Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-17 / 10. szám
ást vártam. Ájtatos apácákat, nyakig gombolt egyenruhában bókoló növendékeket, szigorú pillantású pedellust, nevetés nélküli vasfegyelmet. Mást tapasztaltam, mást láttam. Szerzetes nővéreket fekete szoknyában és kardigánban, lányokat farmernadrágban, szembelógó hajjal, vidáman kuncogva. A pedellus asztalán a Népszabadság legfrissebb száma mellett az Oj Ember című katolikus hetilap. A szempillantásra megítélhető külsőségek közül, csak a köszönésük más ezeknek a diákoknak, mint hasonló korú társaiké az állami gimnáziumokban. A debreceni Svetits katolikus leánygimnázium növendékei Laudetur Jesus Christus-szal köszöntik nevelőiket, a Miasszonyunkról Nevezett Iskolanővérek szerzeteseit. A Svetits Gimnáziumot — amely egyike az ország nyolc katolikus egyházi iskolájának —, 1896-ban alapították a gazdag debreceni családból származó Svetits Mihályné hagyatékából, Svetits Intézet néven. Később elemi iskola létesült, majd tanítóképző ; a húszas évek derekán kezdte meg itt működését a leánygimnázium, és újabb húsz évre rá kollégium is épült. Ezt az egyházi intézményt tekintheti jogelődjének a mai katolikus leánygimnázium. A kálvinista szellemű alföldi városban egyébként sosem örvendtek túlzott népszerűségnek a katolikusok, s ma talán nagyobb békességben és háboríthatatlanabb nyugalomban élnek, mint korábban. Az utca frontján egyszintes, sárgára mázolt épület falán zománctábla tudatja, kik lakoznak a falak mögött. Közvetlen szomszédságában a Tóth Árpád, szemben vele pedig a Csokonai Gimnázium épülete. Szabó Magda „Régimódi történeté”-nek hősei villannak emlékezetembe, amikor a kilincsre teszem a kezem... A debreceni kisbirtokos Jablonczay könnyelmű életmódja miatt fokozatosan elszegényedett, tehetségesen zongorázó lánygyermeküket az apácáknál neveltették, mert anyja szerint éppoly „bohém természetű”, mint édesapja. Jablonczay Lenkét nem engedték zenei pályára, e falak között végzett és a főnöknő szerzett neki tanítónői állást a városban. Az elém siető Farkas Mária igazgató-nővértől nyomban azt kérdezem, élnek-e ma Jablonczay Lenkék e régi falak között? — A folyton változó világgal alakulunk mi is. Ezt kell tennünk. Megváltozott, korszerűsödött rendtársnőink öltözete, és a mai korhoz alakítottuk iskolánk légkörét, tananyagát is. Egyébként gyakran váltunk levelet Szabó Magda írónővel, aki meg is jegyezte egyszer: sosem hitte volna, hogy ennyit változhat ez az iskola. A tehetséges növendékeket minden erőnkkel igyekszünk továbbtanulásra biztatni, nem kis eredménnyel! Egyetemi felvételre került diákjaink száma nem kevesebb, mint más gimnáziumokban. Kijárhatnak a gyerekek a Művelődési Ház nagyon jó szakköreibe, a TIT (Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat) előadásokra, részt vehetnek a város zenei és sportéletében is. Nekünk ma olyan Jablonczay Lenkéink vannak, akik nem bírják még ezt a kötöttséget sem, de ez meglehetősen ritka eset, hiszen a felvétel előtt alapos környezetvizsgálatot végzünk. — Kik jelentkezhetnek, hogyan jelentkezhetnek az általános iskolát végzettek ebbe a gimnáziumba? — Természetesen akárki, tehát nem elsőrendű kérdés a vallásosság. Üj abban már egyházközségek hozzák a tehetséges leánygyermekeket, de voltak olyan évek, hogy csak egy első osztályt indíthattunk a csekély érdeklődés miatt. A jelentkezők többsége a Debrecen környéki falvakból és Szabolcs megyéből verbuválódik, de a környező országokból, sőt Kanadából is érkeztek tanulók. Nemrégiben a Burg Kastl-i egyházi gimnázium egyik tanárának a gyermeke volt növendékünk. Az elmúlt években — ma már nem — sok olyan tanulót is fölvettünk, akiket más középiskolák elutasítottak tanulmányi eredményeik miatt, de még így is akadtak kiemelkedően tehetséges növendékek. A Katolikus Egyház és a Magyar Állam között 1950-ben kötött egyezmény lehetővé teszi, hogy heti két órában hittant tanítsunk. De azért, mert nem ment misére egy növendék, még nem zár tunk ki senkit. — Az új tanügyi reform vonatkozik-e az egyházi iskolákra? — Az 1979/80-as tanévtől az új állami tantervnek megfelelően bevezettük a fakultatív oktatást, tehát a tanulóknak az első két esztendő után heti hét, illetve kilenc órában, továbbtanulási szándékuknak megfelelően maguk választotta tárgyakat kell tanulniuk. A beiratkozáskor kell eldönteniük, azt is, hogy milyen idegen nyelvet kívánnak tanulni — mondta az igazgató-nővér. Az udvarban levő kétemeletes iskola technikai felszerelése igen korszerű, erről meggyőződhettünk, amikor bekukkantottunk a kémiai és a fizikai előadóterembe. Az osztálytermek egyébként a délutáni tanulóórák és a szakkörök helyszínei is, mert a tantermi bővítéseket a hálótermek rovására kellett végrehajtani. — Ha az iskola melletti épület szanálására sor kerül, ott korA SVETITS szerű kollégiumot szeretnénk felépíteni, mert növendékeink fele externátusi ellátásban részesül. Ök reggel 7-től este 8-ig a kollégiumban töltik az idejüket, de szállást a városban bérelünk számukra. Ezt csak félmegoldásnak tartjuk, mert úgy hisszük, a diákotthon és az iskola csak szoros együttesben tudja megvalósítani azt a nevelési célt, amit iskolánk maga elé tűzött — kapcsolódott a beszélgetésbe Lépes Katalin igazgatóhelyettes. — Célja-e az iskolának, hogy az itt érettségiző növendékek belépjenek a rendjükbe? — Volt már rá példa, nem egyszer. Én magam is az iskola növendéke voltam, melőtt a nővérek közé kértem a felvételemet — mondta az igazgatónő. ■— Akadt olyan eset is, hogy hoszszú-hosszú, bensőséges levélváltások után határozott úgy egy volt növendékünk, hogy a tanítószerzetesek életét választja. Nővéreink személyes példamutatása a vonzerő, az a kohéziós erő, amely évek múltán is összetartja a volt osztályokat. Sokkal levelezünk, akik rendszeresen tudósítanak életük alakulásáról, olykor tanácsot is kérnek... — válaszolta Farkas Mária igazgat ó-nővér. A tornaterem felől csapzott leánycsaoat érkezik, akik a következő órában igencsak praktikus tudomány, a szabás-varrás fortélyaival ismerkednek maid. A tanteremben, ahol a különféle típusú, adakozásból származó varróeéoek sorakoznak, e«y nővér készíti elő a szabásmintákat, a kellékeket. Ugyanakkor az étkezdében már az ebédhez terít az ügyeletes brigád, fehér konyharuhával fényesítik mosolygósra az almákat. A káüolna némaságában idős nővér imádkozik. A falak mögül a világra figyelnek a tekintetek. LINTNER SÁNDOR 1. A kémiai előadóteremben Z. A kápolna 3. A nevelői szobában 4. Egy portré FOTO: GABOR VIKTOR MTV7A
