Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-17 / 10. szám

Történelműik képekben

12. nvöciE mnivns

BÚS HHOÚI

A magyar dunai birodalom kísérlete (1458-1490)

A leghatalmasabb bárói családdal, a Hunyadiakkal szövetkezett köznemesség 1458-ban a Duna jegén a budai vár felé vonulva kényszerítette a bárókat, hogy a nagy hadvezér egyetlen életben maradt fiát, a gyermekifjú Mátyást válasszák királlyá. Az új uralkodó még Prágában raboskodott, ahonnan anyja, Szilágyi Erzsébet váltotta ki drága pénzen. Nagybátyja, Szilágyi Mihály vezette érdekében a korteshadjáratot, ennek fejében magának követelte a kormányzói címet és hatalmat. Mátyás azonban nem vállalta családja gyámkodását, hanem Vitéz Jánosra, kiváló humanista nevelőjére hallgatott, akit esztergomi érsekké és kancellárjává tett. Az ő tanácsát követve erősítette meg a királyi hatalmat a bárókkal szemben, akiknek hatalmát korlátozta, s főtisztviselöit köznemesekből, városi polgárokból, sőt nem egyszer parasztokból^ válogatta, hogy engedelmes és szakszerű hivatalnoki kar vegye körül. Igyekezett minél kevésbé igénybe venni a nagyurak magánhadseregeit, s ehelyett csak tőle függő zsóldoshadat fogadott, a híres „fekete sereget”. Mindehhez újjá kellett szerveznie a pénzügyigazgatást, amely addig a bárók szabad prédája volt. Üj adórendszerrel, főként azonban az adó szigorú behajtásával olyan anyagi alapot teremtett uralmának, hogy apja hagyományát követve, támadó hadjáratot indíthatott a török ellen. 1464-ben bevette a boszniai Jajca várát, de pártfogója

II. Pius pápa hirtelen halála miatt a megígért kereszteshad nem indult segítségére, s ezért Mátyás nem folytathatta a hadviselést. Alapvető tanulság volt ez számára, rájött, hogy Magyarország ereje önmagában nem elegendő a török hódítás feltartóztatására, sőt, az alkalmi szövetségi rendszerek sem válnak be, mert a döntő pillanatban csődöt mondanak, hanem a Dunatáj népeiből egységes birodalmat kell szervezni, amely elég erős szembeszállni a törökkel.

Mátyás életének utolsó két évtizedét a dunai birodalom létrehozásáért folytatott küzdelmek töltötték ki. Ebben nem ő volt a kezdeményező. Már a XIII. században II. Ottokár cseh király cseh—magyar—lengyel egyesített királyságot próbált létrehozni, Zsigmond német-római császár, magyar és cseh király volt egyszemélyben, Albert pedig osztrák főhercegsége mellé szerezte meg a magyar és cseh koronát. Mátyás kortársai közül

III. Frigyes császár és a lengyel Jagello-dinasztia próbálkozott országokat egyesítő politikával. Mátyás Csehország meghódítására tört, de III. Frigyes és a Jagellók szövetkeztek ellene.

Magyarországon sokan úgy vélték, hogy Mátyás személyes ambíciókat hajszol csehországi vállalkozásával és elhanyagolja a török elleni harcot, sőt újabb ellenségeket hoz az ország nyakára. A török elleni harc régi szószólója, Hunyadi János barátja és Mátyás nevelője. Vitéz János érsek állt az elégedetlenek élére, de összeesküvését leleplezték, őmaga börtönbe került, nemsokára meg is halt. Mátyás megcáfolta a baljóslatokat, „fekete seregével” oly szilárdan tartotta kézben a megszállt sziléziai Boroszlót, hogy a lengyel—cseh ostromló sereg szétzüllött és békét kért. Végül is osztozásra került sor. Miután a csehek egyik pártja Mátyást, a’ másik Jagelló Ulászlót választotta királlyá, a címet mindketten megtartották s Ulászló Csehországot, Mátyás Magyarországot és Sziléziát kapta, 1478-ban.

Szilézia akkoriban virágzó tartomány volt. fővárosa, Boroszló a kelet-kczépeurópai kereskedelem egyik központia. A dunai táj másik fontos vásárvárosa Bécs volt. Mátyás tudta, hogy a külföldi iparcikkekért a jó magyar aranypénz e két város piacaira ömlik, ezért akarta az uralmat felettük megszerezni. A harcot III. Frigyes ellen folytatta, akitől 1485-ben Bécset is elfoglalta, s oda tette át székhelyét.

Ekkor már nemcsak hatalmas uralkodóként ismerték, hanem a művészetek és tudományok bőkezű pártfogójaként is. 1476-ban feleségül vette Beatrixot, a ná-12