Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
Karácsony ham Fordult egyet a Föld, a Karácsonyt hozza December, mennyből angyalt és új havat, új kiadást. Száguld zúgva velünk a Galaktika; porszem az élet Végsőt kondul az év. Kezdjük el újra talán. (CSANÁDI IMRE Kalendárium című verséből) NAGY LÁSZLÓ Csönd van Csönd van, a láp se zizeg, szél ha járja; fekszik a nádas: hóhafojtott cicomás ezred. Fölötte tépett rucapihe tétova repked s piheg, ha ráakad egy bóbitára. Távol a bazalt-hegy is süket-néma, mintha csak mára hült volna le benne a láva, s letagadná, hogy kövein a bort danolászva itta a jó katona, vig poéta. Ráfeszült hidegen a csönd a tájra, hitetlen létek lehet ilyen búba áléivá. Vadmadár éles riogása fölveri néha, szárnyával megpofozza, de hiába. Baktat a teher vonat, tűz a csokra, mint üvegfalnak, nekimegy a fagynak, a csöndnek, s nézd: amik pengve, sisteregve ízekre törnek, tüntével fölépülnek még nagyobbra. Szoborrá alkot ez a téli szemle, menj haza gyorsan, hívogatnak otthoni fények. Asszonyod teste, mint a tavasz kivirul néked, tájad lesz, tüz-eged a szív szerelme. Gyönyörködj s dalaid is megerednek, álmodd ki szépen magadat a fagyból, a csöndből, lásd meg, hogy lázban tündököl az izgága Göncöl: álma a hóbarekedt szekereknek. 24
