Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
Tanácskozott az országgyűlés Az új költségvetés jellegzetességei 1978 decemberében a Parlamentben lezajlott az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. A Minisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot. Az expozék után interpellációk hangzottak el. Az elmúlt évek során fenntartottuk népgazdaságunk dinamikus fejlődését. Felfigyeltünk ugyan arra a tendenciára, hogy a belső fogyasztás gyorsabban nő, mint a nemzeti jövedelem. Abban bíztunk, hogy a gazdasági szabályzókkal és a külgazdasági cserearányok várható javulásával kedvező irányba tudjuk terelni gazdaságunk fejlődését. Egyik számításunk sem vált valóra. A szabályozók nem tudták korlátozni a vállalatok beruházási tevékenységét, a külgazdasági körülmények pedig nem javultak, hanem tovább romlottak. Elérkezett tehát az idő a határozott, energikus intézkedésekre, mert ezek nélkül veszélybe kerülne az egyenletes fejlődés, az életszínvonal-politika. Erről beszélt költségvetési expozéjában dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. A lényeg az, hogy a gazdasági egyensúly helyreállításának rendeljük alá 1979-ben a növekedés ütemét. Más szóval csökkentjük eredeti elképzeléseinket mind a nemzeti jövedelem, mind az ipari termelés emelésében. A terv újszerűén közelíti meg korunk problémáit. Nem célszerű magas növekedési ütemet tervezni, mert ehhez indokolatlanul sok nyersanyagot, energiát és munkaerőt használnánk fel. A magasabb növekedési ütem 1978- ban nem javította, hanem rontotta az egyensúlyt. Jellegét és hátterét tekintve a jelenlegi egyensúlyhiány különbözik a korábbiaktól. Most jellegében külgazdasági természetű. Ugyanis annak idején a szocialista országok az importszükséglet oldaláról és nem az exportképesség oldaláról kapcsolódtak be a világgazdaságba. Most tehát az exportorientáció fokozottan szélsőséges a kölcsönös előnyök és kölcsönös függőségek körülményei között. Az állami költségvetés előirányzatai, valamint végrehajtásuk érdekében hozott intézkedések e cél teljesítésének követelményeit az előző évekénél határozottabban juttatják érvényre. Az egyensúlyi helyzet javítása csak a termelés hatékonyságának, szerkezetének és ütemének, valamint a nemzeti jövedelem elosztási arányainak megváltoztatásával érhető el. Mérsékelni kell a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának növekedési ütemét. A törekvéseknek azt kell eredményezniük, hogy a nem rubel viszonylatú gazdaságos kivitel gyorsan növekedjék, ugyanakkor a behozatal növekedési üteme mérséklődjék. A költségvetés bevételei és kiadásai csaknem azonos ütemben (6,2, illetve 6,1 százalékkal) — az 1978. évivel azonos mértékben — emelkednek. A költségvetés bevételeit illetően azt kell kiemelni, hogy a megtermelt jövedelmekből a központosítás aránya tovább nő, a vállalatok és szövetkezetek összes befizetései az előző évinél gyorsabb ütemben (8,8 százalékkal). A központi pénzalapnak a végső felhasználással — felhalmozással és társadalmi közös fogyasztással — kapcsolatos kiadásainak teljesítéséhez a korábbi évekénél kisebb mértékben kell más forrásokat igénybe venni. A végső felhasználási kiadások közül a felhalmozási kiadások 4,7 százalékkal nőnek, ezzel együtt az összkiadáson belüli részarányuk csökken, a költségvetési szervezetek és a társadalombiztosítás kiadásának részaránya pedig lényegében változatlan. A lakosság 9,4 milliárd forint adót és illetéket, valamint 11,8 milliárd forint társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot fizet be a költségvetésbe. Január 1-től ugyanakkor felemelik az alacsony nyugdíjakat. Huszár István, a minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke felszólalásában többi között hangsúlyozta, hogy jelenleg a legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával javítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. A következő három egymással összefüggő jelenségcsoportot kell kiemelnünk. Az első: a világgazdasági körülmények a vártnál kedvezőtlenebbek; a külkereskedelmi cserearányok a számítottnál rosszabbak, a korábbi elképzeléseinknél lassabban bővíthető a rubel elszámolású be-MTI — SOÓS LAJOS FELVÉTELE hozatal, rosszabbak a nem rubel elszámolású kivitel növelésének feltételei. A második: bár a rosszabbodó külgazdasági feltételek sürgetőbben követelték a gazdaságosság, a hatékonyság javítását, mindez lassabban javul a tervezettnél. A harmadik: a belföldi felhasználás — ezen belül a felhalmozás — nagymértékben meghaladja a tervezettet. Az MSZMP nevében felszólaló Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagjá, a SZOT főtitkára hangsúlyozta: Most az a feladat, hogyan lehet emelni a gazdálkodás, a termelékenység színvonalát, hogyan lehet takarékosabban, fegyelmezettebben dolgozni. Céljainkkal összhangban, helyzetünknek megfelelő határozottsággal és felelősséggel kell foglalkozni a minőségi követelmények megvalósításával, a fejlesztés ágainak kiválasztásával, a differenciáltabb bér- és jövedelemgazdálkodással. Az ipar mennyiségi fejlesztésének természetes velejárója volt — de tervezőmunkánk gyengesége is —, hogy több ma a munkahely, mint a munkaerő. Most az a törekvésünk, hogy ezen a helyzeten is változtassunk. Ezzel erősítjük, növeljük a munkahely becsületét is. Sok a tennivaló. Ezért nagyon határozottan emelnünk kell a követelményeket mindenütt és mindenki munkája iránt. Változtatnunk kell azon, ami változást igényel. Csakis a termelőmunka, csakis az erős népgazdaság révén őrizhetjük meg, illetve emelhetjük jelenlegi életszínvonalunkat, s bővíthetjük a felhalmozás, az elosztás lehetőségeit. A mi társadalmunkban a bérből és fizetésből élők élvezik gazdálkodásunk, munkánk minden eredményét. De ha nem kielégítő ez a gazdálkodás, ha nem javulnak a termelés legfontosabb mutatói, ha a munka és a fegyelem kifogásolható, akkor mindennek a hátrányát is érzékelik. Ezért tartják a dolgozók saját ügyüknek a célok elhatározását és a célok megvalósítását. Ezért is kíséri a dolgozók körében mind nagyobb érdeklődés minden szinten, mit és hogyan akarunk cselekedni. Az országgyűlés a pénzügyminiszter zárszava után egyhangúlag elfogadta a jövő évi költségvetést. PETHÖ TIBOR Január 1-től felemelték az alacsony nyugdíjakat 1979. január 1-től — a rendszeres évi nyugdíj-kiegészítésen túl — felemelték az alacsony összegű nyugdíjakat, a nyugdíjak és járadékok alsó határát. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1. előtti jogszabályok alapján megállapított, saját jogú öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 470 forinttal emelik, tekintet nélkül a nyugdíjösszeg nagyságára. Azok pedig, akiknek a nyugdíját az 1954. október 1. és 1958. december 31. közötti jogszabályok szerint állapították meg — ugyancsak a jelenlegi összegtől függetlenül havi 300 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül azokat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet. 3
