Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-08-25 / 17. szám
A chicagói (West Side) protestáns egyház énekkara az 1930-as évek végén EgyhaZ1 „MAGYAR AMERIKA” TÖRTÉNETI DOKUMENTUMAI rgh l'ófosré«bene'"0otí Az első magyar templom az Egyesült Államokban (Pittsburgh), 1892 Az Egyesült Államokba bevándoroltaknak az egyházak megszervezése terén sem voltak azonos lehetőségeik. A ,,new immigrant”-ok, az 1880-as évektől Közép-Kelet- Európából egyre tömegesebben érkezők egyházuk építésekor is sajátos nehézségekbe ütköztek. Az új környezetben másképpen ítélték meg az egyes népcsoportokat, felekezeteiket, és eltérő volt az amerikai egyházak beolvasztási törekvéseinek ereje és módszere is. Ha a bevándorolt csoportok egyházait vizsgáljuk, etnikus szerepük jellegzetességeit és változásait is megismerhetjük. Vizsgálatunkhoz jól hasznosítható forrást jelentenek az egyházi újságok és naptárak. Ezekből nyomon kísérhetők a beilleszkedés során kialakuló konfliktusok története. Az amerikai magyar egyházakban konfliktust idéztek elő például az amerikai és a magyarországi egyházakkal létesített kapcsolatok: az amerikaiakkal a beolvadás erőltetése, a magyarországiakkal pedig a nacionalista, majd revíziós törekvések miatt. Súlyos konfliktusokat okoztak az amerikai egyházak előítéletei, a kis magyar egyházi közösségek gazdasági nehézségei, függő helyzetük, a templomépítkezésekből eredő adósságaik, a félelem a gyors amerikanizálódástól, valamint az új társadalmi környezethez való alkalmazkodás változó követelményei. Magyar nyelvű egyházi újságokat először Amerikában a múlt század utolsó éveiben adtak ki. Az első protestáns lap a rövid életű „őrállás” után (Kalassay Sándor a szerkesztő) a „Reformátusok Lapja” már jelzi, hogy a századfordulótól a protestáns sajtó megjelenése folyamatossá vált. A római katolikusoknál az első lapkiadási kísérletet a clevelandi plébános, Bőhm Károly szerkesztésében megjelent „Szent Erzsébet Hírnöké”-t a századfordulótól a „Katolikus Magyarok Vasárnapja” követte. A baptisták a század első évtizedében jelentkeztek újságjukkal. Az elmúlt háromnegyed évszázad alatt más egyházi lapok is jelentek meg hosszabb-rövidebb ideig. Történeti forrásértékük különböző. Korábban szorosabban kapcsolódtak az egyházi közösségekhez, azok eseményeiről részletesen tudósítottak. Külön említést érdemelnek a magyar templomok. Maguk az épületek, stílusuk, berendezésük, felszerelésük, szimbólumjeleik és azok változásai — fontos történeti útmutatói az etnikus társadalom, az etnikus kultúra tanulmányozásának. Az első templomokat, a szerény kis faalkotmányokat hamarosan követték a kőépületek, amelyekhez a mintát többnyire a magyarországi templomok nyújtották. Pótolhatatlan kultúrtörténeti veszteség lenne, ha egyes templomok magyar jellegének megszűnése előtt az egyházi közösségek nem fordítanának gondot a fellelhető értékek megőrzésére, feltérképezésére, nem készítenének fényképfelvételeket, s nem őriznék meg vagy nem szállítanák el más magyar templomba vagy múzeumba a templomban található és elszállítható tárgyi emlékeket. Az ilyen jellegű munkákban az egyházi közösségek vezetői hatásos segítséget nyújthatnak. Az egyházak különböző dokumentumaiból tanulmányozhatjuk a nyelvfenntartási törekvéseket is. A magyar nyelv szervezett oktatása évtizedeken át az egyházak feladatkörébe tartozott. A múlt század végén alakult Bridgeportban (Conn.) a protestánsok első „magyar iskolája”, a hétvégi nyári iskpla, Clevelandben pedig a római katolikusok első mindennapos egyházi elemi iskolája. Eleinte Magyarországról szerezték be a tankönyveket, de már a századforduló utáni években a sajátos igényeknek megfelelően egy-egy leL- kész, illetve oktató vállalkozott megírásukra. Közösségek és időszakok szerint különböző erővel törekedtek a nyelv fenntartására és különbözőek voltak a lehetőségeik is. A legtöbb „magyar iskola” az Egyesül Államokban a húszas években működött. A harmincas években a nyelvfenntartási törekvések sajnos elerőtlenedtek, lehanyatlottak. Joshua Fishmann szociológus összehasonlító módszerrel vizsgálta meg az Egyesült Államokba bevándorolt különböző népcsoportok nyelvfenntartási törekvéseit, s kiemelte a magyarok ilyen irányú tevékenységét, erőfeszítéseit. Az már más kérdés, hogy a korszellem és a magyar közösségek gazdasági ereje hogyan korlátozta a nyelvfenntartási törekvéseket. Az azonban tény, hogy ezekből a forrásokból már a második nemzedékről is kaphatnánk híradást. Az amerikai magyar iskolai tankönyvek, képek a magyar iskolákról, a tanítás ebből látható módszerei, a második nemzedék magyar nyelvű szerepléseinek dokumentumai, a számukra írt színdarabok, azok előadásai és a kéziratok révén a történelmi elemzésben pontosabban körvonalazhatnánk a hagyományok továbbadásának útjait, módjait és a tevékenységek menynyiségi, valamint minőségi jellegzetességeit. PUSKÁS JULIANNA 15
