Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 12. szám

Új úton a birkózók — Ezt az aranyérmet tulaj­donképpen Csaba nyakába kelle­ne akasztanom — mondta még a repülőtéren Kocsis Ferenc, a Ganz-MÁVAG fiatal, 74 kilós kö­töttfogású birkózója. Néhány nappal később a televízió sport­műsora után találkoztunk a ja­nuár 1-én kinevezett új kapi­tánnyal, Hegedűs Csabával. Együtt érkezett az új Európa­­bajnokkal, s felhasználtuk az al­kalmat, hogy Kocsis Ferencet a hazaérkezéskor mondott vélemé­nyek indoklására kérjük. — Csaba új. más szellemet igyekszik megvalósítani — ma­gyarázta. Győzni akarást szugge­­rál belénk, s így bár Bukarest­ben rosszul kezdtem, kétvállas vereséget szenvedtem a finn Huhtalától, mégis volt erőm a folytatáshoz. így meg tudtam vé­deni a tavaly Oslóban nyert Eu­­rópa-bajnokságot. Kocsis Ferenc tehát ismételt, Hegedűs Csaba pedig — a száza­dik magyar olimpiai bajnokság nyerteséből lett kapitány — el­ső alkalommal vezette hivatalos világversenyre a magyar váloga­tottat. Az egyik napon még a szőnyegen birkózott versenyzőtár­saival, másnapra kapitány, veze­tő lett. És rendkívül nagy felelős­séget vállalt, hiszen a magyar birkózás világhírét az eddigi olimpiákon elnyert tizenhárom aranyérem mindennél jobban jel­zi. A birkózás a vívás után máso­dik helyen áll az eredményességi rangsorban, s ne feledjük, a sző­nyegen húsz számban avatnak bajnokot, s a birkózók szereplé­se a magyar olimpiai csapat tel­jesítményét tekintve meghatáro­zó lehet. Az olimpia időpontja erősen közeleg, világszerte már csak napokban számolják a meg­nyitóig hátralevő időt. Hegedűs Csaba bemutatkozása sikerült. — A magyarok lendülete, ak­ciókra törekvése az Európa-baj­­nokság nagy meglepetését jelen­tette, ők fejlődtek a legtöbbet az elmúlt időszakban — mondta Mi­lan Erzegan, a FILA, a Nemzet­közi Birkózó Szövetség jugoszláv elnöke. A statisztika mindezt igazolja, hiszen Kocsis Ferenc első helye­zése mellett kötöttfogásban to­vábbi két ezüst- (Tóth István 62 kg és Növényi Norbert 90 kg) és egy bronzérmet (Rácz Lajos 52 kg) nyertek a magyar színek képviselői, szabadfogásban pedig a 82 kilós kategóriában verseny­ző Kovács István volt érdekelt az eredményhirdetésnél, második he­lyezése révén. 1978-ban Oslóban, illetve Szófiában rendezett Euró­­pa-bajnokság még jobb mérleg­gel — a kötöttfogásban hat, a szabadfogásban pedig további há­rom éremmel — zárult. A mexi­kói világbajnokságon viszont csak Kocsist szólították a dobogóra, második lett. — Le a kalappal Csaba előtt, hiszen nagyon rövid idő alatt iga­zi csapatszellemet tudott kiala­kítani — hallottuk Kiss Ferenc­­től, a Ganz-MÁVAG egykori Eu­­rópa-bajnok mesterétől, Kocsis jelenlegi edzőjétől. — Sikerült le­vezetnie a felkészülést akadályo­zó kisebb ellentéteket, s az egye­sületekkel is jó viszonyt terem­tett. Valamennyien megértettük, hogy közös ügyért, a magyar bir­kózásért dolgozunk, a kudarcok­ban és a sikerekben együttesen osztozhatunk . . . Néhány hónap alatt ilyen ka­pitány vált tehát a „tuskirály­­ból”, azaz Hegedűs Csabából. Ki­váló mestereitől megtanulta, hogy jóformán minden a felkészülés ideje alatt, az edzőtermekben dől el. S bár az edzések időtartama nem változott, de amíg Kocsis a tavalyi háromórás gyakorlás alatt másfél-két kilót vesztett testsú­lyából, addig ma egy edzés után három kilóval könnyebb. Ennyit emelkedett az edzések intenzitá­sa. — Ügy érzem, jó irányba ha­ladunk — folytatta Hegedűs Csa­ba. — A megváltozott csapatszel­lem arra is lehetőséget ad, hogy még keményebben készüljünk, amire alapjában véve szükség is van, hiszen a mezőny megerősö­dött, a vetélytársak száma meg­szaporodott. Hosszúra nyúlt beszélgetésünk a magyar birkózás fénykorát jut­tatta eszünkbe, amit a mai nem­zedék már csak Kárpáti Karcsi elbeszéléseiből ismer, amikor a hasonló — egy mindenkiért s mindenki egyért, a győzelemért — szelleme vezérelte sikerről si­kerre a magyar birkózók össze­tartó családját. S olyan kiemel­kedő diadalokra voltak képesek, mint Berlinben, amikor három magyar birkózó, Kárpáti Károly, Lőrincz Márton és Zombori Ödön nyert olimpiai bajnokságot. Ami pedig a várható győzelmeket ille­ti, Pólyák Imre a három olim­pián „csak” ezüstöt, majd aranyat nyert birkózó lett Hegedűs egyik segítőtársa. S ha majd visszatér­nek a szőnyegre a híres Polyák­­féle karfelszedések, senki se lepőd­jék meg ... — Erre a csapatszellemre úgy érzem, bátran építhetünk — mondta befejezésül Hegedűs Csa­ba. — S a becsülettel teljesített felkészülés után nem érnek majd bennünket váratlan meglepeté­sek. Ezért nyugodtan állíthatom, hogy 1980-ban legalább olyan si­kerrel szerepel majd a magyar birkózósport, mint Münchenben, ahol öt éremmel és 36 ponttal já­rultunk hozzá a magyar küldött­ség teljesítményéhez. Szeretnénk remélni, hogy az új úton megindult birkózók ősszel a San Diegó-i világbajnokságon si­keres szerepléssel igazolják a ka­pitány jóslatát! VAD DEZSŐ Hegedűs Csobo fi

Next

/
Thumbnails
Contents