Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
Ne tagadjuk, nagyra vagyunk kulináris művészetünkkel, a magyar konyha dús ízeivel, csípős-selymes zamataival. Kérkedni is szeretünk vele. Azt viszont nem kedveljük, ha ránk olvassák, főzőtehetségünk alighanem abból fakad, hogy a hasunk az „istenünk”. Az általánosítás sohasem fedi a teljes igazságot. Am tény, hogy az év végi Kezdjük hallal Bár csak képzeletbeli lakmározásba kezdünk, mellőzzük a laktató levest. Étvágycsinálónak együnk a képen látható finom halkocsonyából vagy a látványosan kunkorodóra sült süllőből. A halkocsonya rövid lével főzött, bőrkével kocsonyásodáshoz segített halászlé. Személyenként 30 dekányi — lehetőleg — szálkamentes hal, 2 kis fej apróra vágott hagyma. 1 szál darabolt sárgarépa, 1 szál darabolt fehérrépa, kávéskanálnyi só, 1 borjúlábnyi sovány bőrke, 1 púpozott kávéskanálnyi félédes kalocsai paprika, 20-25 szem egész bors kell hozzá. A megtisztított besózott halszeleteket és az összes többi hozzávalót a lábos alján elhelyezzük és csak annyi vizet teszünk rá, hogy befedje. Forrástól számított 10-15 percig főzzük. A haldarabokat a tálaló tálra lapáttal átemeljük, a lét tiszta ruhán át rászűrjük, majd ha langyos, a hűtőbe tesszük, ahol rövid idő alatt olyan keménnyé dermed, hogy akár kiborítva is tálalhatjuk. A kifliként kunkorodó rántott süllő vagy fogas attól válik ünnepi látványossággá, hogy a megtisztított, besózott, kisütéshez előkészített hal gerincét a törzs közepén eltörjük és kézzel megnyomva, a középső csigolyát megzúzzuk. (Kábelezés után a hasüregből a vért ne mossuk ki, mert ezzel finom ízektől fosztjuk meg magunkat.) Csirke „malozsával” Régi babonák szerint újévkor ne kerüljön csirke terítékre, mert a baromfi a szerencsét „elkaparja”. Karácsonyi szárnyas-tilalmai azonban a legöregebb néphit sem rendel. Élvezet ránézni erre a szépségesen pirosra sült madárra, amelyet a legősibb magyar főzési szokás szerint „megtr ágy áztak” — így írja az 1792-es Czifra-féle Nemzeti Szakácskönyv — 24