Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
DECENTRALIZÁLT VEZETÉS i. A nedves szalmán kuporogtak, híg rámtottlevest kanalaztak rozsdás konzervdobozokból, — Ha vége lesz ennek az egésznek, elmegyünk vacsorázni egy budai kiskocsmába, ahol piros abroszszal van terítve... — mondta Péter. — És csülköt eszünk, sült csülköt, aminek ropogós pirosra van sütve a bőre — folytatta Pál. — Minden héten egyszer. És egy liter bor mellett eldumálunk erről az időről. .. — A rántottlevesről és a rozsdás konzervdobozról. — El se tudom hinni... Ülök majd a kényelmes karosszékemben, újságot olvasok, egyszer csak cseng a telefon, és te beleszólsz. II. — Én vagyok, Pál — hangzott a kagylóban. — Hát, akkor mehetünk abba a budai kocsmába? — Palikám! Végre hallom a hangodat! Mennyi idő telt el azóta? — Két és f£l év. — Hát akkor legfőbb ideje. Most ugyan éppen nem érek rá, mert lakást cserélek. De tudod mit? Egy hét múlva felhívlak. III. Fel is hívta egy év múlva, karácsony táján. — Csülök lesz? — Fogadás lesz. Meg kitüntetés, meg protokoll állóbüfével — kesergett Pál. — Az egészet odaadnám egy csülökért, meg egy jó dumáért veled ... Cseng a közvetlen vonalam, tudnál várni egy kicsit? IV. Péter tudott. Két évig kellett várnia, amíg Pál beleszólt a kagylóba: — No, megyünk csülközni? — Megyünk bizony! Azonnal, nyomban, rögvest — amint visszajöttünk Olaszországból. De ahogy újra itthon leszünk, nem halogatjuk tovább, elmegyünk abba a budai ... V. — ... vendéglőbe, ahol piros abrosszal van terítve — folytatta a gondolatot Pál, amikor három év múlva az autópiacon találkoztak. Péter nagyon sovány volt: — Ronda élet! Az emberek csak hajtják magukat, azt se tudják, miért, közben teljesen elszakadnak egymástól. Azt hiszed, én tudom, miért, vagyok itt? — Gondolom, amiért én. Hogy eladd a régi kocsidat... — No igen, de olyan fontos ez? Érdemes ilyesmire vesztegetni az embernek az idejét, miközben elveszíti a legjobb barátját? — Igazad van — komorult el Pál. — A legszívesebben én is felpofoznám magamat, hogy ilyen hiábavalóságokkal múlik el az életem. — Tudod, ha arra gondolok, hogy volt egy testi-lelki jóbarátom a bajban . .. • VI. — ... volt egy testi-lelki jóbarátom a bajban — mondta Péter, és mereven bámulta a konyakospoharat —, együtt ettük a nyomorúság kenyerét, illetve rántottlevesét. Rozsdás konzervdobozból ettünk. És megfogadtuk, hogy ha minden jóra fordul, hetenként összejövünk. Csülköt fogunk enni egy budai vendéglőben. — És összejöttetek? — kérdezte a lány szórakozottan, míg a melltartóját gombolgatta. — Fenét! Van nekem arra időm? Egyszer van a család, aztán van a munkám, meg itt vagy te is... Ki ér itt rá csülközni? A lány felnevetett. — Nagyon helyes, az én Pucikám csak ne egyen csülköt, elég dagadt anélkül is. VII. — Valami pasas keres csülök ügyben — mondta Pál felesége, és a kezével eltakarta a kagylót. Pál letette unokáját az öléből. — Péter, csakugyan te vagy az? — Tudod, gondoltam . . . Most már nem sok van hátra ... össze kellene jönnünk... — Csülökre? — Ugyan már, régóta nem ehetek semmi zsírosat. — Félek, hogy én sem tudnám megrágni — mondta Péter. — Hát akkor? — Majd rendelünk két rántottlevest. NOVOBACZKY SÁNDOR- Ilyenkor persze sehol egy szociológus, aki faggatna, hogy mivel töltöm a szabad időmet! Brenner György MINIVIZOR Hátha valaki nem ismeri... Órák óta baktat batyujával a háztömb körül egy kislány. A rendőr odamegy hozzá és megkérdezi : — Hová indultál, kislányom? — Világgá — válaszolja a gyerek, majd a rend őrének értetlen pillantását látva, így folytatja: — De a mamám megtiltotta, hogy átmenjek az úttesten. Az erdei vendéglőbe betér a nyúl és az oroszlán. Leülnek az asztalhoz, a nyuszika rendel: — Nekem hozzon egy fej káposztát és néhány sárgarépát. Mire a pincér: — A barátja mit óhajt? — Semmit. — A barátja nem éhes? — Gondolja, hogy együtt jönnénk, ha az oroszlán éhes volna? <>k A betörő éjszaka hazaérkezik zsákmányával és a felesége elé teszi az elrabolt briliánsokat, karkötőket, láncokat. Az asszony szemrehányóan kérdi: — És a gyereknek nem hoztál semmit? 28
