Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

Találkozó Hadersdorfban Hadersdorf Bécs nyugati kapujánál található, ott, ahol a salzburgi autópálya kezdődik. Hatal­mas parkban, szelíd fák között áll a Schweizer­haus épülete. A párizsi Magyar Műhely irodalmi és művészeti folyóirat munkaközössége itt rendezte meg hatodik baráti találkozóját. A Műhely szer­kesztői: Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Ti­bor eleven kapcsolatot tartanak fenn a hazai szellemi élettel. Nemcsak az Anyanyelvi Konfe­rencia keretében, hanem úgy is, hogy műveik­kel időnként jelen vannak a magyarországi iro­dalmi folyóiratokban. Legutóbb például a pécsi Jelenkor és a szombathelyi Életünk közölte írá­saikat, illetve foglalkozott irodalmi tevékenysé­gükkel. Az idén július 5-től 7-ig megrendezett össze­jövetelen Molnár István, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkárhelyettese, Budai Imre, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője, Béládi Miklós, Pete György és Pomogáts Béla iroda­lomtörténész, Beke László és Bodri Ferenc mű­vészettörténész, Horányi özséb és Kanyó Zol­tán szemiotikus, Balázsovics Mihály, Erdély Miklós és Győré Balázs író, valamint a budapes­ti Üj Zenei Stúdió négy tagja: Jeney Zoltán, Sá­­ry László, Vidovszky László és Wilhelm András vettek részt a hazai küldöttségben. Az Üj Zenei Stúdió művészei sikeres hangversenyt adtak a bécsi Collegium Hungaricumban. A találkozó résztvevői — hagyományosan — napjaink avantgarde irodalmáról és művészeté­ről szoktak eszmét cserélni. A Magyar Műhely ennek az avantgarde-nak a fóruma, amely amellett, hogy őrzi a magyar és európai avant­garde hagyományait, elsősorban a kísérleti iro­dalom és művészet gondozására vállalkozik. A Magyar Műhely találkozói jó alkalmat je­lentenek arra, hogy a folyóiratban képviselt el­vek és nézetek élénk vitákban tisztázódjanak. A rendszeres találkozók egyszersmind művészeti előadássorozatok és eszmecserék, amelyeken ál­talában a modem irodalom és művészet vala­mely kérdéskörét világítják meg. Az idei talál­kozó a „normalitás — hiba — műalkotás” kér­déskör jegyében zajlott le. Az elhangzott előadá­sok azzal foglalkoztak, hogy a művészet miben tér el a kialakult nyelvi, formai — általában szemiotikái — normáktól, s hogy ez az eltérés mi­lyen módon hoz létre művészi alkotásokat. Az előadók sorában a párizsi Nagy Pál és Papp Ti­bor, a bécsi Bujdosó Alpár, a kölni Pemeczky Géza szerepelt. Különösen érdekesek voltak azok az előadások, amelyek a modern szövegelmélet, illetve a szemiotika oldaláról közelítették meg a műalkotás nyelvi kérdéseit. Ezeknek sorában hangzott el a párizsi Kassai György, az amszter­dami Kibédi Varga Sándor, a bielefeldi egyete­men tanító Petőfi S. János, valamint a budapesti Horányi özséb és Kanyó Zoltán igen érdekes előadása. A bécsi találkozó természetesen nemcsak iro­dalom- és művészetelméleti kérdésekkel foglal­kozott. Alkalom volt rá, hogy résztvevői a je­lenlevő írók és művészek eredményeivel is meg­ismerkedjenek. Az előadásokat felolvasások kö­vették, ezek sorában a hollandiai Dedinszky Erika, a jugoszláviai Ladik Katalin, a romániai Bállá Zsófia és Veress Dániel, valamint a buda­pesti Balázsovics Mihály és Győré Balázs ol­vasta fel írásait, Nagy Pál és Papp Tibor mu­tatta be „vizuális költeményeit” és a Párizsban élő Pátkai Ervin vetített le egy sorozat diaképet Franciaországban felállított szobrairól. Kiosztot­ták a Magyar Műhely munkaközössége által alapított Kassák-díjat is, amely a modem (avantgarde) szellemű irodalom és művészet eredményeit jutalmazza. Az idei díjat az Űj Ze­nei Stúdió művészei: Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László és Wilhelm András kapták. Az elhangzott élőadásokat, nem egyszer a fel­olvasott műveket élénk eszmecsere követte, és ez az eszmecsere a vélemények és nézetek ütkö­zésétől sem volt mentes. Talán ezek a nyílt vi­ták is hozzájárultak ahhoz, hogy a találkozót minden résztvevő sikeresnek érezte. A művészi újítás körül mindig új kérdések villannak fel, egy néhány napos találkozó bizonyára csak e kérdések egy részére adhat megnyugtató választ. Éppen a megválaszolatlan kérdések ébresztenek igényt a közösen végzett munka folytatása iránt. pomogáts Béla ERDÉLYI LÁSZLÓ (Budapesten született 1948. június 24-én, anyja neve Németi Er­zsébet) 1956 óta él külföldön. Keresi édes­anyja Budapestről. ONDOK MARGIT (asszonyneve: Szöges Jánosné, született Diósgyőrött 1930. március 2-án, anyja neve Mihalik Vilma) 1956-ban külföldre ment, Kanadában (Westmonnt, PQ) telepedett le. 1974 januárban írt utoljára, édesapja keresi Miskolcról. Dr. EUGENE E. RACE (USA-ban él) és EUGENE MARKOVICS (Franciaország­ban él) egy esetleges találkozó megszerve­zése céljából keresi azokat a régi osztály­társait, akik az eperjesi kollégium főgimná­ziumában 1914 júniusában érettségiztek. ZSARNÓTI PÉTER (született 1946-ban Bu­dapesten, édesanyja leánykori neve Brádi Zsuzsanna) alig tízéves volt, amikor édes­apja 1956-ban magával vitte külföldre. Az USA-ban (Chicago) telepedtek le, ahol 1969- ben elvégezte a Festészeti Akadémiát. Ne­vezettet édesanyja keresi Budapestről, aki fia külföldre távozása idején nagybeteg volt és akiről fia feltehetően azt hiszi, hogy ha­lott. CSER FERENC (született Felsőmarácott) 1945-ben vándorolt ki az USA-ba. Jelenlegi — feltételezett — tartózkodási helye Kana­da. Keresi barátja Büki József Pécsről, aki­vel kb. 25 éve szakadt meg a levelezési kap­csolata. ÁBRAHÁM SÁNDOR (Rákosszentmihályon született 1927. május 27-én, anyja neve Rai­ner Teréz) 1948 áprilisában ment külföldre, Franciaországban telepedett le, 1977 óta nem ad hírt magáról. Keresi édesapja Budapest­ről. Mrs. MAGDA GOODHEART, leánykori ne­ve CSICSAI MÁRIA (született Budapesten 1906-ban, anyja neve Bazsó Borbála) gye­rekkorában került ki az USA-ba, feltehetően ma is ott él. Utolsó ismert lakcíme Newport­­ból való. Keresi súlyosan beteg nővére Gott­lieb Józsefné Budapestről, aki szívesen fel­venné a kapcsolatot a keresett bármely csa­ládtagjával (pl. Magda Martin Seligával, aki a newporti városi kórházban dolgozik, mint műtős). MOLNÁR DEZSÖ-t keresi leánya Erzsébet Egerből. A keresett 1906. december 18-án született Egerben, édesanyja neve Bóda Ro­zália- Kivándorlásának ideje 1930, letelepe­dési helye Buenos Aires (Argentína). Molnár Dezső 1956-ban írt utoljára, azóta nem tud­nak róla semmit. CSÁKVARY ISTVÁN (születési ideje: 1938. október 31., anyja neve Messner Ka­­* rolina) 1956. december 5-én ment külföldre. Utolsó ismert címe: 85 Nürnberg 2, Dollstei­­nerstr. 32. Feltételezett jelenlegi tartózkodási helye Hannover. Keresi az Óbudai Evangéli­kus Egyházközség lelkésze. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük ké­résünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁG­­SZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leplei­ket a kerestetőkhöz. Címe: MAGYAROK VI­LÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H^1905. A Grazi Magyar Egye­sület küldöttsége május­ban megkoszorúzta a malborghettói csatában elesett magyar katonák emlékművét. Felvételün­kön a Grazi Magyar Egyesület küldöttsége. A Magyarok Világszö­vetségének küldöttsége Molnár István főtitkár­­helyettes vezetésével Brazíliában járt az el­múlt hónapban. Képün­kön: az MVSZ munka­társai a Rióban élő hon­fitársaink körében. 22

Next

/
Thumbnails
Contents