Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-29 / 26. szám

• •

Stefan Kantor elküldte szerkesztőségünknek az Amerikai Magyar Szóban megjelent cikkét Román Károlyról. Ebből közlünk részletet :

A FLORIDAI MESTERHEGEDŰS

Ki tudja, hol és mikor hallott először zenét talán valahol a Békés megyei Szentandrás község környékén? A zene oly benyomással volt reá, hogy nem elégedett meg annak hallgatásával, hanem maga is muzsikálni szeretett volna. Ehhez bizony hegedű kellett, melynek ára 5 pengő forint volt. Az akkori körülmények között szinte elérhetetlen összeg ez, egy 12 éves árvának.

1892-ben született. Végzettsége az akkori kor igényeihez képest több, mint átlagos volt: hat elemi, négy év ipariskola. Hamarosan szakszervezeti tag. Előadásokat hallgat, melyeket a fejlettebb munkásmozgalmi vezetőik tartottak. 1910-ben szűk lett hazája, külföldre vándorolt. Ki tudja, hogy mi vitte erre a lépésre? Talán az, hogy nem volt családja és így nem „gyökerezett” meg. Igaz az is, akkoriban kezdődött a kivándorlás tömegesen, hiszen tudni való, hogy Magyarországból közel másfél millióan vándoroltak külföldre, gazdasági okok miatt. Több európai országban dolgozott, tanult, fejlődött. Végül is az utolsó munkahelyét, Párizst is otthagyta, és 1913-ban az USA-ban telepedett le. Egy évig New Yorkban tartózkodott, de 1915-ben már Floridában dolgozott. Ügy látszik, megszűnt a vándorlások kora, a nyugtalan szellem megtalálta a helyét, főnökével bútorgyárat alapítottak és így Román Károly lett a második-harmadik magyar Floridában.

Három váltással 100—100 munkást alkalmaztak, de egy hurrikán annyi kárt csinált, hogy tönkrementek. Újra kezdte. 1930-ban a deszkaszükséglet fedezésére műanyagot talált fel. Elgondolása sok szakember véleményével ellenkezőleg az volt, hogy a hulladékot ne vegyi anyaggal tegye olyanná, hogy ne repedjen és ne hajoljon meg, hanem a nyers fa alapanyagával.

Idővel leszivárogtak a magyarok Floridába. Sok földmívelő került ide, de rövidesen tönkrementek, mert nem ismerték az itteni termőföld sajátosságait, a mocsaras talajt. Részt vett a Magyar Kultúr Klub megalapításában; már volt 125 tag is, de széthúzás miatt életkéntelennek bizonyult, szétesett. 1927-ben rendezte az első pikniket. Idővel abbahagyta a munkát, nyugdíjba ment, visszatért az első szerelméhez, a hegedűkészítéshez. Ma már mesterhegedűkkel van tele a háza, mely bármily nagy is, mindenütt ott vannak a hegedűkészítés hozzávalói. A hegedűkészítés közismert szaktekintélye lett. Szerinte a hegedű hangját nem annyira a fa minősége adja meg, hanem annak végső kidolgozása. Ismerte Szigeti Józsefet, aki a háború alatt majdnem kénytelen volt egy hangversenyét lemondani, mert a hegedűje „befagyott” a nagy hidegben. Román Károly rendbehozta a hegedűt és megmentette a helyzetet.

Ugyanaz a Román Károly, aki Karcsi korában ma^a készítette első hegedűjét, mert nem tudott venni egyet, az utóbbi években oly zenészeknek adott ajándékba mesterhegedűket, mint Lakatos Sándor, Járóka Sándor és Vörös KálAián.

*

Hunyadi István Franciaországból küldte levelét, amelyben a „Francia magyarok — magyar franciák” című riportunkhoz fűz kiegét Ateni valókat, illetve a cikk néhány mondatának hangsúlyát módosítja. Mint írja, „Az Elzászi Magyar Kulturális Egyesület 1979 márciusában kezdte el ismét működését, táncházuk is csak azóta létezik. A strasbourgi egyetem diákjai pedig nem a tanári szigor túlkapásai miatt, hanem a versenypályázatra kiírt állások alacsony száma miatt sztrájkoltak áprilisban, amikor az Elzászi Magyar Kulturális Egyesület ünnepélyt rendezett”. Hunyadi István levele szerint az est „kizárólag kulturális jellegű volt és semmilyen politikai színezetet nem vehetett magára, mivel az egyesület alapszabálya értelmében politikai és vallási kérdésekkel nem foglalkozik, ilyen jellegű rendezvényeknek még a szervezésében sem vesz részt”. Tehát ő, Hunyadi István, az egyesület vezetője nem használta a „hazánk felszabadulásának évfordulója” kifejezést — mivel „politikai tartalmú vagy annak minősíthető kijelentéseket nem tehetett és nem is tett”.

Gazdag programmal és nagy érdeklődés mellett emlékeztek meg augusztus 20-ról az Uruguayi Magyar Otthonban. Képünkön a Magyar Otthon Kodály Együttese Rettick Andor vezetővel.

*

Az Uruguayi Magyar Otthon tekecsapata nyerte a Magyarok Világszövetségének hagyományos vándorkupa tekeversenyét.

*

A Londoni Magyar Tánccsoport tréfás lócatáncot mutat be. Baracsi József, a tánccsoport vezetője és a táncosok nagy szeretettel ápolják népi hagyományainkat.

*

„Látta már?” rovatunkban legutóbb kétszer is „átrajzoltuk a térképet”, amikor is Keszthely városát egyszerűen Veszprém megyéhez csatoltuk, eltagadva azt Zalától, ahová bő fél esztendeje tartozik. Mentségünkre szolgáljon, hogy ezt a sorozatunkat jóelőre elkészíttettük, amikor még a régi megyehatár volt érvényben. Gyanítjuk persze, hogy a keszthelyi lakosok nem kis része szintén még bizonytalan hovatartozásukat illetően, hiszen korábban már tartoztak Zala megyéhez ... Látjuk már a hibánkat, amelyért olvasóink elnézését kérjük,

SCHANNEN MIKLÓS (1935. november 2-án született Lúgoson, anyja neve Csémann Margit) 1956-ban külföldre ment, Angliában telepedett le. Keresi édesanyja, Késmárki Béláné Budapestről, mert 1958 óta semmit sem tud fiáról.

MAGYAR ELEK (Bodrc^nalomon született 1926. július 7-én, anyja neve Feke Lídia)

1956- ban ment külföldre. Utoljára 1962—63- ban írt testvérének, Pálnak, aki Gyöngyösorosziból keresi.

RADÖ SÁNDOR-t, feleségét és gyermekeit:

FERDINÁND-ot (1917-ben született)

GYÖRGY-öt (1915-ben született),

IBOLYA-t és MAGDALÉNA-t (születtek 1919-ben), akik Budapesten az Erzsébet krt. 36. alatt laktak, keresi dr. Harry Cohen az USA-ból.

TAMÁS JOLÁN-t (férje vegyészmérnök, keresztneve György) keresi leánykori jó barátnője Tériké (Csali Ferencné) Angliából. A keresett 1956 után ment külföldre, Ausztráliában (Melbourne) telepedett le.

ZÁSZLÓS LÁSZLÓ (Pilisen született 1939. december 18-án, anyja neve Zaruoczky Julianna) 1956-ban ment külföldre, Angliában (Barnsley) telepedett le. 1978. szept. 1-én küldött távirata óta nem ad életjelt magáról. Keresi édesanyja Pilisről.

LŐRINC BÉLA bőrkabát-készítő kisiparos (1926 táján született) 1956 óta él külföldön.

1957- ben az USÁ-ból (Kalifornia) jelentkezett, azóta nem adott életjelt magáról. Keresi fia, Érti György Budapestről.

PACZKÓ ÉVA (leánykori neve Balikó, Miskolcon született 1942. március 22-én, anyja neve Simon Gizella) 1969-ben ment külföldre, 1978-ig az USÁ-ban élt. 1978. július 15-től Bécsbe, s onnan Ebreichsdorfba (Ausztria) költözött. 1978. november 16. óta nem ad életjelt magáról. Keresi édesanyja Budapestről.

SCHREINER ISTVÁN (Taksonyon született 1943. június 12-én, anyja neve Menesdorfer Amália) 1965 óta él külföldön, Kanadában (Vancouver) telepedett le, 1977 decembere óta nem ad hírt magáról. Keresi édesapja Dunaharasztiról.

KESZKENYÖS JÓZSEF (Kálmáncsán született 1922-ben, anyja neve Herlicska Mária) kereskedő 1956 óta él külföldön. Utolsó ismert tartózkodási helye Venezuelában (Caracas) volt, utoljára 1973-ban írt leányának Piroskának, aki Kálmáncsáról keresi.

SZÖNYI GYULÁNÉ, leánynevén Dzurik Zsuzsanna (Olaszliszkán született 1927-ben, anyja neve Orosz Anna) férjével és két gyermekével 1956-ban külföldre ment, az USÁ- ban (Venice, Calif) telepedett le. Egy ideig írt édesanyjának, 1966 óta nem ad hírt magáról. Keresi húga, Katalin Szentendréről.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címe: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905.

22