Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
ZELK ZOLTÁN meséje állatok iskolája Nagy napra virradt a téli erdő: megkezdődött a tanítás az állatok iskolájában. Sorra jöttek a medve, farkas, nyúlfiak, fakéregből készült könyveket szorongatva a hónuk alatt, és szépen sorbaültek a fatuskópadokon. Mindnyájan vidáman voltak, örültek, hogy végre az állatoknak is van iskolájuk, de legboldogabb a róka volt, hiszen ő találta ki az egészet, ő lett a tanító s így övé lesz a sok tandíj is. Csak a varjú okvetetlenkedett, fáról fára szállott, s odakiáltotta minden iskolába siető állatnak. Kár, kár, kár, nagy baj vár! De hát rá se hederítettek a vészjósló varjúra, hiszen az mindig így kiabál. Ha feljön a Nap az égre, ha esik az eső, ha szél fúj, mindig azt mondja: „Kár”. Így hát már kora reggel megkezdődött a tanítás. — Ide figyeljetek! — mondta a róka. — Írni tanulunk! S már kezdte is mondani hangosan. — Űr, ír... — De a nyúl az nem úr' — szólt közbe egy kis farkas. — Csak a farkasok írjanak ... Ezen aztán elveszekedtek egy félóra hoszszat, míg végül is rend lett valahogyan, és újból megszólalhatott a róka: — Most K betűt írunk: „Kutya ugat...” No hiszen! Föl is ugrottak erre a nyulak, őzek, és futni akartak, hogy elbújhassanak, mert ha a kutya ugat, akkor jön a vadász is ... Alig lehetett megértetni velük, hogy ez iskola, ahol nem kell félni se kutyától, se vadásztól, így is tíz óra volt már, mire újból magyarázni kezdhetett a róka. — Most számolni tanulunk: Három nyúl elmegy sétálni, az erdő közepén találkoznak három farkassal, hány állat van együtt akkor? — öt! Kettő! Kilenc! — kiabálták egyszerre, s mikor elhallgattak, a róka szépen megmagyarázta, hogy hat állat van együtt, mert három meg három, az hat. — Tudjátok most már? — Igen, tudjuk! — kiabáltak a kis állatnebulók. — Hát akikor mondja el a nyúl — szólt a róka. A nyuszi szépen felállt, és elmondotta, hogy ha sétálni megy három nyuszi s találkozik három farkassal, akkor hat állat van együtt. Az őzike is felelt, ő is így mondotta el, azután került sor a farkasra: — Ha három nyúl és három farkas találkozik, akkor három állat van együtt, mert a három farkas megeszi a három nyulat. . . — Buta vagy! — kiáltott rá mérgesen a róka. — Te vagy a legbutább az egész osztályban ! Mikor aztán a többi állatok hangosan nevetni kezdtek a farkason, az fölugrott a pádból s egyenesen hazaszaladt az apjához, az öreg Ordashoz. Elpanaszolta, hogy a róka azt mondta, ő a legbutább az egész osztályban ... — Hű, a sárga falevelit, meg a hóval lepett száraz ágát! — kiáltotta az öreg farkas. — Hogy az én fiam butább, mint a nyúlkölykök, meg az őzikék? Majd adok én annak az iskolás rókának! De minek is meséljek tovább? Mikor a róka meghallotta, hogy rohan az öreg farkas az iskolába, úgy elszaladt, hogy csak a farka látszott a nagy sietéstől. A kis állatok is hazamentek s azóta nincs iskolájuk. Csúfolja is őket a varjú, egyre azt kiabálja feléjük: Kár, kár, kár, mind szamár! Betűdominó a 3o a ■o r «! a9) -> SZÜTS LÁSZLÓ A hó-leány Lenge lányka volt a hó, szélben vígan táncoló, csak aztán elnehezült, pihenni a földre dűlt, kertre, útra, háztetőre (sokfelé jutott belőle), erdőmélyre, bokor alá, könnyű álom szállott reá. Csakhogy mikor menni kellett, nem mindenütt ébredt ám meg: háztetőről, útról, kertről, mint a lepke, úgy lebbent föl, de az erdőn, bokor alatt tovább aludt, ott is maradt. Elfutott az utolsó, égbe röpítő szánkó, kisütött a napsugár, éledezett a határ. Hát az erdőn, bokor alján felnézett ám a kis hó-lány, A dominóköveket rakjátok egymás mellé úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva egy magyar költő (1883—1941) nevét adják eredményül. Ki a költő? (Zala József rejtvénye) felnézett és ámult-bámult, nem tudta már, hogy hová hullt, azt hitte, csak álmot lát, olyan szép volt a világ; tágra nyitotta szemét, hadd álmodjon egyre még, nem bánta már az egészet (hazamenni hogy elkésett), úgy döntött, hogy itt marad — s most a zöldben hófehéren virít a bokrok alatt. ©© © ©© © ©© © ©il Megfejtés: £igit(n[ Siiqeg 22
