Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
-A BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG egházasodtál, fiam! — Aztán kit vettem el, édesanyám? A népi példabeszédként emlegetett két mondat még a két háború között is sokszor elhangzott faluhelyen. Rövid, de tanulságos, elemezn. is érdemes. Az első kétszavas mondat kijelentő módja arra utal, hogy abban az időben a szabad párválasztás még férfi jog sem volt. A második mondatból kiderül: a házasságszerző az anya, vagyis vidéken a családszervezet matriarchális. De ha mégsem az, a fiatalok összeboronálása akkor is női juss. Szándékoltan használtuk a szót általánosabb jog helyett. A juss a várható örökségre, az adott hozományra is alkalmazható. A választott lány munkaerején kívül ez volt az új család megélhetésének alapja. A házasság anyagi szövetség is, és ahol a megélhetésnek szinte egyetlen forrása a föld, nem mindegy: mekkora darab van belőle. A mai fiatalok sokszor kérdik csodálkozva: hogyan lehetett szerzett, telekkönyvi kivonaton nyugvó frigyet kötni. A mai fiatalok persze álszentek egy kicsit, éppúgy, mint apáik, ükapáik. Mert villa, nyaraló, jó kocsi ma éppúgy serkenti az érzelmeket, mint régen a négy ökör, holott kenyérgondjai az országban szinte senkinek nincsenek. Még akkor sem, ha vannak másfélék, olykor súlyosak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mióta a házasság intézménye létezik, a párválasztás nemcsak szerelem dolga. Van ember, aki például erre az érzelemre képtelen, de gyerekre, családra, társra éppúgy vágyik, mint a többiek. — Érdekből házasodni erkölcstelen — így szól a fiatalok sommás ítélete. Csakhogy az érdek sokféle lehet. A Kertészeti Egyetem végzős hallgatója, szép fiatal lány mondja: — Nálunk az utolsó két évfolyamon a legfőbb tantárgy a házasodás. Mintha attól függne a diploma, hogy valaki felmutatja-e a házasságlevelet. Néha, a kívülállónak szin- - te mulatságos, hogy éppen olyanok vonulnak lelkesen anyakönyvvezető elé, akik éveken keresztül nem állták egymást. A dolog magyarázata egyszerű. Vidékre készülünk, sokszor olyan faluba, hogy nincs férjnek vagy feleségnek való számunkra. Aki egyedül indul a nagy kalandnak, az számítson rá, hogy egyedül is marad. Ezt pontosan tudják a vidékre költöző, kezdő orvosok, pedagógusok is. Az sem mellékes, hogy a munkaadók szívesebben adnak lakást házaspároknak. Jól járnak ők is — két diplomát kapnak egy helyett. — Gyakori a válás az ilyen házasoknál? —-Az a furcsa, hogy nem. Sőt, talán kevesebb. És náluk gyorsabb a szakmai előmenetel ... Az ördög se lehet elég okos! Valóban nem. A házasságokkal kapcsolatos férfi bölcsességek egyike, hogy katonaság előtt nősülni tilos. Közben pedig ugyancsak veszedelmes. Leszerelés előtti percekben egy csapat jókedvű, már éppen farmernadrág-egyenruhát öltő fiúval beszélgetünk. — Van-e házas közöttetek? — Sok. — Hát olyan, aki bevonulás után nősült? —• Még több!. . . Az a bajszos is! A bajszos fiú szívesen megmagyarázza a sietség okát: — Ha szerettem a feleségemet civilben, miért ne szerettem volna az angyalbőrben? Akkor is hozzá jártam volna, ha szabadságot vagy kimenőt kapok. Most amúgy is sok mindent kell elölről kezdenem, viszont mindjárt rendezett körülmények közé kerülök. — Hol laknak majd? — Egyelőre a feleségem szüleinél. Nagy a ház, elférünk benne, de elöbb-utóbb építkezni fogunk. A szülőikkel való együttlakás szerintem egészségtelen. Sokan gondolják így — fiatalok és öregek. Köteteket írtak már' arról nálunk és egyebütt, hogy a házasság válságban van. Néha a szerzők hozzáteszik: az intézmény feudális örökség. Meglehet, de jobbat nem találtak ki helyette. A házasság nincs válságban, de a régi, több generációs családszervezet halódik. A lakáshiány sok más oka közt ez az egyik. A következmények súlyosak. Sok a magára maradó öreg, és nincs olyan szociális gondoskodás, amely magányukat úgy enyhíthetné, mint az unoka. Neki pedig bölcsőde kell, mert majd mindenütt mindkét szülő dolgozik. Egy bölcsődei hely csaknem fél lakás árába kerül az államnak. Egy öreg ember szociális otthoni helye és gondozása szintén hatalmas teher, de a családot pótolni mégsem képes. A házasságkötés nemcsak frigy — ősidők óta szertartás is. A „Valóság” című társadalomtudományi folyóirat adata szerint nálunk csaknem minden második pár egyházi esküvőt is tart. Bár ennek okát nem ülik kérdezni, mi megtettük. Egy vidéki fiú szerint: — így szokás. Megszólnák a családot, ha másképp tennénk. A polgári szertartás is ünnepélyes, de az anya-könyvvezető hetenként húsz párt ad össze, nem tud mindegyiknek újat mondani. Voltam többször tanú is, tudom. A menyasszonya mondja: — Ez csak részben vallásosság kérdése. Sokkal inkább arról van szó; kell egy nagyobb, akár rituális szertartás, hogy tudja az ember, valami fontos történik vele. így van ez a keresztelőkön, a temetéseken is. És akkor arról még nem beszéltem, hogy a dolognak van egy gyakorlati oldala. Egyre kevesebb a nagy falusi lagzi, ahová két-háromszáz embert hívnak. Egyre inkább az a szokás, hogy a násznép, húsz-harminc vendég egy étterem különtermében vacsorázik. Barátunk viszont több van. így két meghívót 10
