Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
BOLDIZSÁR IVAN p hazai mm Kocsi nélkül... PRO DOMO. Azaz saját ügyben, mint amikor Cicero a házáért pörösködött. Nem porolok, hanem elnézést kérek. Tudom, hogy az olvasók azokat a Hazai naplókat olvassák szívesen, amelyekben hazai utazásokról írok, hazai titkokat — nagyon nyilvánosakat, de elrejtetteket — fedezek fel, vagy a szépecske haza olyan zugába utazunk együtt, amelyet nem ismert a külföldön élő magyar fiatal korában, s a ma itthon élő is alig. Sajnos, ma nem tudok naplóval szolgálni. Betegeskedtem, nem barangolhattam az országban. Ezért ezúttal két másfajta napló jegyzetet nyújtok át addig is, amíg újra kocsiba ülök, vagy tavaszi, nyári látnivalóimat élem át újra. Az első azért majdnem olyan, mintha útra keltünk volna. SZÓLÓ SZÓLÓ. Ez a két magyar szó a címben: betűrím, népi mondás, a szavak szelíd zenéjével és ritmusával az öröm és a megelégedés kifejezése. A szóló-nak — tudjuk — kettős az értelme. Először a nemzetközi, latin eredetű „solo”-! jelenti, egyedüli, magányos : másodszor a szól ige melléknévi formája. A beszéd hangzása, zenéje is benne van a szóban. A hegedű például szépen szól. A szőlő is. Ez a kis etimológia voltaképpen szerelmi vallomás a magyar szőlőhöz. A falusi emberek és a költők is azért becézik betűrímmel ezt a gyümölcsöt, mert jobban szeretik minden másnál. Nem azért, mert a szőlő a bor anyja — bár akaratlanul talán ez is motoszkál az agyakban és az ínyekben —, hanem és főképpen azért, mert művelni is, szedni is, enni is nagyon jó. Akinek szőleje van, ha csak néhány töve is a kertjében, vagy néhány négyszögöle a Balaton partján vagy a távolibb budai hegyekben, az egész esztendőben szerelmetes rabja ennek a királynői növénynek. A szüret pedig ma is, mint évszázadokkal ezelőtt nagy, közösségi, családi, népi ünnepség. Igaz, a szőlőt ma már legtöbb helyen géppel is művelik, szedik is, de a közös munka, az öröm, a mustivás, a pincepörköltnek nevezett csodás egytál étel készítése és elfogyasztása ünnep, bolondos, közös tervek megbeszélése, szerelmek kezdete, olykor beteljesülése is. De a szőlőt végül az is élvezi, aki nem műveli, nem is szüreteli mindenki, te, ő, mi. Én is. Az idén csodálatosan finom a szőlő. Nem emlékszem, hogy valaha is ilyen édes, zamatos, sokízű, változatos lett volna, mint ebben az évben. A zöldségesboltok elé kitett faládikákban olyan duzzadtan, szinte érzékien simulnak össze a szemek, olyan odaadóan omlanak egymásba a fürtök, hogy a szemnek is jóleső látvány. Az ember odaáll eléje és válogat. Legjobb az az üvegesen átlátszó héjú zöld fajta, amely október végén már kissé megbarnul. A szőlő rozsdája nem betegségnek, hanem a kellő érettségnek, a gazdag cukortartalomnak a jele. Ma megettem egy kilóval. ENERGIATAKARÉKOSSÁG MAGYAR MÓDRA. Azt hiszem, már nem egyszer leírtam, hogy Budapest a viccek fővárosa. Sokszor hallottam Varsótól Londonig, sőt New Yorkig és Torontóig olyan eredeti varsói, londoni, New York-i vagy torontói történeteket, amelyek Budapesten születtek; sőt, ha szabad egy kicsit dicsekednem, olyanok is akadtak közöttük, amelyeknek a szerzőjét jól ismerem . . . Volt egy idő nálunk a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején, amikor a vicceket suttogva mesélték, a közélet pedig olyan komor volt, hogy az emberek nem is ismertek önmagukra. Az utóbbi években rájöttünk arra, hogy tréfával, humorral és ami ezekkel együtt jár, őszinteséggel, mindent meg lehet oldani és sokkal többre lehet jutni. így vagyunk valahogy az energiatakarékossággal is. Nem nagyon szeretjük hallgatni az energiatakarékossági prédikációkat a televízióban vagy a rádióban, még kevésbé olvasni a lapokban. Viszont az az igazság és a keserves helyzet, hegy árammal, fűtőanyaggal, üzem-20
