Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
Schlosszer, Guttmann és Kohut példáját követik A magyar labdarúgó válogatott újabb világbajnoki selejtező mérkőzések elé néz. Igaz, majd csak 1981-ben kerül sor a spanyolországi VB-döntőbe jutás sorsát meghatározó Anglia, Svájc, Norvégia és Románia elleni nyolc mérkőzésre, de a várható összeállításról mind sűrűbben szó esik az illetékes szakemberek és sportkedvelők körében egyaránt. — Számítok Bálint Lászlóra, akinek belgiumi teljesítményéről rendszeres tájékoztatást kapok — jelentette ki már nem egyszer dr. Lakat Károly, szövetségi kapitány. — Jól játszik az FC Bruges csapatában. Tudása, látóköre szélesedett. Úgy vélem, hogy majd a magyar válogatott is hasznosítja a nyugat-európai labdarúgásban szerzett tapasztalatait. Bálint László ezt a formáját a lengyelek ellen is bizonyította, s több mint négy évtized múltán került be ismét külföldi klub játékosa a magyar válogatottba. A magyar labdarúgás legutóbbi ..légionistája” a balszélső, Kohut Vilmos volt, akit az Olympique Marseille az 1938. évi, franciaországi világbajnokságon kölcsönzött a magyar csapatba. Kohut 25 válogatottságából kettőt játszott — mint „marseille-i” — a válogatottban, éspedig 1938. június 5-én Reimsben Holland—India, hét nappal később pedig Lille-ben Svájc ellen — Háda. Korányi L, Bíró, Lázár, Túrái, Balogh, Sas, Zsengellér, Sárosi dr., Toldi, Szabó, Szalay és Vincze társaságában. Kohut előtt még négyen álltak a magyar labdarúgás történetének 624 válogatottja közül nyolc évtized alatt a nemzeti tizenegy szolgálatába — külföldről. Schlosser Imre 1906. és 1927. között 68 alkalommal volt magyar válogatott. s nemcsak az FTC és az MTK csapatából, hanem a bécsi WAC együtteséből is. Guttmann Béla, a későbbi világhírű edző a bécsi Haksah együtteséből jött „kölcsönbe” a húszas évek elején. Obitz Gábor és Hirzer Ferenc a Makhabi Brno csapatából állt az akkori (1921—1932) magyar szövetségi kapitány rendelkezésére. Schlosszer, Guttmann, Obitz, Hirzer és Kohut után tehát Bálint lett a magyar labdarúgás hatodik légionistája, sőt esetleg Fazekas László, az Újpesti Dózsa, és Müller Sándor, a Vasas jelenlegi erőssége, akik ősztől a belga FC Antwerpen együttesében folytatják pályafutásukat. Mindebből kitűnik, hogy a lengyelek és a csehszlovákok után a magyar labdarúgók előtt is megnyílt a lehetőség, hogy külföldi csapatba szerepeljenek. Bálint után Fazekas és Müller is megkapta az engedélyt, az érdekelt klubok is megegyeztek. A franciák most tárgyalnak a Diósgyőr válogatott középhátvédjével, 1979 legjobb magyar játékosával, Salamon Józseffel. Persze szó sincs arról, hogy a magyarok most elfogják árasztani a nyugat-európai klubokat, de valószínűleg Bálint után Fazekas és Müller sem számít majd fehér hollónak ... Ahhoz, hogy egy ilyen szerződés létrejöjjön, Bálint esetében a Ferencváros és az FC Bruges, vagy Fazekasnál és Müllernél az Ü. Dózsa és a Vasas, valamint az FC Antwerpen között, több feltétel szükséges. Vegyük sorjába: 1. A külföldi klub jelentkezzen a játékosért. 2. A labdarúgó magyar klubja hajlandóságot mutasson a szerződésre. 3. Az érdekelt klubok megegyezzenek, s természetesen a játékos is csatlakozzon ehhez az egyezséghez. A már említett játékosok közül Bálint és Fazekas sokszoros (60, illetve 75-szörös) válogatott, ugyanakkor Müller 3, Salamon pedig 6 esetben volt a magyar válogatott tagja. A sokéves becsületes hazai klubszolgálat a szövetség, illetőleg a sportvezetés engedélyének első számú feltétele. A labdarúgók erre a sportágra alapozták életüket, tehát a játékos évek befejezése után edzőként, vezetőként kívánnak tovább dolgozni. Mindenképpen a jövő céljait szolgálja, ha a következő esztendők szakemberei körülnéznek a nagyvilágban, korszerű edzésmunkával ismerkednek, nyelveket tanulnak, kapcsolatokat teremtenek. A külföldre szerződő magyar játékosok — a jó szereplésen túl — tanulmányútra mennek, s amit látnak, tapasztalnak, azt majd idehaza a magyar labdarúgás hasznára kamatoztatják. BOSKOVICS JENŐ Az olimpiára készülnek KANCSAL Tamás, a Bp. Honvéd 29 éves öttusázóját a világklasszis Balczó András méltó utódának tartották, 1975-ben második lett a világbajnokságon és tagja volt a győztes magyar csapatnak. Montreali szereplése elmaradt a várakozástól, az egyéniben a kilencedik helyen végzett és a csapat csak bronzérmet nyert. Török Ferenccel, az olimpiai bajnokból lett új kapitánnyal szakmai vitái is akadtak, s kimaradt az együttesből. Tavaly visszahívták, de kellemetlen sérülése miatt csak a tizenhatodik helyen végzett, s a csapat sem tudta visszaszerezni világbajnoki címét. Rendkívül céltudatos, szorgalmas versenyző, érdekes egyéniség. RAJNAI Klári, az FTC 27 éves kajakosa, Montreálból ezüst és bronzéremmel tért haza. Változatlanul a legjobb magyar női kajakversenyző, ezt nemcsak a hazai bajnokságon aratott győzelmével, hanem világbajnoki helyezéseivel is bizonyította. München után, a hetvenes évek első felében került a válogatottba, s azóta a világversenyek állandó résztvevője. Második olimpiai szereplésére minden eddiginél szorgalmasabban és jobb lehetőségek között készül. A kemény hazai edzések után magaslati edzőtáborban járt a Tátrában, majd februárban Kubában, márciusban Mexikóban szállt vízre társaival. Az olimpián újra döntőbe jutásra esélyes. STARK András, a Tatabányai Bányász 31 éves súlyemelője második olimpiai részvételére készül, de előbb meg kell küzdenie fiatalabb hazai vetélytársaival. A müncheni olimpia után került a válogatottba, s a váltósúlyban, a 75 kilósok között lépett a dobogóra. A versenyek előtt azonban egyre többet kellett fogyasztania és a szakemberek véleménye szerint ez is hozzájárult bizonytalan nemzetközi szerepléséhez. Tavaly óta egy súlycsoporttal feljebb, a 82,5 kilós középsúlyúak között versenyez, de még nem tudta teljes mértékben valóra váltani a reményeket. Állandósuló teljesítménnyel értékes helyezésre képes. 31
