Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-17 / 10. szám
IMüffis KEMÉNY MÓDSZEREKKEL? A mimkafegyetemiről folyó vitákra igazán nem lehet mondani, hogy új keletűek. Lógósok, lazsálok, fegyelmezetlenek mindig is voltak — legalábbis amióta gazdasági kérdésekről szélesebb körben, a közvélemény részvételével, nyilvánosan vitázunk — s mindig is kerestük a módszert, az eszközt a sorból kilógok megregulázására. A viták az utóbbi években csupán felerősödtek. Felerősödtek, meat — elsősorban külső piaci hatások nyomán — gazdasági nehézségeink adódtak, s keressük e nehézségek megszüntetésének, csökkentésének módszereit, és sokan ezt a munkafegyelem megszilárdításában vélik elsősorban megtalálni. De nemcsak nálunk. A közelmúltban éles vita zajlott le a lengyelországi Polityka című lap hasábjain. A szerkesztőségnek beküldött olvasói levél így füstölög: „A szocialista Lengyelország fejlesztési programja helyes, de kérdés, meg tudjuk-e valósítani, ha vonakodunk a szigorú eszközök alkalmazásától. Amíg nem mutatjuk meg, hogy nem tréfálunk ... addig a munkatermelékenység növeléséről, a technológiai rendről, a minőség javításáról csak elvontan beszélünk.” A meglepően széles körű vita során egyesek úgy vélekedtek, hogy „kis munkanélküliség” bizonyára megtenné hatását. A mi vitánkban és a fent idézett vitában különös módon összecseng egy jelző. A munkanélküliség jelzője, nevezetesen az, hogy kis munkanélküliségről beszélnek ott is, kis munkanélküliségről beszélnek nálunk is. Munkanélküliséget ép ésszel, józan ítélőképességgel nyilván senki nem akar, csupán egy kicsit. Igaz, munkaképes lakosságunknak csupán elenyésző töredéke élte át a húszas-harmincas évek munkanélküliségének szenvedéseit, nyomorát, a nagy munkanélküliségre pedig már csalt az öregek emlékeznek, de arról, hogy mi tengernyi tragédiát, mennyi csapást, megaláztatást, éhséget, kilakoltatást, embertelenséget jelentett ebben a hazában a munkanélküliség, arról azért a fiatalabb generációk is tudomást szereztek elbeszélésekből, filmekből, irodalomból, családi beszélgetésekből. Tehát: munkanélküliségről a mai társadalmunkban senki nem beszél, s meggyőződésem, nem is gondol rá. Csupán egy kis munkanélküliségre, a lógást, fegyelmezetlenkedést megszüntető, a lógósokat kordában tartó kis munkanélküliségre gondolnak. Ám, mennyi ez a kicsi? Ki tudja megmondani? Talán csak annyi, amennyi a többség érdekében, a szocializmus építése, gazdasági gondjaink megszüntetése érdekében szükségesnek mutatkozik. Nem lenne ennek a munkanélküliségnek más funkciója. mint egy kis fenyegetés, hogy annak, akivel baj van, elég legyen a kapura tekintenie, és azonnal látná, van, aki a helyére áll. A kis munkanélküliségnek éppen akkorának keliléne lennie, hogy aki megjavul, azt hátrány természetesen ne érje, az természetesen azonnal1 kapjon munkát, meat abból, hogy becsületes munkás emberek sapkájukat gyűrögetve kolduljanak egy kis. trógerolni valóért, abból természetesen, a mi kemény eszközöket követelőink sem kérnek. Ez valamiféle szociális, szocialista munkanélküliség lenne, amely nem sújtana rétegeket, korosztályokat, foglalkozási ágakat, nem taszítana a társadalom perifériájára vétlen családokat — egyszóval ez amolyan emberséges, igazságos kis munkanélküliség lenne. Az utóbbi években gyakran megfordultam olyan országokban, ahol nem volt számottevő munkanélküliség, és olyanokban is, ahol a társadalom egyik legégetőbb gondja a munkanélküliség. S ezekben az országokban a munkanélküliség sehol nem úgy jött létre, hogy az utcára tettek néhány tucat, vagy néhány száz be nem illeszkedők lustát, hanem úgy, hogy megrendültek iparágak, üzemek, foglalkozási ágak, s tömegével1 kerültek utcára az emberek, vidékeket ért el a munkanélküliség járványa, s nem válogatott sem nemek, sem kor, sem beosztás, sem családi állapot szerint. A munkanélküli mindenütt a periférián él, státusza mindenütt a kivetettség még akkor is, ha néhol viszonylag magas összegű segélylyel jár. Kis munkanélküliség nincs. Munkanélküliség vagy van, vagy nincs. A munkafegyelem' hiányosságai, a felfokozott munfcaerőkereslet hátlányos hatásai ellen aligha szabad valami súlyos társadalmi kór bacilusait bevetnünk. Az igaz, hogy a túlzott munkaerő keresletnek vannak hátrányos, a fegyelmet rontó hatásai, de tapasztalataink bizonyítják: nemcsak lapátra támaszkodó építőipari munkással, felelőtlen tehertaxissail, ásítozó elárusítóval találkozunk, hanem becsületes, szorgos és igyekvő fiatalokkal és öregekkel, férfiakkal és nőkkel. Tőr-vényeink, rendeleteink a lógósok, iszákosok, fegyelmezetlenek megregulázását lehetővé tették eddig is, és ha most határozottabban lépünk fel ellenük, ez nem azt jelenti, hogy holmi kapu előtt ácsorgó sereget akarunk létrehozni belőlük. Itthoniak és hazalátogatók, akik olvassák honi lapjainkat, járják az utcákat, láthatják: mind a mai napig súlyos munkaerőhiánnyal küszködik a közlekedés, a hírközlés, az egész javító-szolgáltató hálózat, a kereskedelem. Minek hát arról beszélni, ami nemcsak, hogy nincsi, de nem is fenyeget. Nemcsak elveink miatt nem jöhet szóba, de valós gazdasági és munkaerőhelyzetünk miatt sem. Mindössze azért kell szólni róla, nehogy az álviták és az álmegoldások keresése elvonja figyelmünket a valódi gondok, valódi megoldásáról: a munkafegyelem megszilárdításáról, munkánk jobb megszervezéséről, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodásról. EÖTVÖS PÁL Az IKARUS székesfehérvári gyárában a tervezett nyolcezer autóbuszon felül hatszaz autóbuszt gyártanak - ezeket u moszkvai olimpiára szállítják FOTO: FEHÉR JÓZSEF — MTI AMERIKAI VEGYIPARI CÉG IRODÁJA BUDAPESTEN A DOW Chemical vegyipari konszern irodait nyitott Budaipesten. A világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata több minit 2300-fé.le terméket gyárt a vegyipar, a műanyag-feldolgozó ipar, a fémipar és a mezőgazdaság számára. Az Egyesült Államokon belül a ranglistán a cég a második helyen; áll, gyártmányait ismerik a világ minden táján. A DOW-cég évek óta üzleti kapcsolatban áll kelet-európai országokkal, több mint egy évtizede hazánkkal1 is. A külkereskedelmi vállalatok közül a Chemolimpex, a Chemo'ko.mplex, a Medinipex és a Hungarotex tartozik partnerei közé. A DOW nemcsak exportál Magyarorsizágra, hanem vásárol1 is tőlünk, főként késztermékeket, többek között a Tiszai Vegyi Kombináttól s a fűzfői Nitrokómiától. MAGYAR-JUGOSZLÁV GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS A magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési vegyes bizottság Belgrádban tartotta meg idei ülését A magyar küldöttség vezetője. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter — hazaérkezése után — nyilatkozatot adott a vegyes bizottság munkájáról: — A lehetőségeket mérlegelve úgy találtuk — mondta a pénzügyminisizter —, hogy a következő' ötéves időszakra a kereskedelmi forgalom igen jelentős növelését irányozhatjuk elő, a kétoldalú árucsere meghaladhatja a hárommillóárd dollárt, a szolgáltatások értéke pedig felülmúlhatja a 800 millió dolláros értéket. Mindkét részről még nagyobb figyelmet kell fordítanunk az együttműködés fejlettebb formáinak alkalmazására, tovább bővítve a tartós, a hosszú távra érvényes megállapodások körét, s hasznosnak ígérkezik az is, ha egyes ágazatokban közösen lépünk fel harmadik piacokon. — A határ menti árucsere-forgalmat is növelni kívánjuk, és nagyobb szerepet szánunk a gazdasági, termelési együttműködésnek. A haitár menti kapcsolatokban az érintett megyék és a Vajdaság együttműködésének különösen nagy a jelentősége. Kölcsönös szándék, hogy a gazdasági, termelési együttműködésben jobbam ki akarjuk használni a termelési szerkezet és a földrajzi közelség előnyeit. 3
