Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-03 / 9. szám

Aranygyűrű New Yorkból Ha nehezen is, de összeszámol­tuk : Pézsa Tibor, az egykor csak­nem legyőzhetetlen magyar kard olimpiai bajnoki sorozatának utolsó, 1964-beli nyertese most kilencedik alkalommal járt a hí­res New York Athletic Club nem kevésbé híres viadalán. A Tokió­ban rendezett olimpia évétől, 1964-től egészen 1971-ig minden esztendőben részt vett a verse­nyen. Ezúttal azonban a kardví­vók kapitányaként már vezetői minőségben, de régi ismerősként lépett be a nagy világváros szívé­ben, a Broadway és a Fifth Avenue közelében létesített cso­dás club főkapuján. — Először újra kacérkodtam a gondolattal, hogy Gedővári Imre és Gerevich Pali mellett én is pástra lépek, de azután eszembe jutott Bakonyi Péter barátom ese­te. Az egykori kiváló versenyző­ből lett szövetségi elnökünk nem­rég súlyos izomszakadást szen­vedett a páston . . . Jobb a bé­kesség, gondoltam magamban és megmaradtam kísérőnek — kezd­te beszélgetésünket második ott­honában, a Honvéd Semmelweis utcai vivótermének irodájában. A nemrég New Yorkban kapott NYAC feliratú, s a club ismert emblémájával díszített fekete me­zében ült az asztal másik olda­lán. — S miért kapta a gyűrűt? — folytattuk a beszélgetést. — A megtiszteltetés kicsit vá­ratlanul ért — folytatta Pézsa Ti­bor — hiszen a több, mint száz éve alapított, előkelő és szigorúan zártkörű club elnöksége csak a legkiválóbb sportembereknek ado­mányozza aranygyűrűjét. S úgy érzem, rajtam keresztül a club­ban és az amerikai sportéletben tekintélynek, sőt csodálatnak ör­vendő magyar kardvívásnak szólt az elismerés. — Milyen volt a verseny? — Most újra rádöbbentem, hogy vívóként, az indulók között mindig csak a következő ellen­féllel törődik az ember, s kicsit más vezetőként szemlélődni. A NYAC jelenleg már az A kategó­riába sorolt, tehát a legjelentő­sebb versenyek sorába emelke­dett viadalán bizony meglepett, hogy a hét vendég ország vívói mellett csaknem másfélszáz ame­rikai forgatta a kardot. Mindeb­ben, úgy hiszem, nagy része van az Egyesült Államokban letelepe­dett magyar származású vívók­nak, mestereknek, — Érdekes találkozásai? — A viadal főrendezője, Jack Kean, a club egyik alelnöke ugyan nem magyar származású, de a kint élő vívókon keresztül nagyon tisztel, szeret bennünket. Élthes Csaba továbbra is az ame­rikai vívósport egyik köztisztelet­ben álló vezéregyénisége, a NYAC versenyeinek elindítója és szer-Pézsa Tibor a New York-i Athletic Club fekete mezében FOTO: ZÁHONYI IVÁN vezője. Pallaghi Csaba a szövet­ség nemzetközi kapcsolatainak ápolója. A régiek, Vitéz-Warth György, Nyilas Tibor, a JVIel­­bourne-ben szerepeltek közül Ke­resztes Attila, Hámori Jenő, őr­iéi Szabolcs és mások már oly­kor csak nézőként vannak jelen a társadalmi eseményt is jelentő versenyen, de Gál Csaba és Or­bán Sanyi még indult. — Hogy vívott Gedővári? — Kiválóan ... Tartja nagysze­rű formáját. Immár harmadik nagy versenyét nyerte, köztük Moszkvában is győzött, pedig öt szovjet vívóval kellett megküz­denie a hatos döntőben. Jelenleg kétségkívül a világ legjobb kar­­dozói közé tartozik. A magyar kard méltó reprezentánsa, kiváló technikai felkészültséggel oldja meg a helyzeteket. Ráadásul tu­datosan vív, tudatosan alkalmaz­za a rendkívüli technikás megol­dásokat. Mellette a világbajnok Gerevich a csapat második biz­tos embere, s kettőjük mellé kell megtalálnunk a következő két legjobb, legmegbízhatóbb ver­senyzőt. — Alig egy éve tölti be a ka­pitányi tisztséget, mi a legfőbb vágya? — Az, hogy tanítványaim nyer­jék meg az olimpiai bajnokságot, hiszen csapatgyőzelemnek én saj­nos nem lehettem részese. Erre a sikerre már Moszkvában, leg­veszélyesebb ellenfeleink otthoná­ban is csaknem ötven százalékos eséllyel pályázunk. Ez a közeli jövő, de távolabbra is kell te­kintenem, hiszen feladataim kö­zé tartozik, s a magyar kard régi hírnevének visszaszerzéséért na­gyon sok a tennivaló. Vad Dezső <* A hagyományos New York-i verseny idején kaptuk a hírt: az Egyesült Államokban elhunyt Je­­kelfalussy-Piller György olimpiai kardvívóbajnok özvegye a Magya­rok Világszövetsége útján arról a szándékáról értesitette a buda­pesti Sportmúzeum igazgatóságát, hogy férje díjait szeretné felaján­lani a múzeumnak. Az olimpiára készülnek OLÁH Béla, a Tatabányai Bá­nyász 24 éves súlyemelője egy évtizede birkózik a nehéz tárcsák­kal. A mini izomember, aki az 52 kilósok kategóriájában versenyez, több nemzetközi sikert aratott. Világ- és Európa-bajnokságon szerzett érmet. A legutóbb Szalo­­nikiben rendezett világbajnoksá­gon kiesett ugyan, lökésben nem volt érvényes gyakorlata. A már­cius végén rendezett magyar baj­nokságon legnagyobb hazai ve­­télytársa, a világbajnoki ezüstér­mes Hornyák legyőzésével első lett. Az olimpián pontot vagy ér­met szerezhet. ANGYAL Éva, a Vasas 25 éves kézilabdása már Montrealban is tagja volt a harmadik helyen végzett válogatottnak. Nagyon fiatalon, tizenkilenc éves korában került az élvonalba. Gyors, gólra­­törő játékkal, technikai képzett­ségével és robbanékonyságával a legnehezebb feladatokat is meg­oldja. Az oly fontos védekezésben hasznos tagja a válogatottnak és a sokszoros bajnok klubcsapatá­nak egyaránt. Ä női kézilabdások a vízilabda-válogatott mellett a csapatsportok képviselői közül ed­dig egyedül vívták ki az olimpiai részvétel jogát. DR. FENYVESI Csaba, a Bu­dapesti Vasutas 37 éves párbaj­­íőrvívója a negyedik olimpiai sze­replés előtt áll. A vasutas kórház orvosa első alkalommal még 1968- ban indult az ötkarikás játékokon és tagja volt az aranyérmes pár­bajtőr-válogatottnak. München­ben jutott pályafutása csúcsára, hiszen a csapat ismételt és az egyéniben is az első helyen vég­zett. Később sérülései hátráltat­ták, a karját meg kellett operál­ni. Az ellenakciókra épülő egyéni harcmodora azonban még mindig hatásos. Csapatban és egyéniben is szerezhet érmet. 31

Next

/
Thumbnails
Contents