Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-09-08 / 18. szám

gyár táncok temperamentuma, lendülete ho­zott össze. Kanadai francia barátaink sokat tanulnak tőlünk, ezért a hitelesség kétszere­sen is szívügyünk. — Nyolc-tíz leány és öt-hat fiú vesz részt rendszeresen csoportunk munkájában. Mint hallottuk, másutt is elsősorban a férfitáncos­­utánpótlás a gond. Hatfős gyerekcsoportunk­ban is csak kislányok tanulnak. Vonzerőnk — így létszámunk is — akkor növekedhet, ha tartósan jó minőséget adunk, sikeresen szereplünk. A magyar néptánc népszerűsíté­sére igen jó alkalom a Pontozó nevű sereg­szemle és verseny, amelyet körzetenként, majd országosan rendeznek meg az Egye­sült Államokban és Kanadában. A legköze­lebbi csúcsfesztiválra jövőre kerül sor. * A New York-i Antonio la Greca is azok közé tartozott, akik az izzasztó gyakorlások szüneteit sem töltötték üldögéléssel. Egy po­hár cola után Antonio is tovább ropta a tanfolyamnak otthont adó Dugonics utcai is­kola valamelyik szegletében. Számára a tan­folyam kétszeresen is nehéz próbatétel volt, mivel a görög származású, amerikai születé­sű legény egy szót sem tud magyarul. — Vajon hogyan csöppent a magyar né­pi táncosok közé? — kérdeztem. — Tizenkét éve kezdtem táncolni, most a Columbia Egyetem tánccsoportját vezetem — mondja Antonio, aki ..civil'’ foglalkozása sze­rint szobrász. — Százhúsz tagú csoportunk különböző népek táncait gyakorolja. Jóma­gam megismerkedtem már a bolgár, a ju­goszláv. a svéd. a görög, az izraeli, az ame­rikai táncokkal. A sorból nem maradhatott ki a magyar tánc sem, amelynek tüze. lendü­lete igazán magával ragadó. A New York-i Ungareska tánccsoportba léptem be, nekik köszönhetem, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon. * Második esztendeje, hogy Svédországban is működik magyar néptánccsoport. A Kárpáti Együttes alapítója és vezetője a Dibovsz­­ky-házaspár. A fiatalember lengyel szárma­zású. az asszonyka, Zsuzsa, magyar. A közös kedvtelés, a néptánc révén ismerkedtek meg a lengyelországi Lublinban. ahol Zsuzsa — akkor még a budapesti Bem József lengyel— magyar népi táncegyüttes tagjaként — vett Antonio la Greca — New Yorkból Dibovszky Zsuzsa székelyföldi muzsikával ismerkedik részt egy külföldön élő lengyel táncosok szá­mára rendezett tanfolyamon. — Stockholmban aztán — mesélik — ha­marosan elhatároztuk, hogy szervezünk egy magyar néptánccsoportot. A tagságot bemu­tatókon toboroztuk. Táncoltunk a nemzetközi táncklubban, felléptünk a Svéd—Magyar Filmklubban. Ezt követően egyre-másra ke­restek fel bennünket az érdeklődők. Jelen­leg húszán dolgozunk a csoportban: öten va­gyunk magyarok, van egy szlovák es egy len­gyel táncosunk, sőt két equadori is, a töb­biek svédek. Nemzetközi tehát a társaság, ám a magyar táncért mindenki egyformán lelke­sedik. Három tagunk a sárospataki magyar­ságismeret tanfolyamra is jelentkezett, hogy a magyar tánc után a magyar nyelvet is megtanulják. — Kis csoportunk munkájának elismerését is látom abban, hogy a Svéd—Magyar Film­klub vezetőségi tagjává választott — újsá­golja Zsuzsa. * Ifj. Sopronyi László és Szilágyi Sándor a német szövetségi köztársaságbeli burgkastli magyar gimnáziumban szerette meg a ma­gyar táncokat. — A magyar népi tánc igen népszerű fog­lalatosság gimnáziumunkban — mondja László. — A lányok közül szinte mindenki szeretne táncolni, a fiúk egy részét kezdet­ben inkább a csinos lányok vonzzák, meg az utazgatás lehetősége, de később közülük is sokan egy életre eljegyzik magukat a népi tánccal. Én most már mint általános iskolai tanár járok vissza, s tanítom népi táncra a mai diákokat. A 10—12 éves fiúkkal és lá­nyokkal két csoportban foglalkozunk, van egy csoportunk a 14—15 éveseknek és egy további a 16 éven felülieknek. Magam is tán­colok az erlangeni csoportban. Ősztől egy évet az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége ösztöndíjasaként Budapesten töl-töik, a Balett Intézet tanfolyamán, és a Bartók Együttes­ben tanulok majd. Az erlangeni csoport vezetője az üzemgaz­dásznak készülő Szilágyi Sándor. — Miután a gimnáziumból a főiskolára kerültem, elhatároztuk az erlangeni magyar származású fiatalokkal, hogy hetente egyszer találkozunk. Sörözgetés, baráti beszélgetés közben vetette fel valamelyikünk, hogy ala­kítsunk egy magyar néptáncegyüttest. Kap­tunk a várostól egy próbatermet, később az­tán felkértek minket, hogy az Erlangenben élő nemzetiségek, vendégmunkások Volk Fes­­tivalján is mutassuk be, mit tudunk. A tan­folyamon látottakkal összevetve, repertoá­runkat egy kicsit elavultnak érzem. Most majd igyekszem felváltani kissé „színpadias" stílusunkat azzal a hiteles, eredeti anyaggal, amit a tanfolyamról hazavihetek. * Az oktatókat tanítványaik — a tánccsopor­tok — is követték Budapestre. A fesztiválon, amelyen számot adtak tudásukról, tizennégy együttes vett részt, más csoportokat szólis­ták képviseltek. Nem hiába volt a fiatalok előtt tanáraik jó példája, az előadást több napos, reggeltől estig tartó kemény gyakor­lás előzte meg. Az otthoni és az itteni fel­készülésnek meg is lett az eredménye ... A táncosok csodálatos főpróbával és előadással örvendeztették meg az anyukákat, apuká­kat, a hazai rokonokat és az Anyanyelvi Konferencia Védnökségi ülésének résztvevőit, akik ezúttal is megállapíthatták: a néptánc a magyar kultúra ápolásának, megőrzésének igen eredményes, mozgósító erejű eszköze. Az edmontoni együttes — Kanadából — Sárospatakon is járt a fesztivál előtt, ma­gyar nyelvet tanulni, gyakorolni, hogy ne csak érezzék, értsék is a magyar népdalokat. A belgiumi Tubize-ből érkezett Kulacs együttes vezetője, Moór István elmondta, hogy táncosai péntek esténként Magyaror­szágról, a magyar kultúráról hallgatnak elő­adásokat, s a jobbára csak franciául beszélő lányok és fiúk a Revue Hongroise-t olvas­sák. A budapesti fesztiválon való fellépésük épp az ötvenedik, jubileumi előadásuk volt. A montreali Magyarok Nagyasszonya ka­tolikus egyházközség iskolájának százötven gyerekét néptáncra is tanítják. így az egy­házközséghez tartozó negyvenöt tagú Gyön­gyösbokréta együttes igazán nem panaszkod­hat az utánpótlásra. Most nyolcán léptek fel a fesztiválon, s a Los Angeles-i Csárdás cso­porttal előadott Háromugrós táncuk alatt tiszta, szép magyarsággal énekelték: „De szé­pen szól a Csanádi nagyharang ...” Megható volt látni a floridai Daytona Beachben élő, őszülő halántékú. magyarosra pödrött bajszú elektromérnök. Horváth Gyu­la előadás előtti lámpalázát, majd ahogy le­­gényesen bokázott a fiatalok között. Bizo­nyára érdeklődéssel várják élménybeszámo­lóját a Daytona Beach Hungarian Folk Dance Club tagjai. A svédországi Kárpáti együttes vezetői egy magyarul kitűnően beszélő, nyurga svéd fia­talembert mutattak be. Magyar leánnyal kö­tött házassága indította el útját a magyar néptánc felé. ..Útközben” járt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat debreceni szabad­­egyetemén, társszerkesztője lett a most ké­szülő magyar—svéd szótárnak. Olle Palm, a harminckét éves svéd szociológus két eszten­deje táncol a Kárpáti együttesben, s mint mondja, a tánc révén közelebb került a ma­gyar néplélekhez, a magyar kultúrához. A fesztivál huszonhárom műsorszáma alatt nemcsak a látvány, a pompás ruhák, a hol pergő, hol andalgó ritmusok, lépések fogták meg, késztették vastapsra a több száz főnyi nézőközönséget. Szívet melengető volt látni, hogy a magyar néptánc szeretete mennyi lel­kes fiút és leányt, szülőt és nagyszülőt, ta­nárt és tanítványt hoz össze Los Angelestől Stockholmig — és Budapestig. BALÁZS ISTVÁN 15

Next

/
Thumbnails
Contents