Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-17 / 10. szám

ást vártam. Ájtatos apácákat, nya­kig gombolt egyenru­hában bókoló növendé­keket, szigorú pillantá­­sú pedellust, nevetés nélküli vasfegyelmet. Mást tapasztaltam, mást lát­tam. Szerzetes nővéreket fekete szoknyában és kardigánban, lá­nyokat farmernadrágban, szem­belógó hajjal, vidáman kuncog­va. A pedellus asztalán a Nép­­szabadság legfrissebb száma mel­lett az Oj Ember című katolikus hetilap. A szempillantásra meg­ítélhető külsőségek közül, csak a köszönésük más ezeknek a diá­koknak, mint hasonló korú tár­saiké az állami gimnáziumokban. A debreceni Svetits katolikus leánygimnázium növendékei Laudetur Jesus Christus-szal kö­szöntik nevelőiket, a Miasszo­nyunkról Nevezett Iskolanővérek szerzeteseit. A Svetits Gimnáziumot — amely egyike az ország nyolc katolikus egyházi iskolájának —, 1896-ban alapították a gazdag debreceni családból származó Svetits Mihályné hagyatékából, Svetits Intézet néven. Később elemi iskola létesült, majd tanító­képző ; a húszas évek derekán kezd­te meg itt működését a leánygimná­zium, és újabb húsz évre rá kollé­gium is épült. Ezt az egyházi intéz­ményt tekintheti jogelődjének a mai katolikus leánygimnázium. A kálvinista szellemű alföldi város­ban egyébként sosem örvendtek túlzott népszerűségnek a kato­likusok, s ma talán nagyobb bé­kességben és háboríthatatlanabb nyugalomban élnek, mint koráb­ban. Az utca frontján egyszin­tes, sárgára mázolt épület falán zománctábla tudatja, kik lakoz­nak a falak mögött. Közvetlen szomszédságában a Tóth Árpád, szemben vele pedig a Csokonai Gimnázium épülete. Szabó Magda „Régimódi törté­­neté”-nek hősei villannak emlé­kezetembe, amikor a kilincsre teszem a kezem... A debreceni kisbirtokos Jablonczay könnyel­mű életmódja miatt fokozatosan elszegényedett, tehetségesen zon­gorázó lánygyermeküket az apá­cáknál neveltették, mert anyja szerint éppoly „bohém természe­tű”, mint édesapja. Jablonczay Lenkét nem engedték zenei pá­lyára, e falak között végzett és a főnöknő szerzett neki tanítónői ál­lást a városban. Az elém siető Farkas Mária igazgató-nővértől nyomban azt kérdezem, élnek-e ma Jablon­czay Lenkék e régi falak között? — A folyton változó világgal alakulunk mi is. Ezt kell ten­nünk. Megváltozott, korszerűsö­dött rendtársnőink öltözete, és a mai korhoz alakítottuk iskolánk légkörét, tananyagát is. Egyéb­ként gyakran váltunk levelet Szabó Magda írónővel, aki meg is jegyezte egyszer: sosem hitte volna, hogy ennyit változhat ez az iskola. A tehetséges növendé­keket minden erőnkkel igyek­szünk továbbtanulásra biztatni, nem kis eredménnyel! Egyetemi felvételre került diákjaink száma nem kevesebb, mint más gimná­ziumokban. Kijárhatnak a gye­rekek a Művelődési Ház nagyon jó szakköreibe, a TIT (Termé­szettudományos Ismeretterjesztő Társulat) előadásokra, részt ve­hetnek a város zenei és sport­életében is. Nekünk ma olyan Jablonczay Lenkéink vannak, akik nem bírják még ezt a kö­töttséget sem, de ez meglehetősen ritka eset, hiszen a felvétel előtt ala­pos környezetvizsgálatot vég­zünk. — Kik jelentkezhetnek, ho­gyan jelentkezhetnek az általá­nos iskolát végzettek ebbe a gim­náziumba? — Természetesen akárki, tehát nem elsőrendű kérdés a vallásos­ság. Üj abban már egyházközségek hozzák a tehetséges leánygyerme­keket, de voltak olyan évek, hogy csak egy első osztályt indíthat­tunk a csekély érdeklődés miatt. A jelentkezők többsége a Debre­cen környéki falvakból és Sza­bolcs megyéből verbuválódik, de a környező országokból, sőt Ka­nadából is érkeztek tanulók. Nemrégiben a Burg Kastl-i egy­házi gimnázium egyik tanárának a gyermeke volt növendékünk. Az elmúlt években — ma már nem — sok olyan tanulót is fölvettünk, akiket más középiskolák elutasítot­tak tanulmányi eredményeik miatt, de még így is akadtak kiemelke­dően tehetséges növendékek. A Katolikus Egyház és a Magyar Állam között 1950-ben kötött egyezmény lehetővé teszi, hogy heti két órában hittant tanít­sunk. De azért, mert nem ment misére egy növendék, még nem zár tunk ki senkit. — Az új tanügyi reform vo­natkozik-e az egyházi iskolákra? — Az 1979/80-as tanévtől az új állami tantervnek megfelelően bevezettük a fakultatív oktatást, tehát a tanulóknak az első két esztendő után heti hét, illetve kilenc órában, továbbtanulási szándékuknak megfelelően ma­guk választotta tárgyakat kell tanulniuk. A beiratkozáskor kell eldönteniük, azt is, hogy milyen idegen nyelvet kívánnak tanulni — mondta az igazgató-nővér. Az udvarban levő kétemeletes iskola technikai felszerelése igen korszerű, erről meggyőződhet­tünk, amikor bekukkantottunk a kémiai és a fizikai előadóterem­be. Az osztálytermek egyébként a délutáni tanulóórák és a szak­körök helyszínei is, mert a tan­termi bővítéseket a hálótermek rovására kellett végrehajtani. — Ha az iskola melletti épü­let szanálására sor kerül, ott kor­A SVETITS szerű kollégiumot szeretnénk fel­építeni, mert növendékeink fele externátusi ellátásban részesül. Ök reggel 7-től este 8-ig a kol­légiumban töltik az idejüket, de szállást a városban bérelünk számukra. Ezt csak félmegoldás­nak tartjuk, mert úgy hisszük, a diákotthon és az iskola csak szoros együttesben tudja meg­valósítani azt a nevelési célt, amit iskolánk maga elé tűzött — kapcsolódott a beszélgetésbe Lépes Katalin igazgatóhelyettes. — Célja-e az iskolának, hogy az itt érettségiző növendékek be­lépjenek a rendjükbe? — Volt már rá példa, nem egyszer. Én magam is az iskola növendéke voltam, melőtt a nő­vérek közé kértem a felvétele­met — mondta az igazgatónő. ■— Akadt olyan eset is, hogy hosz­­szú-hosszú, bensőséges levélvál­tások után határozott úgy egy volt növendékünk, hogy a taní­tószerzetesek életét választja. Nővé­reink személyes példamutatása a vonzerő, az a kohéziós erő, amely évek múltán is összetartja a volt osztályokat. Sokkal levelezünk, akik rendszeresen tudósítanak életük alakulásáról, olykor taná­csot is kérnek... — válaszolta Farkas Mária igazgat ó-nővér. A tornaterem felől csapzott leánycsaoat érkezik, akik a kö­vetkező órában igencsak prakti­kus tudomány, a szabás-varrás fortélyaival ismerkednek maid. A tanteremben, ahol a különféle típusú, adakozásból származó varróeéoek sorakoznak, e«y nő­vér készíti elő a szabásmintákat, a kellékeket. Ugyanakkor az ét­kezdében már az ebédhez terít az ügyeletes brigád, fehér kony­haruhával fényesítik mosolygós­ra az almákat. A káüolna néma­ságában idős nővér imádkozik. A falak mögül a világra fi­gyelnek a tekintetek. LINTNER SÁNDOR 1. A kémiai előadóteremben Z. A kápolna 3. A nevelői szobában 4. Egy portré FOTO: GABOR VIKTOR MTV7A

Next

/
Thumbnails
Contents