a Kodály-módszer kifejezést használjuk, a zenei emberformálás teljességét érthetjük rajta.) — Három általánosan elterjedt pedagógiai módszert ismer a világ — tájékoztat Erdei Péter, az intézet igazgatója. — Karl Orff a ritmusra és az ütős hangszerekre alapozta a zenei világ megismerését. A japán Suzuki professzor a gyermekek abszolút hallását, manuális ügyességét akarja elsősorban fejleszteni hegedűtanulásra alapozott módszerével. A Kodály-módszer a legegyszerűbb eszközt használja: a vox humanát, az emberi hangot. Minden elénekelhető — s a legegyszerűbb mindent elénekelni. Mindent — de nem bármit. Közhellyé laposodott már a „csak tiszta forrásból” kifejezés — mi pedig igyekszünk visszaadni eredeti tartalmát. A népzenére alapozunk. — S nem akadályozza a módszer elterjedését a világ népzenekincsének sokfélesége? — Nem az ország a fontos. Mi megkérjük hallgatóinkat, hogy saját népük zenéjére adaptálják a módszert. Bejárjuk az épületet, a nagytermet, zeneszobákat. Angol, spanyol, német szó üti meg fülünket. Nem csoda: számos országból érkeznek ide hallgatók. Sok fajta módja van az idekerülésnek. Az intézet alapkurzusa a kétéves tanfolyam. Erre rendszerint a zenetanári, pedagógusi vagy előadóművészi diploma megszerzése után jelentkeznek a hallgatók. Vannak olyan országok, ahol az itteni diplomát elismerik a doktori fokozat egyik lépcsőjének. A kétéves tanfolyam idején nem csupán elméleti képzést kapnak a résztvevők. Megismerkedhetnek a Magyarországon már többé-kevésbé kialakult zeneiskolai, zenei általános iskolai hálózattal, a már alkalmazott oktatási módszerekkel. Akik nem ilyen hosszú időre érkeznek Magyarországra, rövidebb kurzusok — egy-két hét, egy hónap vagy egy szemeszter — folyamán ismerkedhetnek meg az intézetben folyó munkával. Ezekre a rövidebb, tájékoztató-ismeretterjesztő tanfolyamokra éppen a Szokolay Sándor által már említett félreértések miatt van szükség. Hogy a világban ne úgy terjedjen el Kodály tanítása, mint gépies éneklés-szolmizálás. Manapság már olyannyira elterjedt a világon — nem utolsósorban a külföldi Kodály-intézetek révén — ez a módszer, hogy lassacskán ideje korrigálni a hozzá kapcsolódó tévhiteket, manírokat. Az utazási irodák önálló programként szerepeltetik ajánlataikban a kecskeméti intézet meglátogatását, az ott folyó munkán való részvételt. Rövidebb-hosszabb időtartamra szóló programjaik többnyire „telt házasak”. Természetesen magyar származásúak is vannak a külföldi vendégek között. Azért természetesen, mert talán a nagyvilágban őhozzájuk áll legközelebb a zenei anyanyelv, az a közeg, amelyből e szellem kifejlődött. Erről beszélgettünk az intézet folyosóin Reininger Zsuzsával, aki a kanadai Montrealból utazott Kecskemétre. — Amerikában ismerkedtem meg a Kodály-módszerrel, egy nyári tanfolyamon. Fellelkesített egyszerűsége, közVétlensége. Amikor elvégeztem a főiskolát — általános iskolai zenetanár vagyok — elhatároztam, hogy eljövök szüleim hazájába, és alaposabban megtanulom a módszer lényegét. Most, egy félév után, már úgy látom, hogy az itt tanultakat hazatérésem után is jól fel tudom használni. Az intézet könyvtárában ltczés Mihály kutatóval, a könyvtár vezetőjével böngészünk a különféle kiadványok között. Már említettük, hogy a módszer nem teszi kizárólagossá a magyar népdalkincset — sőt, itt arra biztatják a tanítványokat, hogy bátran adaptálják saját folklórjukra a munka eszköztárát. Természetesen ehhez tankönyvek is kellenek. — Több egykori tanítványunk fáradozik szerte a világban a saját népdalok alkalmazásán — mondja ltczés Mihály. — Nézze, kották, kézikönyvek, módszertani útmutatók születtek az elmúlt évtizedben. Japán, francia, amerikai sorozatok érkeznek hozzánk — nem egy közülük rajzosán, játékosan viszi közelebb a gyermekekhez a zenét. Mi — ainennyire lehetőségeinkből futja — tanácsokkal, ötletekkel segítjük a szerzőket, s kissé őrködünk is azon, hogy a kiadványok minél hűségesebben kövessék az eredeti koncepciót. A zenetermekből kiszűrődő hangok a külvilág zajaival keverednek. Csembaló- és zongorajáték, éneklés — mellette a most érkező látogató csoport beszélgetése, fényképezőgépek kattogása. A falról a jól ismert Kodály-portré néz ránk. Szellemi kisugárzása az egész világon érezhető. SÓS PÉTER JÁNOS 20
