Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-10-06 / 20. szám

Mátyás király meg az öreg szántóvető Egyszer Mátyás király is­mét szétnézett az ország- i ban, hogy lássa, milyen dolga van a szegény nép­nek. Ezúttal vele volt a kísé­rete, köztük három nagyúr is. Egy falu mellett meglátott a király egy szántóvetőt. Meg­ismerte, hajdanában katonája volt neki. Odament hozzá és megszólította: — Hát jó öreg, messzi van-e még a messzi? — Bizony, már csak az ök­röm szarváig. — Hát aztán, hány még a harminckettő? — Bizony már csak tizen­kettő. — S mondd, meg tudnál-e még ma is fejni három bak­kecskét? — Meg biz én, felséges ki­rályom. Azt mondta erre a király: — Na öreg, akkor az én kér­déseimnek a magyarázatát ad­dig senkinek meg ne mondd, amíg engem meg nem látsz új­ra. Azzal továbbmegy a király, otthagyják az öreget, s azt mondja egyszer csak Mátyás a három nagyúrnak: — Na urak, aki meg tudja magyarázni az én kérdéseimet, annak egy uradalmat adok. Bezzeg szerették volna az urak kitalálni, de hiába törték a fejüket, csak nem találták ki. Mit volt mit tenni, vissza­mentek az öreghez. Körülfog­ták, kérlelték, hogy mondja meg, mit jelent az első kérdés. — Megmondom, de csak száz aranyért. Megadták neki szívesen. — Hát uraim, amíg fiatal voltam, elláttam a hegyekig. Akkor az volt a messzi. Most pedig csak az ökröm szarváig látok, addig hát a messzi. — Ez igaz — mondták az urak bosszankodva —, de hát az mi, hogy hány még a har­minckettő? — Megmondom, ha leolvas­nak kétszáz aranyat. A főurak vakargatták a fe­jüket, de fizettek. — Ennek meg az a magya­rázata, hogy amikor fiatal vol­tam, harminckét fogam volt, most meg csak tizenkettő. Ezt ugyan könnyű lett vol­na kitalálni — gondolták a fő­urak. De mi lehet az értelme a harmadik kérdésnek, tanakod­tak. Hogyan fejhet meg az öreg három bakkecskét? — Azt is megmondom há­romszáz aranyért. í* -Elszörnyedtek az urak, pró­báltak alkudozni, de az öreg kötötte magát a háromszázhoz. Leszámolták hát a markába a háromszáz Mátyás-aranyat. — Hát úgy ft em meg a bakkecskét, ahogy most az ura­kat megfejtem... De bezzeg elszégyellték ma­gukat. Bosszúságukban azt mondták: — Na megálljon kend, majd megmondjuk a királynak, hogy elmagyarázta a beszédjét, pe­dig nem látta őt. — Nem-e? — mondotta az öreg. — De bizony láttam, itt van ni — s mutatta az aranya­kon a király képét. — Mert úgy tudják meg az urak, hogy így értette a király is, hogy addig ne magyarázzam meg a beszédét, míg pénzen nem lá­tom őt. De most már az uraknak sem volt több szavuk, otthagy­ták az öreget, s nagy szégyen­kezve a király után kullogtak. (Magyar népmese) TAMKÓ SIRATÓ KAROLY Mondjam még? Volt egy dongó meg egy légy! Tovább is van, mondjam még? — Mondjad! Volt egy molnár meg egy pék! Tovább is van, mondjam még? — Mondjad! Volt egy asztal meg egy szék! Tovább is van, mondjam még? — Mondjad! Volt egy kantár meg egy fék! Tovább is van, mondjam még? — Mondjad! Ha neked ez nem elég, öleld meg a kemencét! Bumm! Egy kis számtan Minden üres négyzetbe ír­jatok egy-egy számot úgy, hogy a jeleknek megfelelő számtani műveletek elvégzé­se után, vízszintesen és függő­legesen is a már beírt össze­geket kapjátok eredményül. ZALA JÓZSEF- — + Z = 9 — £ + S + + -6 = Z + I — 8 26

Next

/
Thumbnails
Contents