Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-22 / 19. szám

Cflaäßtf ÖRKÉNY ISTVÁN Egypercesek Az Egyperces Novellák — írójuk, aki a kö­zelmúltban hunyt el, merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint — egész regényekkel, sőt regényciklusokkal felérő alkotások. Nem azért rövidek, mert keveset mondanak, hanem mert kevés szóval mon­danak sokat, ellentétben azokkal a művek­kel, amelyek sok szóval mondanak . . . E rövidségen kívül mit illik tudnunk e mű­vekről? A lassan már klasszikusnak számító alkotásoknak még ma is vitatott a műfajuk. Az autóvezető Pereszlényi József anyagmozgató CO-75-14 rendszámú Wartburg kocsijával megállt a sarki újságárusnál. — Kérek egy Budapesti Híreket. — Sajnos, elfogyott. — Akkor egy tegnapi is jó lesz. — Az is elfogyott. De véletlenül van már egy holnapim. — Abban is közlik a moziműsort? — Az mindennap benne van a lapban. — Hát akkor adja ide azt a holnapit — mondta az anyagmozgató. Visszaült a kocsijába. Föllapozta a mozi­műsort. Némi keresgélés után talált egy cseh­szlovák filmet — Egy szöszi szerelmei —, melyet dicsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás. Éppen jókor. Még volt egy kis ideje. To­vábblapozott a másnapi újságban. Szemébe ötlött egy napihír Pereszlényi József anyag­­mozgatóról, aki CO-75-14 rendszámú Wart­burg személygépkocsijával a megengedettnél gyorsabban haladt a Stáció utcában, és nem messze a Kék Barlang mozitól belerohant egy szembejövő teherautóba. Az elővigyázat­lan anyagmozgató szörnyethalt. — Még ilyet! — mondta magában Peresz­lényi. Vannak, akik a magyar abszurd csúcstelje­sítményeként tartják őket számon, mások máshova sorolják őket. Annyi tény, hogy a népmesétől a városi folklórig (egészen a pesti viccekig) az elbeszélő epikától a kur­tára fogott tragédiáig mindent el lehet mondani „egypercesen” is. De hogy a be­vezető se haladja meg az egypercesek ter­jedelmét, fogadjuk el az írónak azt a meg­állapítását: az egyperces maga egy önálló műfaj. Órájára nézett. Mindjárt fél hat. Zsebre vágta az újságot, elindult és a megengedett­nél gyorsabban haladva belerohant egy te­herautóba a Stáció utcában, nem messze a Kék Barlang mozitól. Szörnyethalt, zsebében a holnapi újság­­gal. A színész halála Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájá­ban eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész. A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival — még vastüdővel is — életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszál­lították a Bonctani Intézetbe. A „Lear király” esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Ze­telaki késett ugyan egy kicsit, s az első fel­vonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már oly meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte. Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta: — Ma nehéz napom volt. REBER LÁSZLÓ RAJZA „Torschlusspanik" Liszt Ferenc 57 éves hóembert (a híres ze­neszerzőnek csak névrokona) a IX. kerületi kapitányságon már régen nyilvántartották, mint munkakerülőt. Azonkívül bejelentett la­kása sem volt; eljárást azonban — hóember­ről lévén szó — nem indítottak ellene. Február végén följelentés érkezett, hogy a Rózsák terén, ahol ideje jó részét tölti, kihí­vóan fixírozza a nőket. Ezt is elnézték neki, világhírű névrokona miatt. De jött a március. S egy verőfényes dél­­előttön a zabolátlan öreglegény közösülési szándékkal megtámadta a téren áthaladó leánygimnázium egyik III. osztályú tanulóját, aki egy percre megállt kirakatot nézni. A hóember odalopakodott, és (hogy nevé­nek csengésével megszédítse a zenéért rajon­gó leányt) bemutatkozott, aztán gyors egy­másutánban moziba hívta, beleszagolt a ha­jába, összeveszett s kibékült vele, rábeszélte, bogy a lehető leghamarabb tanuljanak meg kesztyűbe dudálni, mert (tévesen) azt hitte, hogy örömükben szoktak kesztyűbe dudálni •Saz emberek, aztán bekukucskált a blúzába, majd egy csemegeboltba akarta becsalogatni, mert ő még nem evett aszpikos halat, hirte­len dühbe gurult és lekurvázta, de észre tér­ve könnyes szemmel feleségül kérte a meg­zavarodott hajadont, aki rövid gondolkodás után igent mondott. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A fölger­jedt hóember ugyanis azon a szent helyen egy szemétláda mögött, mindjárt el is akarta kezdeni a házaséletet, s a fiatalkorú leányt csak osztálytársnői tudták szorongatott hely­zetéből kiszabadítani. A kerületi kapitányságon Liszt Ferenc szemmel láthatóan szégyellte viselkedését, de arra a kérdésre, hogy mi volt a botrányos ki­törés oka, csak ennyit mondott: — Itt a tavasz. Örök nosztalgia (apróhirdetés) „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszo­bás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölsze­relt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, rá­fizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötö­dik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas­hegyre néző kilátással.” XVI. NEMZETKÖZI KARIKATÚRA SZALON, MONTREAL 1979. GRAND PRIX: BALÁZS-PIR! BALÁZS RAJZA 28

Next

/
Thumbnails
Contents