Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-03 / 9. szám
Történelmünk képekben 11. Ill TÖRTEK ÖSSZE RRBIGRT HUnVHOnflK KRRJfll Első harcok a törökkel 1420—1458 1418-ban Horvátországba, 1419- ben Erdélybe törtek be török martalócok, gyújtogattak, fosztogattak, rabokat szedtek, s ettől kezdve sűrűn ismétlődtek támadásaik. Zsigmond király hadvezérei több-kevesebb sikerrel igyekeztek védekezni, de a déli ha-' tárvidékek népe egyre többet szenvedett a háborútól. Nem véletlen, hogy éppen ezeken a súlyosan próbált területeken terjedt el a feudális hatalom elleni elégedetlenség eszméje, a huszitizmus. A husziták ellen kegyetlenül fellépő inkvizíció elől egyesek Moldvába menekültek (itt fordították magyarra a Bibliát), mások a jogtalan tizedkövetelések miatt forrongó erdélyi parasztokhoz csatlakoztak. 1437-ben Budai Nagy Antal magyar kisnemes vezetésével magyar és román parasztok keltek fel nyomorgatóik ellen és Zsigmond királytól kértek igazságot, aki azonban súlyos betegen külföldön tartózkodott, és nemsokára meg is halt. A parasztok ugyan kétszer győzelmet arattak a püspöki és nemesi hadak felett, sőt Kolozsvár városát is megnyerték ügyüknek, de végül a magyar nemesek, a szász patríciusok és a székely előkelők Kápolnán kötött szövetségével (Unis Trium Nationum) szemben alulmaradtak és kegyetlen megtorlást kellett elszenvedniük. Mindez persze súlyosbította a török veszélyt, amely ellen csak Albert királynak (1437—1439) sikerült hatékonyan fellépnie azáltal, hogy kiváló hadvezérre, Hunyadi Jánosra bízta a déli határok védelmét. Hunyadi már gyermekkorában Zsigmond király udvarába került (a kortársak Zsigmond természetes fiának tartották), hivatásos itáliai zsoldosvezérek tanították korszerű hadviselésre, sokat tanult a huszita harcmodorból, de a magyar köznemesek és a nemesített román kenézek mellett nemegyszer a felkelő nép segítségét is igénybe vette hadjárataiban. Érdemeit a királyi kegy bőségesen jutalmazta tisztségekkel és birtokokkal. Halálakor négymillió holdas birtokaival minden idők legnagyobb magyar földesura volt, de óriási jövedelmét nem pusztán a maga közéleti érvényesülésére, hanem elsősorban a honvédelemre fordította. Már mint erdélyi vajda szállt szembe az 1442-ben Erdélybe betörő Mezdi béggel, aki a csatával együtt életét is elvesztette. 1443-ban Hunyadi indult támadásra, s győztes csaták után csak a zord tél kényszeritette haza a Balkán-hegységből. A törökkel megkötött békét I. Ulászló király felbontotta, de az 1444-ben Váradnál vívott csatában őmaga elesett és Hunyadi is nehezen menekült meg. V. László (Albert fia) kiskorúságának idejére Hunyadit választották kormányzónak. Az ország élére kerülve. Hunyadi minden erejét arra fordította, hogy nagy tervét megvalósítsa, a törököt Európából kiűzze. Ebben számított a balkáni népek, szerbek, bolgárok, románok segítségére, de ezeket a török hódítás annyira megfélemlítette, hogy nem mertek a végsőkig kitartani a magyarok mellett. Hunyadi utolsó nagy vállalkozása 1448-ban a szerbiai Rigómezőn a havasalföldi vajda árulása miatt kudarcba fulladt, sőt menekülése közben Brankovics György szerb despota őt magát is elfogta és csak óriási váltságdíjért engedte szabadon. A török elleni küzdelem sikerét azonban nemcsak az ellenség túlereje és a szövetségesek kishitűsége bénította, hanem a belső pártharcok is. A XV. század elején kiéleződött a bárók és a nemesek ellentéte; ez utóbbiak intézményes részt kívántak maguknak az ország kormányzásában, így alakult ki a rendi országgyűlés, amelynek a nemesekből álló alsóháza kivívta a jogot, hogy hozzájárulása nélkül a király és annak bárókból álló tanácsa érvényes törvényeket nem hozhat. A Zsigmond alatt keletkezett bárói szövetségek, az úgynevezett ligák egymás közti küzdelmeihez most már a bárók és a nemesek viszálykodása is kapcsolódott, rendszerint úgy, hogy az egyik bárói párt a királlyal, a másik a nemességgel szövetkezett. A bárók vagyonát a nagyszámú nemesség tömegerejével igyekezett ellensúlyozni. Amíg a leghatalmasabb bárói csoport, a Ciliéi—Garai—Brankovics rokonság Albert kiskorú fiát, V. Lászlót nem tud-12
