Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
LÉGBŐL KAPOTT CSALÁDTÖRTÉNET Egyesült Államokba, még a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása előtt. A vám 35 százalékos lett volna... Azt tanácsoltam neki: „rakd le nálunk, és várj!” A számításom bevált. Csakhamar megszületett az egyezmény, s ezután csupán 5 százalékos vámot kellett fizetnie. De azzal kellett volna kezdenem, hogy merő véletlenségből, az első küldemény is magyar volt: orvosi műszerek. Ez négy és fél évvel ezelőtt történt, a megnyitáskor. Ügy forgattam a ládát, hogy a tévénézők is jól láthassák a felírást: Made in Hungary... — És a folytatás? — Azóta nem volt magyar ügyfelünk. Természetesen budapesti utamat arra is igyekeztem kihasználni, hogy bemutassam övezetünket, és meggyőzzem az Egyesült Államokba és Kanadába exportáló magyar cégeket, érdemes számolni létezésünkkel. — Az imént magyaros angol kiejtéséről beszélt, ám magyar beszédén nem érzek akcentust ... — Szép könyvtáram van odahaza magyar könyvekből. Feleségemmel, három fiammal és édesapámmal magyarul beszélünk. Van néhány barátom, akikkel olykor összejövünk ultizni... Ultizni is csak magyarul lehet. — Bizonyára sikeres embernek számít. Tankönyveket már írt. Gondolt-e arra, hogy egyszer megírja karrierje történetét? — Egészen más „írói” terveket forgatok. Tíz éve készül egy szakácskönyvem. Talán lesz egyszer időm rá, hogy befejezzem... BALÁZS ISTVÁN FOTO: GESZTI ANNA Gertler Endre 1940-ben a brüsszeli Conservatoire professzora lett, s tanára volt a hannoveri és kölni zeneművészeti főiskoláknak is. 22 éve oktat a Chapelle Musicale-ban, az Erzsébet királynő által alapított, kétévenként Brüsszelben megrendezett zongora, hegedű, vagy zeneszerzői nemzetközi verseny kollégiumában, öt kontinensen hangversenyezett már, zenekarral vagy szólistaként, a londoni Royal Academy tiszteletbeli profeszszora, minden évben mesterkurzusokat tart a 12 esztendeje alakult Bartók-szemináriumon .. . Tavaly hangversenyt adott a belga rádió flamand szimfonikus zenekara kíséretében, Fernand Terbv vezényletével. Bartók „Második rapszódia hegedűre és zenekarra” című művét játszotta. Egy ifjú mestervonóst hallottunk, aki személyes baráti érzésein, a zeneszerző géniusz törékeny alakjának felidézésén túl, éreztette velünk a hegedű mesterének ötven éve tartó szüntelen tapasztalatszerzését: tehetséget, művészetet, tudást. LACZKÓ JUDIT BELGIUM Világszerte divattá vált a visszaemlékezés, a tényirodalomnak ez a régóta ismert és koronként nagyon kedvelt műfaja. A bökkenő csak ott van, ha a tényirodalom nem tényeket tartalmaz. Ez az eset Peter F. Drucker: Adventure of a Bystander (Harper et Row, New York 1979.) című könyvével, mely külön fejezetet szentel a magyar Polányi családnak. Nem vagyok illetékes a könyv egészének értékelésére, ezért az alábbiakban csak ezzel a fejezettel foglalkozom. Közismert, hogy kevés magyar család adott annyi szellemi kiválóságot, mint a Polányiak. Jó barátjuk, Szilárd Leó a zsenialitás génjeit három generáción keresztül vezette le. Nem csoda hát, ha egy amerikai író érdeklődését is felkeltették. P. F. Drucker állítólag Polányi Károllyal volt barátságban, de azt nem írja, hogy tőle kapta a családra vonatkozó adatokat. Mert, ha így lenne, még arra is gondolhatnánk, hogy maga Polányi akarta lóvá tenni — az említett írásból kitetszően — az írót. De szép számmal akad — mondjuk már ki — hazugság azokban az adatokban is, melyeket a szerző saját élményeire alapít, s ez valószínűsíti, hogy az egész történet a nagy fantáziájú szerző agyában született meg. Hogy a családfőből, Polacsek Mihályból, a kiváló vasútépítő mérnökből lángoló :48-as szabadsághőst csinál, akit száműzetésbe kergetett az önkényuralom, az még hagyján, bár nehezen egyeztethető össze 1850-es születésével. De hogy feleségét, a kedves emlékű Cecil mamát, a vilnai zsidó rabbi lányát megteszi anarchista orosz grófnőnek, az már kicsit sok. Igaz, hogy az öreg Wohl rabbi nagyon felvilágosult szellemű történész volt, rendjelet is kapott a cártól, de a grófságig mégsem vitte. Lányát sem menekítette Zürichbe, hanem Bécsbe küldte tanoncnak egy ottani ékszerészhez, és Cecil Wohl ott nem arisztokratákkal barátkozott, hanem az orosz forradalmi emigrációval. Az idősebb lánytestvérről, Polányi Lauráról, aki Szabó Ervinnel együtt, mint könyvtáros dolgozott a tizedes osztályozási rendszer bevezetésén és nemzetközi közgazdasági bibliográfia összeállításán, azt találja ki a szerző, hogy ő volt a magyar faluszociológiai mozgalom megalapítója. A szép Polányi Laurát Braun Róberttel nehéz összetéveszteni. De ez még nem minden. Polányi Laura — Drucker állítása szerint — Közép-Európa-szerte ismert agrárszocialista lapot alapított, és többek közt Josip Broz (Tito) és Franz Oppenheimer is a tanítványai közé tartozott. Tőle tanultak faluszociológiát. Mindebből egyetlen szó sem igaz. Polányi Laura tagja volt a Társadalomtudományi Társaságnak, történészként III. Károly korával foglalkozott, és idős korában, mikor már lányánál élt Amerikában, az amerikai történettudományt is jelentős adalékokkal gazdagította. Polányi Mihályról, akinek az életrajza minden angol nyelvterületen kiadott jelentősebb lexikonban megtalálható, már nehezebb volt ilyesmiket összehordani, de itt is tévesen jelöli meg főművét (mely kétségtelenül a Personal Knowledge), és munkásságának lényegét is elferdíti. Ezt teszi Polányi Károllyal is. Nem ismertem személyesen, de akik ismerték, semmiképpen sem értenek egyet azzal a kissé link, kótyagos figurával, aki Drucker szerint inkább kitalálta a híreket, mintsem utánajárt volna. Az ilyesmi azonban lehet felszínes szubjektív megítélés dolga, de már az, hogy Polányi Károly húszéves korában Károlyival együtt megalapította a magyar szabadelvű pártot, amelynek ő lett a legnépszerűbb szónoka, az már nem felületesség, hanem egyszerű tudatlanság, akárcsak az, hogy Károlyi a háború alatt száműzetésbe ment, majd visszatérve, mint miniszterelnök Polányi Károlyt igazságügyminiszterré nevezte ki. A második háború alatt a Polányi házaspár mindvégig Angliában élt, és csak 1943 nyarán ment át Polányi Károly Amerikába egy előadássorozat megtartására. Drucker szerint azonban már 1940-ben Amerikába ment, ahol ő látta vendégül, 1941-től kezdve pedig feleségével együtt az amerikai Benningtonban tanított, és innen került a negyvenes évek végén a Columbia egyetemre. Mindebből csak annyi igaz, hogy 1947-ben valóban meghívta a New York-i Columbia egyetem vendégprofesszornak. Feleségét Duczynska Ilonát azonban, aki élete végéig Kanadában élt, sohasem engedték az Egyesült Államokban letelepedni. Az sem felel meg a tényeknek, hogy Polányi csak egyetlen művét fejezte be, a The Great Transformation címűt, mert sok más mellett megírta még Dahomey and the Slave Trade című munkáját is, mely évekkel halála után világhírűvé tette nevét. Nem hinném, hogy bárki is forrásmunkának tekintené P. E. Drucker könyvét, akár Magyarországon, akár külföldön. Tekintsük inkább elrettentő példának arra, hogyan próbálják egyesek felületességgel pótolni az élmények szűkösségét egy emlékiratban. De figyelmeztet egy adósságunkra. Helyes lenne minél előbb megírni — itthon — a Polányi család igaz történetét. A húszadik századi Magyarország páratlanul érdekes dokumentuma lenne. VEZÉR ERZSÉBET 15
