Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
Magyar irodalmi műhelyek Nyugaton Beszélgetés Czigány Lóránttal „Egy idő óta mindinkább úgy tetszik, hogy a magyar irodalom történetének külön fejezete íródik Nyugat-Európában. Az Országos Széchényi Könyvtár kimutatásai szerint majdnem ezerre tehető azoknak az időszakos kiadványoknak a száma, amelyek 1945 után a nyugati világban jelentek meg” — vezette be előadását dr. Czigány Lóránt londoni irodalomtörténész az Anyanyelvi Konferencia védnökségi ülésén. Ennek az irodalomnak a törzsgárdája az úgynevezett középnemzedék, a ma 40—50 évesek, akik szinte valamennyien külföldön lettek íróvá, de téren s időn át is élénk kapcsolatot tartanak a hazai valósággal. Ez az irodalmi nemzedék legalább két irányban elkötelezett. Benne él valamelyik nyugati irodalomban, együttműködik íróival, motorja az irodalmak közötti tájékozódó munkának, de természetesen a magyar kultúra követe, s ahogyan a két évvel ezelőtt Budapesten megrendezett Anyanyelvi Konferencia — hazai irodalompolitikai elvünknek megfelelően — hangsúlyozta: önálló alkotásaik részei az egyetemes magyar irodalomnak. Melyek ennek az irodalomnak legfőbb szellemi fórumai? — Sok fóruma van szerte a világban — mondja Czigány Lóránt. — Egyik például a Párizsban megjelenő Magyar Műhely, amely a magyar nyelvű irodalom és képzőművészet avantgarde fóruma. A legfontosabb szerintem a csaknem harminc éve megjelenő müncheni Üj Látóhatár, amelynek a hazai valóságra érzékeny reagálását jelzi Illyés Gyula 60., később pedig Németh László 70. születésnapjára kiadott két terjedelmes különszáma is. Egyik legjelentősebb értelmiségi körünk a hollandiai Mikes Kelemen Kör, amelynek történetében mérföldkő volt az 1967-es amersfoorti konferencia. A tanácskozáson hivatalos magyarországi delegáció is részt vett. De említhetem a londoni Szepsi Csombor Kört is, amelynek munkáját Siklósi Istvánnal irányítom. Kérem, jellemezze körük munkáját. — Névadónk, mint ismeretes, a XVII. században gyalog járta be Európát, azzal az utazási kedvvel, amely „gyermekkorától hajtott őt az idegen helyek látására”, mégis újra meg újra haza kívánkozott. Működésünk rugója az az igény, hogy a magyar szónak és nyomtatott betűnek Londonban is legyen otthona, az egyetemes európai kultúrának legyen magyar nyelvű fóruma is. — Könyvkiadásunk kiváló történettudósunk, Iványi-Grünwald Béla Hungarica-gyűjteményének feldolgozásával indult 1967-ben. Egyik legújabb kiadványunk a Prominent Hungarians, amely a nemzetközi Who’s is Who-khoz hasonlóan az itthon és szerte a világban élő híres magyarok életrajzát tartalmazza. Mit tesz azért, hogy Angliában jobban megismerjék a magyar irodalmat? — Megírtam a magyar irodalom kézikönyvét angolul, az Ómagyar Mária siralomtól napjainkig, ötven ív terjedelemben. Ilyen terjedelmű magyar irodalomtörténet még nem jelent meg eddig. A „kettős kötöttségben” születő magyar költészet jobb magyarországi megismertetéséért pedig az idei védnökségi ülés alkalmából élő antológiát válogattam. Első ízben hangzott el hazai „pódiumon”, budapesti előadásom után, tizenhat magyar költő hüszonöt verse az idegen környezetben is magyarnak maradásról s arról, hogyan válik az embernek hazájává a magyar nyelv, ha az Egyesült Államokban, Kanadában, Közép- Amerikában, Svédországban, Norvégiában, Hollandiában, Franciaországban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban él. Mi történt nálunk az utóbbi két évben azért, hogy a Nyugaton született irodalmi értékeinket jobban megismerhessük? — Ügy látom, a hazai folyóiratokban és napilapokban megindult a mind rendszeresebb közlése a nyugati magyar irodalomnak. S költészetének legjavából. Béládi Miklós értő válogatásában a Szépirodalmi Kiadónál megjelenésre vár egy antológia, amelyből napjaink legnevesebb nyugati magyar költőinek működését is jobban megismerhetik majd a hazai olvasók Miben tud mást, vagy többet adni ez a költészet, miben tudja kiegészíteni az ittenit? — Annak a feszültségnek a kifejezésével mindenekelőtt, amelyből a magyar költő idegenben is. mindig, mindenütt magyar marad. Annak az élménynek költői kifejezésével, hogy a hazához tartozás érzése kitörölhetetlenül, a távolságtól még felerősödve él tovább. — A régi irodalom ihletése ma világjelenség. A Pázmány Pétertől, Apáczai Csere Jánostól, Mikes Kelementől vagy Csokonai Vitéz Mihálytól vett költői képek, itthon és külföldön is gazdagítják napjaink lírai eszköztárát. Nyugati magyar költőinknél azonban a háttér idegensége következtében az ellentétek élesebben kirajzolódnak, s az ellenpontozás alkalmanként több feszültséggel töltődhet fel. * Az anekdota szerint egyetemi előadásait a magyar irodalomról Toldy Ferenc így kezdte a múlt század közepén: „Uraim, valljuk be, hogy nem ismerjük a magyar költészetet.” Szükségképpen töredékes beszélgetésünket talán ezzel a gondolattal zárhatnánk, Czigány Lóránt megfogalmazásában, amely szerint „nem ismertük a nyugati magyar irodalmat sem itthon, sem külföldön”. A külföldön élőknek jobban meg kell ismerni a magyar valóságot, Magyarországon a külföldön szárba szökkent magyar irodalmat. H. I. A Magyar Nemzetben megjelent cikk nyomán
