Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
A képen bőiről: Kodály Zoltán felesége, Kodály Zoltán, Nagykovácsi Ilona és Polgár Tibor. A felvétel 196á-ban készült Egy óra Torontóban BURANY BROS FELVÉTEL] TORONT Polgár Tibor zeneszerzővel Rosner Árpád - dr. Szabó Zoltán, Vas Zoltán és Lőrincze Lajos társaságában NOVOTTA FERENC FELVÉTELE Levágott ág Otthonom! Hazám! Sohsem szűnő sajgás levágott gyökerem sebe nyomán. (Részlet a Nosztalgia című versből.) A Londoni Magyar Kultúrkört, amely az anyanyelv megőrzésén, a magyar kultúra terjesztésén munkálkodik az Angliában élő magyarok körében, Rosner Árpád alapította és vezeti. Sok minden volt már életében a 68 éves, Munkácson született Rosner Árpád, a többi közt színházi segédrendező és amatőr futballkapus. Végül hites könyvvizsgáló lett a szakmája — a magyar nyelv és kultúra pedig a szenvedélye. És a versírás. Csaknem hatvanéves korában kezdett el verset írni londoni íróasztalán, természetesen magyarul. Most megjelentek ezek a költemények, saját kiadású kötetben, Levágott ág címmel. Nemrég Lőrincze Lajos, Major Tamás, Vas Zoltán, Kertész Ákos barátai társaságában mutatta be kötetét Budapesten, a Szakszervezetek Országos Tanácsa szállójában. Néhány versét Gordon Zsuzsa és Ilosvay Katalin mondta el. (bt) n Magyar Rádió zongorakísérője volt 1925-től, majd 1945-től a rádió zenei osztályát vezette. Erkel-díjat kapott 1952-ben. Ma is sokszor hangzik fel Florentin kalap című operettjének, A kérők című vígoperájának, meg A furfangos özvegynek egy-egy száma. A szakma a nehezebb fajsúlyú alkotásait is számon tartotta, szvitjeit, Kossuth-kantátáját, kamarazenéjét. Ám a nagyközönség ma is mindenekelőtt filmzenéire és dalaira emlékszik. És feleségének, Nagykovácsi Ilonának bársonyosan simogató alt hangját is sokan emlegetik. Fürge léptekkel siet be a torontói Lord Simcoe szálloda halijába. Szabadkozik: most költözködnek, s feleségét nemrég operálták, ezért csak a szálló bárjában beszélgetünk. Egy órát. Nevet a szeme, amikor a korával kérkedik. Túl van a hetvenen, de energiája, friss mozdulatai, no meg a számlálatlanul szívott cigaretták cáfolják az éveket. — Zenekari hangszerelést tanítottam a York egyetemen, a torontói egyetemen pedig az opera tanszakon oktattam a fiatalokat. Magyarok is voltak közöttük. Most már nyugdíjas vagyok. Közben írtam egy egyfelvonásos vígoperát, Schiller versére, A kesztyűre, amelyben egy gőgös hercegnő arra biztatja lovagját, hogy az oroszlánok közé dobott kesztyűt hozza ki neki, ezzel bizonyítsa be szerelmét. A szövegkönyvet Jónás György, a Kanadai Rádió rendezője készítette. Az eredeti szöveg nálunk humoros felhangot is kapott: a cirkuszban lejátszódó eseményeket a két oroszlán emberi hangon, prózában kommentálja. # Siker? — Két szezonon át majdnem százszor ment. Ez itt Kanadában olyan, mintha odahaza tízezerszer ment volna, hiszen Kanadában nincs állandó opera. Egyébként a Canada Counciltól már kétszer kaptam magas állami díjat. A következőért most dolgozom egy operán, szintén Jónás Györggyel. A címe: A választás (The Choice). Morális problémákhoz nyúltunk: egy anyának választania kell: halálraítélt három fia közül, kinek kegyelmezzen meg a szadista bíró. A világ tele van bomlással, romlással, s úgy vélem, erkölcsi kötelességem megmutatni az emberséget, a humanizmust. # Mit jelent magyarnak lenni Kanadában? — Kanadai magyarok vagyunk, ezt mindig így mondjuk. A feleségemmel, Ilonával természetesen mindig magyarul beszélünk. Ne felejtse, ez zenei kötelességünk is. Kodály öröksége. Ismerőseinknek, barátainknak, akiknek gyerekeik vannak, állandóan mondjuk: a magyar nyelvet nem szabad elfelejteni a gyerekeknek sem. Az anyanyelvet elfelejteni vagy letagadni olyan, mintha az ember az édesanyját felejtené el. De magyarságunk ennél többet jelent. Zeneelméletet és zongorát is tanítottam magántanítványaimnak. Közöttük sok magyar fiatal is akadt, velük mindig magyarul beszéltem. Ha nem értettek egy-egy szakkifejezést, angolul megmagyaráztam nekik, de megtanítottam őket a magyar szóra. Az egyetemen is mindent elkövettem, hogy hallgatóim megismerjék a magyar zenét, Bartók és Kodály népdalgyűjtéseit. S a zenekultúra feltétlenül felkeltette érdeklődésüket az egész magyar kultúra iránt. O Hazalátogatás? — Három évvel ezelőtt voltam odahaza. Komolyan mondom, eltévedtem Pesten, olyan óriási változások történtek 1961 óta. Jártunk a televízió székházában is, ahol a stúdióban levetítették A kesztyű magammal vitt filmszalagját. Most magyar tárgyú operán dolgozom. A Magyar Hírek Kincses Kalendáriumában olvastam Szakonyi Károly Különös éjszaka című novelláját, amely arról szól, hogy rohanó korunkban az emberek néha elfelejtkeznek az emberségről. A pesti helyszínt kissé átalakítottam úgy, hogy az opera bárhol játszódhat. A szövegkönyvet én magam írtam, persze majd egy angol anyanyelvű írónak angolra kell formálnia. Ezt nem megbízásból írom, csak úgy „szerelemből”. # Miért? — Magyar vagyok, zeneszerző vagyok. Miszsziómnuk tekintem, hogy figyelmeztessem az embereket, hogy felrázzam őket, vegyék észre az emberi lélek értékeit. Nem tudom, milyen sikerrel jár ez a szándékom. Az igyekezet és az emberség, úgy érzem, megvan bennem. Még elbeszélgetünk az operának, mint műfajnak a jelenéről és jövőjéről, a modern zene kísérleteiről, irodalomról, Ilonáról, azaz Nagykovácsi Ilonáról, s aztán az egy órára kimért találkozás véget ér. Hogy folytatódjék. Időben és térben. Kanadában és Magyarországon. (st) 15
