Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-28 / 13. szám

ZELK ZOLTÁN SIMON EMIL Négy vándor A világ végétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mö­gött egy icipici patakocska folydogált, ami­ben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ug­rándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegy­től az erdőig vezetett. Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy, s a patak: akkora lehetett, mint mifelénk az erdők. Vidám élet volt az erdőben, de legvidá­mabban négy testvér élt, akiknek az erdő kö­zepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél. Azt elfelejtettem megmondani, hogy mind­ez a világ elején volt így, a világ elejétől is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esz­tendő és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani: a veréb vagy a rigó? A Tavasz és a. Nyár azt mondotta, hogy a veréb, az ősz és a Tél azt mondta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lep­kéket, az ösvényt meg az icipici kis patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a Tavasz így szólott testvéreihez: — Ezen mi elveszeked­nénk a világ végéig is. Én hát inkább elme­gyek közületek. — Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú he­gyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hó­nap, amíg visszajött az erdőbe. Akkor' aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondotta, hogy a Tavasz a leg­szebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár: Ö is útra kelt, s ő is dicsekedve tért vissza: — Énhozzám bizony úgy szóltak az embe­rek: ,,Te vagy a legjobb, te vagy a legked­vesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet őrölhessünk belőle, hogy kenyeret süt­hessünk a lisztből.. ,Hát ha így van, én is útra kelek” — gon­dolta az Ősz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdőn, hegyen, patakon. Aztán mikor visszatért, így szólt: — Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyá­val mentem közéjük, vittem nekik szőlőt, diót, almát, körtét. A Tél se hagyta magát, ő is útnak indult, szaladtak előtte a szelek, hogy hírül vigyék érkezését. Visszafelé is pajtásaival, a szelek­kel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdőben, hogy legyen mivel fűteniük a szegényeknek. Álló nap ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: a Nyár és az Ősz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándo­rolnak. mióta világ a világ. MÉSZÖLY MIKLÓS Kerekecske­dombocska Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem. Ha kinyitom — akkor sincs, ha becsukom — akkor sincs. De most mutasd, hol a tiéd. Most majd én nézek a tenyeredbe! Meglátom, mi búvik benne ... Ó, hát itt sok minden van! Van egy kis há­zacska, házacska mellett kertecske, kertecské­­ben kutacska, abból iszik egy nyulacska. Jót ivott a nyulacska. Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacs­ka! Hogy léhetne bemenni? Házacskában aludni? Körbejárja, kerülgeti — de az ajtót csak nem leli. Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó — hopp, de itt egy kicsi ablak! Odamegy az ablakhoz, kapirgálja, kopog­tatja —aztán bátran bezörget. Ám a házból egy mérges hang kidörren: — Kuvik! Kuvik! Ki jár itt? Zöld a sze­mem, világít! Megijedt a nyulacska. Ideszalad, odafut, de előbbre mégse jut. Kerekecske-dombocska — itt szalad a nyu­lacska ! Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál. Erre-erre, zöld mezőre, jó forrásra, legelőre. Ideugrik, odaugrik — itt elbújik, ott fel­bukik. Bokor alatt megbúvik! Búvik, búvik, furakodik! Ott nem látja meg a kuvik, aki a kicsi házban lakik .. . Kuvik, kuvik — vik, vik, vik! Kiszámoló Fa fazék fa fazék abban fő a maradék. Görbe mócsing, üres csont, kettészakadt füles gomb, sárga tégla, zöld cserép, gólyaorrból főzelék, százgubancos macskabél nyársról szakadt laskahéj, kiskakasról vastaréj — tolla tarka, hangja mély — púpos hal meg sánta rák, krumpliterm.ö nyárfaág, két kutyáról hét köröm verébzsírból fél bődön, darázsfészek ecettel, hogyha megszűr, ereszd el, ha ereszted, érte fuss, lesz ebédre vércsehús, fő a leves, azalatt lyukaszd ki a kanalad! Háromhetes sün fölött öreg varjú sündörög, macska ül a vödörre, hogy bajuszát pödörje, lilára meg kékre — te vagy az egérke!

Next

/
Thumbnails
Contents