Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
t Japán díszponty Őszi lehalászás közben — Mi vagyunk az ország legkisebb állami gazdasága — mondja dr. Horváth Lászlóné gazdasági igazgató. — A területünk mindössze 26 hektár. Nem tévedés: huszonhat. Ezen a területen termelünk évente majdnem harmincmillió forintnyi értéket. Mögötte, oldalt, körös-körül a szobában, akváriumok. Apró, színes halacskák úszkálnak bennük. Ha kinézünk az ablakon, a százhalombattai erőmű kéményei pislantanak vissza. — Létszámunk 75 ember. Szezon idején talán öttel-hattal többen vagyunk. És mégis: mi adjuk az ország szükségletének több mint egyharmadát. Kis gazdaság, nagy eredmények? Avagy az intenzív gazdálkodás diadala? Mindkettő. Az iroda körül elterülő huszonhat hektárnyi „termőterület” ugyanis — víz. Kisebb-nagyobb tavacskák lánca. A minigazdaság pedig a százhalombattai Temperált Vizű Halszaporító Gazdaság (vagyis röviden: TEHAG) nevet viseli. Halügyekben járatosabbak — például a pecások — már bizonyára sejtik, mi a rejtvény Az erőmű élteti a gazdaságot megfejtése. Igen: a halgazdaság tavacskáiban halivadékokat tenyésztenek. Balint, süllőt, csukát, márnát, fekete sügért. Persze, ne gondoljunk hatalmas, trófeának is beillő példányokra. — Háromféle ivadékot tenyésztünk: 4—5 napos zsenge ivadékot, 3—4 hetes „előnevelt” halat és az úgynevezett egynyaras példányokat — sorolja dr. Horváthné. — Még a legnagyobbak sem nőnek öt-tíz centinél nagyobbra. A tavacskákból lehalásszuk őket, kiválogatjuk, és víztartályos teherautókban szétküldjük az ország halastavaiba, természetes vizeibe. Mindebben a munkában komoly szerepet vállalt a százhalombattai erőmű. A tavacskák ugyanis Duna-vízzel vannak feltöltve — ez a víz azonban előzőleg mint hűtővíz, már megjárta az erőmű tornyait. Az