Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-22 / 19. szám

A Hamlet címszerepében fotók: keleti Eva

A színész számára a nyár az erőgyűjtés időszaka. Ilyenkor hiába keressük őt napközben otthon, vagy este megszokott helyén, a színházban. Eltűnik, sőt valósággal felszívódik, és legtöbbször még az „áruló” nyomokat is eltünteti maga után. Senki se kövesse! Mindent megtesz, hogy kilépjen abból a közegből, ahol életének nagyobbik felét tölti, ahol dolgozik. Lépése, vagy inkább kilépése az ember új élményre vágyó kíváncsiságát tükrözi, s talán azt is: neki testileg és lelkileg meg kell újulnia, hogy a következő évad feladataira felkészüljön.

Huszti Pétert napokig hiába kerestem budai lakásán. Telefonja reménytelenül csengett. A harmadik vagy a negyedik próbálkozás után; váratlanul valaki felvette a kagylót-. Huszti Péter vagyok!” — hangzott a vonal túlsó v c-airól. Ezekben a heteikben — mint elmondta , kon- -QCf jeltől, késő estig a Duna-kanyar festői környezetében, Leányfalun dolgozik. Ott készül Illés Endre Méreg című színművének filmváltozata, amelynek egyik főszerepét játssza. Ez a munka kitölti idei nyarát, alig lesz ideje pihenni. Ezt a beszélgetést mindenesetre annak szánja.

Késő este, amikor találkoztunk, arra kértem: idézzük fel színészpályájának eddigi állomásait, vagy a legfontosabbakat. Egy ilyen számvetéshez nemcsak a két évad közötti holtidő kínál jó alkalmat, hanem egy nagyon fontos dátum is: tizenharmadik szezonját fejezte be a Madách Színházban, ahol eddig — főiskolai tanulóéveit is ideszámítva — éppen másfél évtizedet töltött. Ez a színház az ő igazi otthona, ahol negyven fontos, sőt jelentős szerepet játszott el, köztük a világirodalom olyan kiemelkedő főszerepeit, mint a Hamlet és a Peer Gynt, de egy másik Shakespeare-dráma, az Othelló Jágó-szerepe,

vagy G. B. Shaw Pygmalion című vígjátékának Higgins professzora is a jeles feladatai közé számított. Nem kevésbé persze Csehov és Gorkij drámáinak hősei, akikkel tizenöt esztendő alatt találkozott. De hogyan kezdődött? Mi volt az első, a meghatározó lépés, amellyel Thália szolgálatába szegődött?

— Eredetileg színházi rendező szerettem volna lenni — mondja kissé elgondolkozva —, ha egy 18 éves fiatalembertől az ilyen életre szólóan fontos döntést egyáltalán komolyan szabad venni! Mit tudtam én akkor egyáltalán a színházról, amelynek a rendező a legfontosabb figurája?! Mindenesetre jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára. Várkonyi Zoltán is tagja volt a felvételi bizottságnak, aki ezt megelőzően a Rákóczi Gimnázium színjátszóversenyén már egy pillantást vetett rám. Várkonyi akkor szervezett egy induló színészosztályt, és azt ajánlotta,

24