Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-08-25 / 17. szám
A résztvevők Papp Tibor (Franciaország) hozzászólását hallgatják Nagyon fontos előrelépés, hogy a Szépirodalmi Kiadó hozzáfogott a nyugati magyar írók antológiájának kiadásához. A Védnökség elismerően szólt arról, hogy a Szülőföldünk rádió adásai, a Nyelvünk és Kultúránk és lapunk, a Magyar Hírek sokrétű tájékoztatása hozzájárult az elért eredményekhez. Bánk József váci római katolikus püspök, aki a második tanácskozási napon elnökölt, a megbeszélést úgy jellemezte, hogy az „tartalmas, őszinte, gyümölcsöző és előremutató”. Nagy Károly, USA-ban működő professzor is a tárgyszerű stílust, a magas szakmai színvonalat emelte ki. Milyen témák kerültek a tárgyalások fókuszába? Mindenekelőtt a magyar, mint második nyelv tanításának szükséglete, olyan összetett módszerekkel, amelyek tekintetbe veszik a tanulók életkorát, műveltségét, a nyelvelsajátítás célját és körülményeit. A munka középponti alakja változatlanul a képzett nyelvoktató. Számukra kell megteremteni a továbbképzés sokoldalú formáit, itthon, vagy valamelyik más or-FOTÓ: GESZTI ANNA ÉS NOVOTTA FERENC Illyés Gyula szágban rendezett rövid tanfolyamon. Többen javasolták, hogy a nyelvoktatás és a kultúra terjesztésének hatékonyságát azzal is növeljük, hogy valamennyi érdekelt intézmény (óvodák, intézetek, egyetemi lektorátusok, tanszékek, könyvtárak, egyesületek stb.) még tervszerűbben működjenek együtt. A családok kapcsolatát is erősíteni kell ezekkel az intézményekkel. Szükséges a technikai eszközök változatos felhasználása, jobban kell építeni a filmre és a számos országban működő rádió- és tévéprogramokra. Gazdagítani kell az egyesületi életet, jobban el kell látni a néptáncosok, a kórusok, a bábozók és a hangszeresek mozgalmát műsoranyaggal, kottával, valamint az irodalmi klubokat szerkesztett műsorokkal. A problémák megközelítésében, rangsorolásában természetesen az álláspontok néha eltértek. Vita bontakozott ki például arról, hogy kedvező-e a jelenlegi helyzet, s a politikai és gazdasági gondok nem lassítják-e majd az eddigi lendületes emelkedést. A többség véleménye szerint a további fellendülés feltételei adottak. A művészcsoportok munkáját is különbözőképpen értékelték a felszólalók. Egyesek a különböző művelődési szintű korosztályok és társadalmi rétegek láttán nem a fokozatos színvonalemelést hangsúlyozták, hanem a más-más ízlésű csoportok szétválasztását kérték és „egyetemi szintű” műsorokat kívántak. A küldöttek többsége azonban elégedetten nyugtázta a művészcsoportok nyilvánvaló színvonal-emelkedését és kérte, hogy továbbra is gondoskodjunk a külföldön élő magyarok színvonalas szórakoztatásáról. Voltak, akik azt kifogásolták, hogy némelyik magyar film túl komor, egyoldalú és sötét, nem tükrözi a mai Magyarország embereinek tevékeny életét, a filmekből hiányzik a vidámság. Számos hozzászóló megemlítette, hogy a sok helyen már természetessé vált audiovizuális eszközök, például a videó-kazetták igen lassan terjednek. Néhány hozzászólás alapján a Védnökség leszögezte: továbbra is szükségesnek tartja, hogy a külföldi magyar szellemi élet kiemelkedő képviselőivel — írókkal, művészekkel, tudósokkal — erősítsük a kapcsolatot és — saját lehetőségeinken belül — szorgalmazzuk alkotásaik hazai megismertetését. A Védnökség elhatározta: az anyanyelvi mozgalom elhunyt kiváló személyiségének, Bárczi Gézának az emlékére emlékérmet alapít. Az ülés elfogadta a IV. Anyanyelvi Konferenciára vonatkozó előterjesztést. Ennek értelmében: a konferenciát Pécsett tartják. Ideje: 1981. augusztus. Központi témái: a kétnyelvűség, a magyar, mint második nyelv; a nyelvoktatás és a kultúra terjesztésének módszertani problémái, az eddigi képzési és továbbképzési formák értékelése és fejlesztése. A résztvevők nagy figyelemmel hallgatták Illyés Gyula hozzászólását, aki hangsúlyozta, hogy a magyar anyanyelvi mozgalom egyre szélesebb hatókörű a világ minden részén; mind többen segítik a magyarságtudat ápolását. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy nemes ügyet szolgál az, aki a magyar anyanyelvet, e nyelv ápolását a saját ügyének tekinti. A magyar nyelvet — szerkezete, kifejezései, szólásai, szépsége folytán szokás a türelem nyelvének nevezni, mondta Illyés Gyula, s hozzátette, hogy ápolását, nyelvünk és kultúránk őrzését és fejlesztését is türelemmel, mások iránti megértéssel kell végezni. A zárótanácskozáson dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes hangsúlyozta: — Az anyanyelvi mozgalom szilárd alapokon áll, a továbbfejlődés lehetőségei adottak. Jó dolog, hogy az ülés vitájának középpontjában munkánk minősége, hatékonysága állt. Továbblépésünk kulcskérdése ez. Egyetértek azzal, hogy a jövőben — éppen ennek érdekében a nyelvoktatás és a kultúraterjesztés módszertani vonatkozásai kerülnek előtérbe. A mozgalom külföldi bázisának további kiszélesítéséhez elengedhetetlen a kétnyelvűség témakörének feldolgozása. A magyar kulturális politikának az a törekvése, hogy a legkülönbözőbb származású értékek folytonosan jelen legyenek kulturális életünkben. Az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is értékközpontúságra, nyitottságra és elvszerűségre törekszünk. Mi a magyar kultúra egyetemességében gondolkodunk, ami azt is jelenti, hogy nincs külön művelődéspolitikánk a hazai szellemi élet és a határainkon túli magyar szellemi élet számára. Az álalános magyar közgondolkodás, közízlés és a művelődéspolitikai megfontolás szerint, válogatnunk kell és a válogatás kötelezettsége alól nem menthetjük fel magunkat. Nem teljességében ugyan, de közöljük folyóiratainkban a nyugati magyar irodalom termését, kiadjuk — a Szépirodalmi Kiadó gondozásában — a Nyugaton élő magyar költők antológiáját, szervezünk kiállítást a külföldön élő magyar művészek számára, tudósokat, művészeket, pedagógusokat, lelkészeket, közéleti személyiségeket hívunk meg rendszeresen különféle hazai konferenciákra, konzultációkra, bemutatkozásra. Egyre többet foglalkozik nálunk a napi sajtó, rádió és a televízió is a határainkon túl élők problémáival, alkotásai Ved. Toleranciával kell ezeket a kérdéseket kezelnünk; mert nemcsak sok tisztességes szándék élteti kapcsolatainkat, hanem sok kevésbé tisztességes szándék keresztezheti is azokat. Legyen közös dolgunk, s tartsuk közös felelősségünknek, hogy hosszú távon a jó szándékok érvényesüljenek. A kölcsönös megértés és a kölcsönös támogatás — a mostani ülésen sokszor elhangzott gondolat — valóraváltása nem könnyű munka, de erre valamennyien rászántuk magunkat, s ezért immár kötelezettségünk is. SZ. M. 5
