Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
nyokban, a közhasznú (tehát például az autóbusz, a teherautó) -forgalmat is megnövelte. A nemzeti jövedelem és ezzel együtt a személyi jövedelmek növekedésével itt robbant be az egyéni életbe is legjobban az autózás, mint egy újfajta társadalmi tempó korszerű eszköze. A vizsgáztató hatóságok évente egymillió vizsgát tartanak nyilván, mindegyik valamilyen összefüggésben van az autózással. Évente 100-120 ezer ember indul neki, hogy megszerezze a vezetői engedélyt. A feltételek szigorodnak, a vizsgák egyre keményebbek, az áhított célért mégis mindenki vállalja a hetek, hónapok kötelező óráit, gyakorlatait. És persze költségeit is. Van némi megtorpanás. Az autózás költségei. az üzemanyagárak, a javítási kiadások növekednek, maga az autó is drágább, s a családok ma már megfontoltabban vállalják ezt a terhet. A személyautók évi futásteljesítménye azonban jelzi, hogy csak takarékosabb meggondolásról van szó. 1960-ban egy kocsi átlagosan 14 ezer kilométert futott évente, ez csökkent némiképp a jelenlegi 13 ezerre vagy kissé ez alá. Az új jelenség mögött az a felismerés rejlik, hogy az autó gazdasági tárgy a háztartásban, nem kell mindig, mindenhová vele menni. S ezt a lehetőséget kínálja a különös gonddal és áldozatokkal fejlesztett tömegközlekedés. Budapesten ma a közlekedőket több mint 3500 busz, villamos, metró és HÉV-szerelvény szállítja el. Napi négy és fél millió az utazások száma az 1100 kilométer hosszú hálózaton. Inkább a zsúfoltság okoz kényelmetlenséget, semmint a gyors eljutás hiánya. A hazai autózásban elérkeztünk az anyagi számvetés korszakához, de ne felejtsük el: ha a mindennapi munkába járásban le is mond valaki a személykocsiról, szabad idejében bizonyosan használja. A hétvégi kirándulás, a rokoni kapcsolatok ápolása, a szórakozás még esetleges lemondások árán is megtartja autó-központúságát. Az önállóság, amit a kocsi nyújt, vonzó marad. Bármennyire furcsa ezt így kimondani — önállóságot nyújt a hazai közlekedési szabályozás is. Az 1976-ban életbelépett Kresz (közúti közlekedés szabályai) sokkal többet bíz rá a járművezetőre, mint annak előtte. A modern közlekedés megkívánja a felelős egyéni döntéseket, nem lehet minden közúti helyzetet, forgalmi állapotot tételesen, fehéren-feketén írásban lefektetni. Nagy szerepet játszik a magyar szabályokban az úgynevezett bizalmi elv, azaz annak feltételezése, hogy senki nem követ el szabálytalanságot, s nem teremt balesetveszélyes helyzetet. A tisztázatlan forgalmi helyzetek fogalma ma már mindenki előtt világossá teszi, hogy csak az udvariasság és az előnyökről való lemondás teszi folyamatossá, zökkenőmentessé a közlekedést. Ám, ha jól szemügyre vesszük a hazai autózást, látnunk kell, hogy ez a felfogás a jelenben még korántsem hatja át a vezetők egész táborát. Ezt a fajta autózást, nagy tömegben, időnként káoszban — meg kell tanulni, meg kell szokni, s csak aztán lehet önzésünkről módszeresen leszoktatni magunkat. Határhelyzetben vagyunk. Innen származik autózásunk nagyon sok feszültsége, gorombasága és agressziója. A Bécsi Világegyezményhez való csatlakozás után megszületett az új magyar közlekedési szabályzat, s ez az eltelt évek során tovább finomodott, új, gondosabb értelmezéseket kapott. Ma már elmondhatjuk, hogy akár nálunk jár a külföldi, akár mi utazunk külföldre, nincsenek kölcsönös, külön megtanulnivalóink. A közlekedési morálból viszont szívesen vennénk leckéket egynémely régebben motorizált országtól. Nem titkoljuk tárgyi nehézségeinket. Budapesten például ezer lakosra 115 személyautó jut, tehát naponta 220—230 ezer kocsi mozog a közületi, a közhasznú járművek, a tömegközlekedési eszközök mellett. A városi utak hálózata azonban — az óriási befektetések ellenére — ezt a mozgást nem képes kiszolgálni. A több mint 3500 kilométeres közúthálózatból csak 2400 kilométernyi a kiépített út, s ennek is csupán 45 százaléka tekinthető korszerűnek. A többi 30—35 évnél idősebb! Négy Duna-híd már 1972-ben is elméleti maximumának 95 százalékáig terhelve volt a csúcsforgalmi időkben. A közúti felüljárók — három év alatt kilenc készült el, kettőt most építenek —, ezenkívül a gyalogos aluljárók és felüljárók — szám szerint 19 —, sokat segítenek a jelenben, de már ezeket is kezdi kinőni a rohamosan bővülő forgalom. Kisebb arányokban ugyanez mutatkozik meg vidéki városainkban is. PETRESS ISTVÁN (Folytatjuk) 1. A belvárosi parkolóház tetején FOTO: FENYES TAMÁS — MTI 2. A volánnál.,. fotó: GESZTI ANNA 3. Ahol mindig csúcsforgalom van: az M7-es és Ml-es autópályák közös szakasza a Budaörsi útnál FOTO: BALATON JÓZSEF — MTI 4. A Magyar Autóklub autósiskolája FOTO: BALOGH P. LÁSZLÓ — MTI 5. Lada autók várják új gazdáikat a MERKUR vállalat telepén FOTO: JÁSZ AI CSABA — MTI 7
