Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-10-06 / 20. szám

Az Anyanyelvi Konferencia Szabó T. Adam FOTO: GABOR VIKTOR Ismerjük meg egymást Az idei debreceni peda­gógus-továbbképző tanfo­lyamon is részt vett Szabó T. Ádám, a groningeni egyetem magyar tanszéké­nek munkatársa. A véd­­nökségi ülésen is felszólalt. — Felszólalásában első­sorban a magyar nyelv ok­tatásával foglalkozó intéz­ményekkel, a köztük fenn­álló kapcsolatok hiányos­ságaival foglalkozott. — Területemnek ez egyik legfontosabb problé­mája. Keveset tudunk egy­másról, munkánkat elszi­getelve végezzük. Csak egyetlen példa: én nyaran­ta Finnországban is taní­tok, az ottani egyetem finn­ugor tanszékeinek hallga­tói számára oktatom a magyar nyelvet a nyári gyakorlatukon. Nos, Finn­országban minden évben megbeszélést tartanak a finnugrisztikát tanító egye­temi tanárok. Ugyanilyen találkozót rendezhetnénk mi is a külföldön magyar nyelvet oktató egyetemi tanárok részére — akár a debreceni tanfolyamon be­lül, akár ahhoz csatlakoz­tatva, akár azzal párhuza­mosan. így megismerhet­nénk a magyar tanköny­veket, oktatási módszere­ket, tematikát. — Megemlítette az egye­temi tanszékek és a ma­gyar egyesületek hétvégi iskoláinak kapcsolatát is. — Egy-egy országban sok és sokféle egyesület működik, legtöbbjükben valamilyen szinten taníta­nak magyar nyelvet. Egy országon belül egy egyete­mi tanszék összefoghatná, pontosabban segíthetné, koordinálhatná ezeknek a nyelvtanfolyamoknak a szakmai munkáját, továb­bi nyelvtanítási tapaszta­latcseréjüket. Sőt, magyar­­országi kapcsolataik kiala­kításában is segítségükre lehetne. Én például kéthe­tente Hamburgban tartok speciális kollégiumokat, az ottani egyetem magyar nyelvszakos hallgatói szá­mára, tehát jó kapcsolatot alakíthattam ki a Ham­burgi Magyarok Egyesü­letével. Ök most ősszel akarnak hétvégi iskolát indítani. Tőlem értesültek arról, hogy létezik Debre­cenben egy pedagóguskép­ző tanfolyam. Előrelátha­tólag jövőre már ők is je­lentkeznek ide. S még egy fontos tennivaló. A jelen­leginél több magyarországi ösztöndíj kellene a szerte a világban tanuló egyete­mistáknak. S nemcsak a magyarszakosoknalk. Leg­alább féltucat olyan hol­land jogászt, zenészt isme­rek, aki szívesen jönne rö­­videbb-hosszabb időre Ma­gyarországra. Hazatérésük után, jól képviselhetnének minket a holland szellemi életben. p. i. Beöthy Erzsébet FOTO: NOVOTTA FERENC Népszerűsítsük Magyarországot Beöthy Erzsébet finnugrisztikai egye­temi tanár Amszterdamban. Felszólalásá­ban azt javasolta — a magyar nyelvvel hivatásszerűen foglalkozók csoportjának, a fordítóknak az érdekeit képviselve, hogy rendezzenek idehaza minden évben egy forditástechnikai tanfolyamot a kül­földön élő fordítók számára. — Ezen kívül mit tart még fontosnak anyanyelvűnk, magyarságunk ápolása és terjesztése ügyében? — Elsősorban azt. hogy jobban és oko­sabban népszerűsítsük magunkat a nagy­világban. Sokkal több Magyarországot is­mertető tudományos és népszerű filmre, könyvre van szükség külföldön. Ha egy kisebb ország, mint mondjuk Finnország lehetőséget teremt arra, hogy külföldi diákok tanuljanak náluk, akkor ismerte­tő füzetecskéjük, az adott ország nyel­vén, a világ minden egyetemén megta­lálható. Én is minden évben tucatjával kapom őket. — Mit kellene tenni ennek érdekében Hollandiában? — Magyarországot kevéssé ismerik Hol­landiában — keltsük fel iránta az érdeklő­dést. Az egyetemen például, ahol tanítok, hungarológiai előadás-sorozatokra lenne szükség. Ezekről valószínűleg cikkek jelen­nének meg. Ezután jöhetnének filmanya­gok a magyar zenéről, irodalomról és így tovább. És végül az a bizonyos kis tájé­koztató füzet, amelyből megtudhatná az érdeklődő, hogyan lehet egy hollandból Magyarországon egyetemi hallgató. Saj­nos egyetemünkön még az olyan alapvető dolgok is hiányoznak, mint a jó tanköny­vek. Én most írok egy magyar nyelvtant holland tanítványaimnak hollandul. A Magyarok Világszövetsége segítségével néhány dolgot meg tudunk valósítani ter­veinkből — magyarországi tudósok elő­adásai —, de a szükséges teendők elvég­zéséhez más szervek, intézmények segít­ségére is szükség lenne. p. i. Ruttkai Iván (Svédország) és Romhányi László (Anglia) FOTÓ: NOVOTTA FERENC Együtt gondolkodva, — az angliai Az Anyanyelvi Konferencia védnökségi ülésén, mint minden tanácskozáson, ezúttal is nagy szerepe volt a folyosói beszélge­téseknek. a fehér asztal mellett zajló véleménycseréknek. Az Ang­liából érkezett nyolc egyesületi vezetőt is jobbára együtt tartotta a szünetekben, a magyaros ebé­dek és vacsorák idején a baráti beszélgetés, a tapasztalatcsere le­hetősége, mintegy folytatásaként annak az igen hasznos kezdemé­nyezésnek, amely 1978 októberé­ben életre hívta az Angliai Ma­gyar Egyesületek' Intéző Bizott­ságát. Az Oxfordban élő Romhányi László, a Bizottság elnöke így be­szélt erről : — Az angliai magyar klubok a legutóbbi időkig azt a régi jó an­gol elvet követték, miszerint: „Az én otthonom az én váram." Mi­után azonban látták, hogy a kö­zös rendezvények sikeresebbek, egyre gyakrabban látogattak át egymáshoz az egyesületek veze­tői. öt egyesület — a manches­teri, a bradfordi. a lutoni és a két croydoni — alapította meg az Intéző Bizottságot. Célunk az, hogy az egyesületi munka során adódó gondokra, problémákra — amelyek nagy része azonos — kö­zösen gondolkodva próbáljunk megoldást találni. Szeretnénk ki­adni például egy közös kalendá­riumot, amelybe az egyesületek fontosabb rendezvényei előzetes időpont-egyeztetés után kerülné­nek be. A magyar klubok idén júliusban megrendezett man­chesteri kulturális seregszemléjén örömmel tapasztalhattuk, hogy valóságos tehetségek vannak kö­zöttünk: táncosok, szavalok, éne­kesek. Jó lenne, ha e kultúr-12

Next

/
Thumbnails
Contents