Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-09-08 / 18. szám
I gi j| ♦-« -•* ♦ * * I Íj • » »«« «^«1 A lándorhegyi házak szépek. Ezzel a sommás megállapítással tulajdonképpen nem dicsérnénk, hanem inkább kicsinyelnénk ezeknek az épületeknek az esztétikai értékét. Mert Lándorhegy valamelyes ismerete nélkül fel sem mérhetjük azt az értéket, amit néhány jól sikerült épületegyüttes jelent — mind az ott lakók, mind a magyar építőművészet számára. Tekintsük meg az itt levő színes fotókat, s — ha lehet — idézzük emlékezetünkbe azokat a kísérleteket, amelyeket világszerte folytatnak az építészek és képzőművészek (Le Corbuisiertől Vasarelyig) a szép és kényelmes modem városrészek kialakításáért. Rögtön szembetűnik, hogy itt nyugodt formák és szép színek jellemzik a városképet: harmónia és mértéktartás párosul a célszerűséggel. Ez Lándorhegy legnagyobb erénye. Lándoiihegy — egy nyugat-dunántúli kisváros, Zalaegerszeg része. A helybeliek csak Nyúldom fonák becézik. Ez a kisváros egv évtizeddel ezelőtt még bízvást benevezhetett volna az „álmos és poros városka” címért folyó vetélkedésbe, ha lett volna ilyen. Jellegtelen, elavult földszintes házacskák, málló vakolatok, szűk ablakok jelentették akkor a városképet. Természetesen ezen változtatni kellett. Ekkor került szembe a városvezetés azzal a dilemmával, amellyel a modem építészetnek meg kell küzdenie. Balázs Béla, a városi tanács elnökhelyettese erről így beszél: — Két alapvető szempont harcolt egymásai. A gyorsan iparosodó Zalaegerszeg lakóinak száma szinte ugrásszerűen megnőtt, de ugyanakkor le kellett bontanunk egy sor régi, elavult lakást. Tehát gyorsan — és olcsón! — igen sok' lakást kellett felépítenünk. Ez volt az egyik szempontunk. A másik pedig az, 24