Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

Lakai kezében A labdarúgó szövetség szakmai vezetésé­ben történt változásokról röviden már be­számoltunk. A szövetség tavaly december­ben Szepesi Györgynek, a népszerű rádió­riporternek a vezetésével megalakult elnök­sége a bajnoki idény végeztével új szakveze­tőket nevezett ki. Lakat Károly dr., az olim­piai válogatott edzője lett a szövetségi ka­pitány. Szusza Ferenc, az egykori 24-szeres válogatott újpesti labdarúgó az Atletico Mad­rid edzői kispadját hagyta ott a válogatottak technikai vezetői tisztségéért. Dalnoki Jenő, a Ferencváros egykori hátvédje és későbbi edzője az ifjúsági labdarúgást irányítja. Az eddigi kapitány. Kovács Ferenc, szakfelügye­lőként tevékenykedik, Rákosi Gyula, az if­júsági kapitány pedig Dalnoki egítőtársa­­ként a legfiatalabb labdarúgókkal foglalko­zik. — Ez most gratuláció vagy részvétnyilvá­nítás? — tréfálkozott Lakat Károly, a tőle megszokott iróniával, amikor köszöntöttük. Legutóbb fél évvel ezelőtt, az olimpiai csapat élére történt visszatérése után. a Nemzeti Sörözőben találkoztunk. Most a szövetség Népköztársaság úti irodáinak egyikében ran­devúztunk. Az ajtón réztábla: ,,Szövetségi kapitány” ... A kis Lakat, ahogyan a Fradis­­ták három-négy évtizede szólították az ala­csony termetű fedezetet, bizony nehezen lép­te át ezt a küszöböt. Már a hatvanas évek végén, amikor előbb Tokióban, majd Mexi­kóvárosban kétszer egymás után olimpiai bajnokságra vezette a magyar válogatottat, a szövetségi kapitányi poszt várományosai közé emlegették. Jogosan, hiszen a váloga­tott mellett a Ferencvárosnál is bebizonyí­totta szakmai, nevelői képességeit. Szepesi György javaslatára most Lakat Károlynak szavaztak bizalmat. Terveit, elképzeléseit, amelyekről éjszakába nyúló baráti beszélge­tések során annyit és oly lelkesen magyará­zott, most maga valósíthatja meg. Csak azért bosszankodik olykor, mert egészsége érde­kében orvosai szigorú diétára fogták, s im­már hónapok óta csak gyümölcslevekkel és színtelen szódával csillapíthatja szomját. „De kérdezz akármilyen bolondságot, megpróbá­lok okosan válaszolni” — mondta, mint min­dig megannyi beszélgetésünk kezdetén. Majd — talán életében első alkalommal — sürge­tett: „de kezdjük, kevés az időm”. Hiába, a kapitányoknak mindenütt sok a gondja, tennivalója, hát még a magyar kapitány­nak . . . — Mi az első számú, s legfontosabb fel­adat? — kérdeztük bevezetésként. — Az, hogy a magyar labdarúgást körül­vevő, és már a játékosokra, edzőkre, veze­tőkre átragadt fagyos hangulatot valahogy feloldjuk. Ennek természetesen első és leg­fontosabb feltétele a közönség bizalmának visszaszerzése. Ezt pedig csak jó bajnokság­gal. sikeres nemzetközi szerepléssel érhetjük el. — Üjra hallottunk olyan véleményeket is, hogy mindent elölről kellene kezdeni. — Ez túlzás, amit egyszerűen nem enged­hetünk meg magunknak. A magyar labda­rúgás nem vonulhat vissza, még rövid időre a marcaliból FOTO: ZÁHONYI IVAN Lakot Károly dr., az új szövetségi kapitány sem a nemzetközi porondról. Különben is állítom hogy a mai, egyébként különösebb klasszisok nélküli gárdával is előbbre lehet­ne jutni, ha megfelelő vezetési módszereket alkalmazunk, lélektani ráhatásokkal megpró­báljuk elérni, hogy a játékosok teljes erőbe­dobással küzdve, tudásuk maximumát nyújt­sák az egyes mérkőzéseken. Amint ez pél­dául a magyar olimpiai csapat legutóbbi. Diósgyőrben játszott mérkőzésén, a románok legyőzése alkalmával történt. Ettől függetle­nül kettős tervet kell a lehető legjobban ki­dolgozni és következetesen megvalósítani. Egyrészt a jelenlegi gárdával a lehető legjob­ban szerepelni, másrészt tudatosan, az eddi­ginél lényegesen jobban, szervezettebb után­pótlás-neveléssel a jövőt építeni. — Beszélne kicsit részletesebben elképzelé­seiről ? — Részletekről korai volna nyilatkoznom, hiszen a kinevezés váratlanul ért. Még csak a tervek összeállításánál tartunk. Annyit azonban máris elmondhatok, hogy a váloga­tott jelenleg folyó europa-oajnoki selejtező­kön gyakorlatilag esélytelen a továbbjutás­ra. Papíron ugyan, ha a görögökkel idegen­ben, majd a finnekkel otthon a szovjet válo­gatott egyaránt döntetlenre végez, majd mi hét góllal legyőzzük Debrecenben a finne­ket. akkor . . . De erre nem számíthatunk. Az olimpiai selejtezőn viszont a románok emlí­tett kiverésével sikerrel vettük az első aka­dályt, most ősztől a lengyel és a csehszlovák csapattal csatázunk a továbbjutásért. Az esé­lyek nagyjából egyenlőek, nagyon sok függ a játékosok lélektani felkészítésétől. A ko­rábbiakhoz hasonlóan változatlanul optimis­ta vagyok. Ügy érzem, hogy ez az olimpiai csapat alkothatja majd a következő világ­­bajnoki selejtezőkön szereplő válogatott ge­rincét. Ennek az új együttesnek a kialakítá­sát nagymértékben segítheti távol-keleti tú­ránk. Már végleges, hogy január 18-án tizen­két mérkőzésből álló, hathetes túrára uta­zunk. Japánban, Bangkokban és Indonéziá­ban vívott mérkőzések után hatszor lépünk pályára Ausztráliában. A nemzetközi futball­világban kialakult gyakorlat szerint kétéven­ként a világ, illetve az Európa-bajnokságon vizsgázhatnak a csapatok. A jövő évi Euró­­pa-bajnokság lehetőségét sajnos elszalasz­tottuk, de 1982-ben, a Spanyolországban sor­ra kerülő világbajnokságon remélem sikerül magasabb osztályba lépnünk. Szó esett még öregekről és fiatalokról: „Csak jó vagy rossz játékosok léteznek. Ha jól emlékszem. Bíró Sanyi harminchat éves szü­letésnapján a mezőny legjobbja volt egy ju­­goszlávok elleni válogatott mérkőzésen.” A játékosoknak nyújtott juttatásokról: ..Vezetni csak határozottan, következetesen, szubjektivizmus nélkül lehet. Elődeimmel el­lentétben. nem a játékosoknak tett ígéretek­kel. hanem követelésekkel kezdem a mun­kámat.” Az egyesületekkel való kapcsolatról: „Az élvonalban dolgozó edzők döntő többsé­ge játékosom, vagy az edzői tanfolyamon tanítványom volt. Nem akarok kapitányosdit játszani utasításokkal, a felelősség áthárítá­sával. Edző szeretnék maradni s munkámhoz támogatást, segítséget kérek, mert egyedül semmire sem megyek ...” Bemutatkozásként talán ennyi is elég. A jövőről, az utánpótlás tervszerűbb neveléséről és foglalkoztatásáról majd egyszer, legközelebb." VAD DEZSŐ RÖVIDEN SPORTKIÁLLÍTÁS Sydneyben, a St. George Budapest Soccer Club helyiségeiben — amint erről már beszá­moltunk — magyar sportkiállítást rendeztek. A kiállított 250 fénykép, 300 sportbélyeg és továb­bi íélszáz tárgyi emlék, köztük Hajós Alfréd 1896-ban nyert első olimpiai aranyérme a túlsó féltekén is sok látogatót vonzott. A kiállításnak a televízióban, a rádió magyar adásában, a helyi lapokban is kedvező visszhangja volt. Bakonyi Károly, a budapesb sportmúzeum igazgatója a Magyar—Ausztrál Társaság baráti vacsoráján előadást tartott a magyar sportról. A sportkiál­lítást a kint tlők kérésére Melbourne-ben. a ví­vó-világbajnokság idején, majd Canberrában, a fővárosban is bemutatták. A Magyarok Világszövetsége levelezési sakkversenyének állása I. csoport: befejezetlen játszmák száma: 21. II. csoport: befejezetlen játszmák száma: 20. III. csoport: Majerszky Ferdinand (Német Szö­vetségi Köztársaság)—Frigyes László (Svédor­szág) 1:0. Ä csoport állása: 1. Majerszky Ferdinánd 1 pont és 5 függő játszma, 2—6. Czira Ferenc, Bó­ka Zoltán, Radácsy Károly, Váncsa Jenő. Jose Pavlovits 0—0 pont és 6—6 függő játszma. 7. Fri­gyes László 0 pont és 5 függő játszma. Befejezetlen játszimák száma: 20. IV. csoport: befejezetlen játszmák száma: 15. V. csoport: befejezetlen játszmák száma: 21. Kérjük a versenyzőket, hogy a játszma befe­jezésekor a játszma leírásával együtt az ellen­fél játszmát feladó vagy döntetlent ajánló lapját ' is küldjék meg a versenyvezetőnek. Majerszky Ferdinánd—Frigves László 1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hf3 d5 4. Hc3 Fe7 5. Fg5 0—0 6. e3 h6 7. Fh4 b6 8. cxd 9. Fd3 Fb7 10. 0—0 Hbd7, 11. Bel a5 12. Fg3 c6, 13. e4 dxe 14. Hxe4 Hxe4 15. Fxe4 Bc8 16. He5 Hxe5 17. Fxe5 Fd6 18. Vg4 Fxe5 19. dxe Vd4 20. Fh7+ és sötét feladta. A korai vereséghez nyilvánvalóan a vezér elnézése járult hozzá. 31

Next

/
Thumbnails
Contents