Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
mire a napidíjnokkal tisztába jő, kasszálnia kell a sáskákat, hogy maga is helyet kapjon és megélhessen. Tőle való az a remek terv is, a belényesi erdőket hasznahajtó állapotba helyezni, hangzik pedig ilyenformán: Szabadságot adni minden váradi embernek, hogy hozhat annyi fát a belényesi erdőkből, mennyi neki tetszik, a sorompónál azonban embereket állítani fel, s a hazaszállítandó iákat elszedni stb. G. a híres vívó. Ki minden embert levág, ki útjába áll, minthogy azonban minden ember kerüli, s úgy nincs alkalma magát sem kitüntetni, sem kompromittálnia, a Bükkalján, egy elhagyott oláh faluban babérjain nyugszik. H. a nagy emberbarát. Ki, míg csak magával foglalkozott, majd meghalt éhen. mióta azonban az árvákra és ügyefogyottakra is kiterjeszti emberszerető figyelmét, s több efféle áldásos pénzeket kezel, egymás után két házat emelt magának. I. a szabadelvű nagy hazafi. Kit tizenkilenc élő és tizenkét élettelen példányban bírunk; ki legnagyobb gyönyörűségének tartotta minden esztendőben egypár jobbágya kunyhóját leszakítani: ki jobbágyait ezen bölcs kitétellel szorította a homokra: A fekete föld vagy sokat terem, vagy semmit. A homok ellenben mindig terem valamit. A parasztnak pedig többet ér a valami a soknál vagy semminél. Mint Mekkába a hitetlenek, úgy zarándokoltak hajlékához a hívők, nem mervén elmondani, mit láttak odahaza, mert többen voltak, kik őnagyságát csak a gyűléstermekben szemlélték, otthon pedig nála nem láttak semmit; a nem látók leszavazták volna a látókat. Egyetlen szerencsénk, hogy midőn meghalt, nem volt még Pantheónunk, bizonyosan belejött volna az. „Hallgasd meg a férfiút, nézd meg tetteit, s bíráld meg tetteinek következményeit.” Ezt mondják a törökök, de mi keresztények vagyunk. Ha ez az emberállat annyival kisebb lesz a másvilágon, mint mennyivel nagyobbnak tartottuk, mint ahogy megérdemelte, annyit se találunk belőle, mint egy sárga tubákszem. K. a híres gazdatiszt. Ki megmutatta, hogy lehet bizonyos uradalmat első esztendőben úgy jövedelmeztetni, hogy a másik tiszt alatti utolso esztendei jövedelmét tízszeresen haladja. Le kell vágni a fennálló erdőből legalább hatszáz holdat, s a fát eladni. El kell adni nemcsak a malacokat, hanem az anyakocákat és a törzskanokat is. El kell adni nemcsak a gyapjút, hanem az egész birkanyájat. El kell adni nemcsak a sőréket, hanem az egész gulyát. El kell adni nemcsak a pálinkát, hanem a pálinkaházat is mindenestül. A több jövedelemből pedig száztólit kell fizetni az ilyen okszerű gazdatisztnek. L. a híres csendbiztos. Ki a tolvajt vagy rablót sohasem kerítette meg, de megkerítette a lopott lovat vagy lopott ökröt, harminc vagy negyven forintért, amint jött. Minden ember örült a lovának vagy az ökrének, s a tolvaj eszébe sem jutott. A csendbiztosról pedig azt mondta: becsületes, ügyes ember. M. a híres orvosdoktor. Ki a betegből a galandgilisztát sült csirkével csalta ki, éspedig oly ügyesen, hogy a galandgiliszta kijött a betegből, anélkül, hogy a sült csirke belement volna. N. a híres homeopatha. Ki a tyúkszemet tyúkszemmel gyógyította, a fájós tyúkszemet pedig tyúkszemmel. (Ki nem homeopatha, észre sem veszi a finom distinkciót lábtyúkszem és tyúkszem között; az igaz, hogy tyúkszem mind a kettő, csakhogy az egyik a lábon van, a másik a tyúkon, annak is a fején.) O. a híres baromorvos. Ki a marha felfúvódásának gyógyítását így magyarázza: „Vedd elő a penicilusodat, nyisd ki a késit, azután üsd a nyeléig a marha horpaszába. Ha megél, nem kell neki több kés, ha megdöglik, ugyanazzal a késsel megnyúzhatod.” P. a híres vidéki nyelvbúvár. Ki több épületes hasonlatosságokat fedezett fel a különböző népfajok, különböző nyelveik között, pl.: Magyarul ház = ház. Svábul ház = nyúl. Kölcsönözték a magyaroktól, mert a magyarok házai többnyire szaladnak, vagy legalább szaladófélben vannak. Magyarul új = új. Svábul új = egy. Kölcsönözték a magyaroktól, mert újat valami ritkán szokott az ember kettőt kapni. Magyarul moj = moj. Tótul moj = enyim. Abban igazságuk van. Mert a mojt csakugyan mi kaptuk tőlök, nem ők tőlünk. R. a híres útbiztos, ki csúffá tette magát a természettant, kézzel foghatólag bizonyítván be. miként vannak eszközök, melyek használata által a békasóból nyerhetni aranyat. Y. a híres poéta, csinálván ilyen verseket: Kökény a két szemed Eper ajakad, Mintha megvertek volna Kehied úgy dagad. Hollók a fürteid Fehér a nyakad, Elefántcsontból van Harminckét fogad. Csücsülj ide mellém, Add nékem magad, Hisz magával ki-ki Ügy tudom szabad. Nálam hűségesebb Párod nem akad, Szívem, ha kell, érted Akár f elf akad. Végre Z. úr a híres spekuláns; őkigyelme minden vasárnapon megjelenik a piacon, megkérdi, hogy köble a búzának, rozsnak, zabnak, hogy a kövér sertés, hogy párja a libának, a rucának, hogy a tojás, tejfel, paradicsomalma, ugorka, saláta, köszméte, hogy száza a káposztának? Miért nincs ma tinori gomba meg karfiol? Mi az oka, hogy a rákok olyan sápadtak, lehet-e kecsegét fogni, mikor csípi meg a dér a bécsitőköt, hát az hogy van, hogy szalacsi székek nincsenek? Vesz azután két icce kendermagot, egy csizmaszárt fejelésnek, s elmegy a Szarvas-vendéglőbe ebédelni, mert oda van abonírozva. Hej, jó gazda lehet az a galambszínű kaputos úr amott! — mutatnak rá az idegen asszonyok, a kofák pedig kiigazítják: hogy nem úr az, hanem csizmadia, ki kendermaggal él. L. M. N. 0. P. R. Y. Z. URAK 19
