Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-29 / 26. szám

I

I

SZABÓ-- USZLÖ

MAGYAR MWt

rmwmkBM

(5.)

SZABÓ LÁSZLÓ:

MAGYAR MÚLT DÉL-AMERIKÁBAN

A „híres száműzött”

„Az egyetlen magyar, akinek szobrot emeltek Dél-Amerikában. Bronzba öntött mellszobra Buenos Airesben a Colegio Militär előtt emlékeztet arra, hogy az argentin katonai főiskola megalapítója és első igazgatója volt. Czetz Jánosról, a Klapka által hires száműzöttnek nevezett magyar tábornokról és argentin ezredesről van szó . .

Szabó László könyvének nagy része foglalkozik a 75 évvel ezelőtt elhunyt Czetz-cel, s nem ok nélkül: jelentősége mellett, róla tudja a legtöbbet, s talán legérdekesebbet is. Mégis, előbb a Budapesten 1967-ben megjelent Magyar Életrajzi Lexikon cikke alapján foglaljuk össze Czetz János életét:

„Czetz János, Czecz (Gidófalva, 1822. június 8. — Buenos Aires, 1904. szeptember 6.): honvéd tábornok Katonai akadémiát végzett Bécsújhelyen. 1848-ban főhadnagyi rangban a hadügyminisztériumba osztották 1 - Mészáros Lázár hadsegéde, ké„ o Bem József mellett az erdélyi hadsereg táborkari főnöke s ideiglenes főparancsnoka lett. Jelentős része volt az erdélyi hadsereg megszervezésében. 1849. május 16-án a nagyszebeni csatában szerzett érdemeiért tábornokká nevezték ki. Világos után emigrált. Hamburgban megjelentette Bem erdélyi hadjáratáról szóló emlékiratát. Párizsban, Törökországban, majd Svájcban élt, s itt a Mont Cenis-i vasút építkezésein dolgozott. Czetz szervezte 1859-ben az első magyar légiót Olaszországban. A villafrancai béke után argentin származású feleségével, J. M. Rosas volt diktátor unokahúgával Argentínában telepedett le. Itt katonai térképészeti intézetet alapított. 1865-től jelentős szerepe volt a Paraguay ellen indított háború szervezésében. Ezután az argentínai katonatisztképzés irányítójaként Buenos Airesben létrehozta a Katonai Akadémiát (Colegio Militär), amelynek 25 éven át, 1895-ig nyugdíjazásáig igazgatója volt. Közben tíz évig Ente Rios tartomány vízügyi rendezését irányította.”

A lexikon Ács Tivadar „Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban” című könyvét jelöli meg forrásként. Szabó is idéz Ács művéből, majd ezt írja:

„Mindezekkel szemben, megállapíthatjuk a következőket: Czetz

nem a villafrancai béke után került Sevillába, hanem jóval előbb, még 1858 tavaszán. Házasságot is ott kötött, néhány hónappal a francia—olasz—osztrák háború

kitörése előtt, 1859 márciusában. Rosas diktátort nem éppen akkor űzték el, hanem kerek hét esztendővel előbb, 1852-ben. Czetz nem vezette a Francisco Solano López paraguayi elnök csapatai ellen irányított hadműveleteket. Semmiféle hadműveletet nem irányított, sőt, részt sem vett a Paraguay háborúban. Nem térképezte fel egész Argentínát, és nem

részt úttörő munkáiban azonban sok a tévedés, elírás. De sok tekintetben ő az egyetlen forrás, s tévedései — mint példánk mutatja —, még olyan jelentős, tudományos igényű művekbe is beszivárognak, mint az idézett lexikon. Jellemző, hogy más esetben könyvében még Szabó is gyanútlanul átvesz tőle téves adatot.. .

Szabó László forrása mindenekelőtt Czetz János saját kezű emlékirata, amely nem jelent meg mind ez ideig magyar nyelven. Néhány részletét a harmincas években közölte egy argentin új, A.t.fim,

~ ,j,rr ví -'f'* y -" ■* '• *•■«. /t,i.

***p?''^ / V-V- «»frVOWrfn/l z/ ^

>, < / * ' » ff

i'/.<

A'

^

ff+r .\4

'A? a. záfcBW'.y;’

«...

..... . . _ v * /

.

/

IA ■ r •' • TT

J ry, 4 t/. /<„ _ „

A* r/ íA , . a,. j / í.a.

y* /. /A. Cr(- ■ m Ó /. y, ... y

Czetz levelének fogalmazványa

Czetz János

szervezett semmiféle intézetet Paranában. A tévesen megjelölt (nem San Martin Akadémia, hanem Colegio Militär de la Náción), általa alapított tisztképző intézetet csupán négy éven keresztül és nem negyedszázadon át igazgatta.”

Azért idéztük e cáfolatot ily részletesen, mert többről van szó, mint egyszerűen Czetz János életének néhány téves adatáról. Ács Tivadar számos könyvben dolgozta fel a múltban valamely okból külföldre távozott magyarok sorsát, történetét. Hatalmas és jóság vasárnapi melléklete, s „Igen valószínűnek tartom — írja Szabó —, hogy emlékiratait Czetz mindenekelőtt magyar nyelven szerette volna napvilágra hozni ...” s erre bizonyítékként négyoldalnyi korabeli fordításra hivatkozik, amelyet Czetz vejének, Léderer Gyula mérnök munkájának tulajdonít.

„Czetz tábornok emlékiratai nem túlságosan terjedelmesek. Mindössze 112, nagybetűs, régi típusú géppel írt oldalt töltenek

meg. Nem magyar nyelven íródtak, hanem spanyolul. Valószínűleg 1897 és 1898 között kerültek papírra, amikor szerzőjük már nyugdíjban volt. Nem kétséges az, hogy Czetz ezen utolsó művét magyarul akarta megírni, mert annak eredeti címe, amit a tábornok később ceruzával áthúzott: ,Czetz tábornok emlékiratai’. Ezen áthúzott cím fölé tintával, saját kezűleg a következőket írta: , Memóriás del general húngaro y colonel argentino Dn. Juan

F. Czetz’... A gépelt szöveget Czetz saját kezűleg javította és helyesbítette.”

„Emlékirataiban Czetz életpályáját tárja fel előttünk: gyermekkorát, ifjúságát, szerepét a szabadságharcban, emigrációs éveit, sevillai házasságát Rosas diktátor unokahúgával, majd argentínai pályafutását, 1895-ig. Azonban e spanyol nyelven fogalmazott és írt, szinte szárazságig tárgyilagos hangú emlékiratokban, bár sok az esemény és az érdekes adat, de csaknem teljesen eltűnik az ember. Magáról igen keveset beszél. Honnan e szűkszavúság? Természetes zárkózottság, meghasonlásból eredő gátlás, vagy egyszerűen csak szerénység? Talán mind a három. Azonkívül nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Czetz, amikor emlékiratait diktálta, már igen közel járt a nyolcvanadik életévéhez. E korban az emlékek már lassan elszürkülnek, kivéve... a gyermekkort, amiben minden megszépül, megaranyozódik, sokszor a valóság rovására.”

A továbbiakban Szabó hosszú részleteket idéz a naplóból, a többit részletesen ismerteti, s hozzáfűzi Czetz néhány fennmaradt levelét. Anyagát értékeli és elemzi, és több érdekes gondolatot vet fel.

Ismerve Czetz János életét — és megismerve Szabó László forrásait —, bizonyosak vagyunk abban, hogy történeti memoárirodalmunknak nagy nyeresége lenne, ha az emlékiratok napvilágot láthatnának, kiegészítve mindazzal, amit Szabó László észrevett és felvetett.

BOGA TI PÉTER

15