Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-28 / 13. szám
MÁJUSI ÜDVÖZLET AUSZTRÁLIÁBÓL Hogyan őrizhetjük meg magyarságtudatunkat külföldön? — tettük fel a kérdést a Magyar Hírek 1980. 5-ös számában külföldön élő magyar értelmiségieknek. Ehhez kapcsolódik gondolataival Sebestyén L. Franciaországban élő levelezőnk. Leveléből idézzük: — Székely és csángó szülőktől, Budapesten születtem 1929-ben, ott végeztem elemi, polgári és kereskedelmi iskolát. Tehát az alapkultúrám magyar. A sors 1946- ban a világ országútjára sodort, és 1950-ben egy francia kislány lett a mentőövem. Az első, különösen nehéz évek után a családalapítás megnyugtatta az élet viharát és mint állami tisztviselő, összeköttetésbe kerültem sokféle faj, vallás és kultúra képviselőivel. Mindenekelőtt azt hiszem, jó lenne tisztázni, hogy én magam ki vagyok? Magyar? Székely? Vagy francia? A szívem, a vérem, azt tudom, hova húz. A gyökér, az ősi odatartozás örök időkre és minden ellenére, — úgy mondom, minden ellenére — meghatározza lemoshatatlanul a származást. Mi lett belőlünk? Általánosan tudott dolog és a mindennapi élet bizonyítja, hogy egy szoros életet élő családban az édesanya, a feleség adja meg az életirányt. Ezt teszi hangsúlyosabbá a környezet, a befogadó nemzet hatása. Évek évek után múlnak a szülőfölddel való összeköttetés nélkül. Üj felfogások, tapasztalatok és a másfajta életmód felhígítja a fiatalkori meggyőződéseket... Anélkül, hogy eszünkbe jutna visszautasítani ami a befogadó nemzet kultúrájából jön, sőt mindazokból a kultúrákból — legyen az afrikai vagy kelet-ázsiai — amelyekkel összeköttetésbe lépünk, a magyar alapkultúra nélkülözhetetlen, mint a fundamentum egy háznak. Erre építhető egy életen keresztül a kultúra. Ezek fájdalmas kérdések, amelyeket mindnyájan csak saját problémánk megoldása után tudunk megfejteni. A nagy kérdés, amire csak sokoldalú feleletet lehet adni, az, hogy miképpen lehet átadni a kint született fiataloknak ezt az örökséget? Általában, ahol csak az apa magyar származású, ott a nyelvtudás előbb-utóbb eltűnik. Mi erre az orvosság? Nehéz kérdés, sok mindentől függ. Ha gyógyítani nem is lehet, biztos sikerrel kezelni csak az „őshaza” tudja. A magyar művészek, tudósok, írók külföldi szereplése és az őket kísérő megfelelő hírverés — adja meg majd a kedvet e fiataloknak, hogy jobban megismerkedjenek az ággal, ahonnan a mag leesett. Az emberiség jelentős része korunkban szinte kötelességszerűen csaknem gépiesen postázza üdvözlő kártyáit név- és születésnapok, karácsony, újév, húsvét alkalmából. A lényeg az, hogy gondolunk egymásra, jót kívánunk egymásnak, jó egészséget, békés ünnepeket. A humanitás, szeretet és béke üzenetei milliószámra kelnek útra országhatárokon, óceánokon, földrészeken keresztül behálózva a világot. Ez a „Forgalom” individuális, egyéni kapcsolatokon alapszik, még akkor is, ha a gyerekek írhatnak a Télapónak, itteni nevén Santa Clausnak is. Huszonhárom év után hosszabb időt töltöttem Magyarországon. Szerencsém volt. Hosszan tartó melengető, napsugaras „vénasszonyok nyara” jellemezte a lassú hervadás évszakát, amikor az erdők lombjai a színárnyalatok százainak pompájában tündököltek. Ezt a rendkívüli szép őszt, rendkívüli tél követte, az újságok szerint száz éve nem volt ilyen hosszan tartó hideg. A sziporkázó hótakaró, a fák zúzmarái, az ablakok jégvirágai csodás, festői szépséggel vették körül az embert. Most innen a ködös Albionból visszanézve érzem még jobban a különbséget. Ott már a tavasz bontogatja rügyeit, március idusa öszszefonódik Petőfiék Március tizenötödikéjével, s innen csak pár lépés április 4-e ünnepe, 1945. azon napja, amikor hazánk megszabadult attól a náci fasiszta megszállástól, amely nemzeti létének teljes eltiprására tört, a humanitás, de a keresztényi tanok sárba tiprásával, s ezeréves nyelvünk, kultúránk, népművészetünk elnyelésével német gau-vá süllyesztette volna. Hazánk ma idealista ábrándok nélkül reális utakon, megfontolt gondossággal épít egy új, igazságosabb társadalmat, igazságosabban, mint bármelyik elődje is volt. Ugyanakkor a művészet, a kultúra soha nem játék, szintén szolgálja és neveli egyben a közösséget : közösségi érzésre! A Magyar Televízióban például Veress Péter külkereskedelmi miniszter úgy beszél, mintha otthon, családi körben lenne: a legkomplikáltabb világgazdasági problémákról — családi a légkör az egész országban! A vezetők őszinték, sokkal őszintébbek, mint soksok más országban a világon. Ügy hiszem, a látottak után, hogy népünk érettsége ma biztosíték arra, hogy megőrizze elért vívmányait, hogy a humanizmus jegyében a „DÉTENTE”, a Béke oldalán van. Nagybaczoni Nagy Miklós (Ausztrália) HÁZASSÁG MAGYAR MÓDRA Történetünknek három főszereplője van: ifj. Hunyadi István Franciaországból, Haris Erzsébet Ausztriából és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Ez persze így furcsán hangzik, de így igaz! Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége elmúlt nyári kibővített ülése alkalmából rendezték meg a külföldi magyar népitánc-együttesek bemutatóját. Itt találkozott először ifj. Hunyadi István, aki a párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet tánccsoportjával érkezett Budapestre és Haris Erzsiké, aki a burgenlandiak „színeiben” ropta a csárdást. Meglátni és megszeretni. . . ehhez, mint tudjuk, igen rövid idő is elegendő és a szándékuk végrehajtására sem vártak kerek egy esztendőt a fiatalok. Idén május 17-én Szombathelyen a népes famíliák füle hallatára kimondták a boldogító igent. Itt véget is érhetne az írás, ha nem érdemelne még néhány szót az esemény. A Strasbourgban élő Hunyadi István és családja ugyanis kiemelkedő szerepet visz az anyanyelvi mozgalomban, gyermekeik rendszeres látogatói a hazai nyelvi táboroknak. Ennek a családnevelési szemléletnek a természetes következménye, hogy a fiatalok egybekelésének színhelye csakis Magyarország lehetett. Házasságukhoz, családi életükhöz sok boldogságot kívánunk! FOTÓ: GÁBOR VIKTOR POVOLNI PÁL (1939. február 7-én született Vízváron. Anyja neve: Szalkó Rozália) vasúti kazánkovács 1976 augusztus hónapban külföldre ment. Jelenleg New Yorkban él. Édesapja, 1979. május 22-e óta nem tud róla. FÜLÖP KAROLY (Pomázon született, kb. 50—55 éves lehet) 1956 körül vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba és CaLforniában telepedett le. Két lánya van, kb. 20—25 évesek. Egy Svédországban élő régi ismerőse, Elisabet Altoray szeretné megtalálni elveszített barátait. OBERLE (PIUSZ) FERENC (Stoszon született, anyja neve: Hanschild Mária) jogász, aki 1921—22-es években vándorolt ki külföldre, keresi Debrecenből unokahúga, özv. Mayer Józsefné, Onczay Márta. CSÁKY JÓZSEF (született 1912. január 8. Mezőtúron. Anyja neve: Papp Mária) 1945-ben vándorolt külföldre és Venezuelában telepedett le. 1977-ben írt utoljára. Keresi testvére, Csáky István Győrből. BERKY ISTVÁN (született Kiskunlacháza, 1S13. január 3. anyja neve: Bán Rozália) 1956-ban külföldre ment. Utoljára 1958-ban adott hírt magáról Ausztráliából. Keresi fia Berky Károly Budapestről. DZURIK ZSUZSANNA (Olaszliszkán született 1927-ben, anyja neve: Orosz Anna) férjével, Szőnyi Gyulával és két gyermekével 1956- ban külföldre ment és az USA-ban (Venice, Calif.) telepedett le. 1966 óta nem ad hírt magáról. Keresi testvére, Katalin Szentendréről. IFJ. FEJES JÁNOS (született 1924. január 13-án Szegeden. Anyja neve: Kopasz Erzsébet, foglalkozása: szabó) 1944 óta nem ad hírt magáról. Utoljára Beregszádon látták. Keresi unokahúga, Bíró Anna Mária Szegedről. BODNÁR ISTVÁN (1932. április 28-án született Mátészalkán. Anyja neve: Bodnár Mária) 1946 óta él külföldön. Ausztráliában (Sidney) telepedett le. Nős, két gyermeke van, István és Antal. Keresi Miskolcon élő édesanyja. CSER FERENC (született Felsőmarácott) — 1945-ben vándorolt ki az USA-:ba. Jelenleg — állítólag — Kanadában él. Keresi barátja, Büki József Pécsről, akivel kb. 25 éve szakadt meg a levelezésük. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége (Budapest, H—1905.) készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. 22
