Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
nemzetünkért...” A CSEPELI SPORTCSARNOKBAN meghirdetett kétfrontos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dogmatizmusnak, a szektarianizmusnak, sem a revizionizmusnak, a megalkuvásnak. Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi — mondjuk 1952-es dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt, s nekünk arra is vigyáznunk kell, hogy a saját, mondjuk, tizenöt évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását. Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek. A szocialista építés a gazdasági, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen halad. Most nagy nyomatékot kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az öszszes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot, a kulturális, a szociális fejlesztéshez és valamennyi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjából világosan meg tudjuk jelölni az 1973— 1974-ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973-ban. A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok, amelyeket 35 év alatt sem tudtunk teljesen felszámolni. De hiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembenézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat. A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is, mert élni, dolgozni, fejlődni csak így tudunk. Az importért természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra. Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói árak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesüljenek. Természetesen ezenkívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk, hogy a termelőüzemeknek, az intézményeknek, az apparátusoknak, a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulni okosan gazdálkodva élni. Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A szocialista társadalomban is van pénz, van árutermelés, a piacnak a szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szociaista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Van erőnk! Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősei*: nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Kádár János ezután hangsúlyozta: erősödnek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a közéleti aktivitás, a társadalmi felelősség és az egyházak is nagy felelősséggel foglalkoznak a közügyekkel. Ezek után arról beszélt, hogy az áremelkedéseket társadalmunk tiszteletreméltó fegyelemmel fogadta. — A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intézkedésről volt szó. Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de viszszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Megmondhatjuk minden munkaképes embernek, hogy aki dolgozik, az — mint eddig — a jövőben is boldogulni fog. Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munkafegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal. A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék, Önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó, ha „ráhajt” egy kicsit, többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van, mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem, hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt. Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság, s mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell, hogy takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart. Fontos törekvésünk a vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tekintetében is az eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk többet vállalni. Ám ez sem kevés, van mit megőriznünk. Ami politikánk eredményeit illeti : szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van Magyarországon, pártunk egységes, a pártonkívüliek között erős a szövetségi táborunk. Ez legfontosabb vívmányunk, amelyet meg kell őriznünk. Most a nemzetközi fizetési mérleg javítását — különböző okok miatt — az első helyre tesszük. Amikor azonban népgazdasági egyensúlyról beszélünk, sokféle egyensúlyra gondolunk. A belső költségvetési egyensúlyra, a rendelkezésre álló munkaerő és a munkahelyek megfelelő arányára és arra is, amire mindig vigyáztunk, hogy ne legyen nagyobb a vásárlóerő, mint amelyhez biztosítani tudjuk a fogyasztási cikkeket. Ha mindezt megtartjuk, az emberek továbbra is perspektívát látnak munkájukban. A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jélenti, hogy a fogyasztást akarjuk csökkenteni, vagy hogy az ország gazdasági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az áremelés azért volt elkerülhetetlen lépés, mert reális árakkal kell dolgozni. Nem azt akarjuk, hogy most böjt következzék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot. Ha mindenki teljesíti kötelességét, akkor feladataink megoldhatók: a Magyar Népköztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember élete nem rosszabb, hanem jobb lesz. A jövő tavasszal esedékes XII. pártkongresszusra való felkészülésről Kádár János ezeket mondta: — Őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába, és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Nagy hatású beszédét azzal fejezte be: „van világos célunk, van erőnk a feladatok megoldásához.’ 3
