Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 12. szám

ITa — Eli ía*1: SE*'■ ■ wn* ' ■ »— ■ Í IE m p — Talán a legsikerültebb pró­bálkozás — válaszolja Jenei La­jos — a székesfehérváriaké. Ott felépült az első CLASP-rendszerű iskola, a Velinszky úti lakótele­pen, s hamarosan követte a szomszédos lakótelepen a máso­dik. Az új épület Calmayer Fe­renc elképzelését dicséri. — Igaz — teszi hozzá Jenei Lajos — ez az iskola még megal­kuvásokat is tükröz. Az óvoda például a lakótelep egy másik ré­szén kapott helyet, pedig ha az iskola tőszomszédságában húzzák fel, jóval olcsóbb lett volna. A sportlétesítmény kihasználása sem olyan gazdaságos," mint sze­rettük volna ... Székesfehérvár, Velinszky úti iskola. Nem emelkedik ki a la­kótelep házai közül, magasságát tekintve szerény. Mert mindössze egyemeletes épület. De csupa üveg, csupa ablak, csupa fény. Újszülött. Még az első tanévét éli. Nevelőtestületét és diáksere­gét a város minden részéből to­borozták. Az iskola egy év alatt épült fel: 1977 augusztusától 1978 au­gusztusáig. Külföldi CLASP Ji­­cenc alapján. De ma már CLASP —H—1-nek hívják (a H betű Hungaryt jelent). Rengeteg ma­gyar építészötlet gazdagítja a kül­földi elképzelést. Huszonhét ma­gyar vállalat szövetkezett, hogy korszerű iskolákat gyártson könnyűszerkezetes elemekből, fu­tószalagon. — A Velinszky úti iskolában a diáksereg még futkározni, tü­lekedni, lökdösődni se mert úgy istenigazában gyerek módra a szünetekben. Tisztelték ezt a mo­dern iskolát — meséli Németh János igazgató. — És most, fél év elteltével? — Nézzenek csak le föntről a keresztfolyosóról szünetben —ta­nácsolja feleletképpen. Felszabadult és a mozgás örö­mét élvező, de fegyelmezett gye­rektömeget látunk. Van terük­­helyük ebben az óriás fényes zsi­bongóban. _ — A feszengő tisztelet meg­szűnt — kommentálja a látványt az igazgató. — Az épület szere­­tete megmaradt. A környezet pe­dig fegyelmez. — Mivel? — A gyereknek nincs olyan érzése, hogy nyomják a falak. Fény van és levegő. Aztán tisz­taságra is szoktat. Könnyen le­moshatok, letörülhetők a mű­anyag falak és ezért a gyerekek maguk takarítják. Vigyáznak is rá és nem firkálják teli időtlen­ségekkel, mint annyi más isko­lában. A tágasság érzetét az óriás au­la adja. A zsibongó. A nagy csar­nok, ahonnan nyolc szakterem nyílik. Fölösleges lenne a díszte­rem, amelyet egykori alma ma­tereinkben megszoktunk. A nagy csarnokban lehet gyűlést tarta­ni. Aztán színházi előadást. Meg mozit. Az étterem is itt van a csarnok végében, mert a konyha is közvetlenül innen nyílik. De az asztalok egy pillanat alatt el­tüntethetők. az ételszag kiszáll a nagy ablakokon, melyeken át be­árad a fény. Nem üveg borítja az ablakokat, hanem átlátszó mű­anyag. Labdával nem verik be a gyerekek. Az osztályok nemcsak az aulára nyílnak, hanem a föld­szinti helyiségekből közvetlenül kiléphetnek az udvarra a szünet­ben a gyerekek. Tanítás végén sincs persze tolongás, mert per­cek alakít kiüríthető az épület. S a szünetekben, amikor szakte­remről szakteremre vándorol a sok kisdiák, ugyancsak rendben mennek a dolgok. Nemcsak a gyerekek érzik jól magukat ebben az iskolában, ha­nem a telep felnőtt lakói is. Tar­tanak itt szakkört, előadást, vetí­tést. A sportlétesítményeket szü­lő és gyerek délután együtt hasz­nálja: a sportudvaron, a torna­teremben egymás mellett szalad­gál gyakran apa és gyereke. Ka­rácsony másnapján például ki­nyitották a sporttermet. Játszot­tak benne vagy hatvanan, kis- és nagykorúak vegyesen. * Idill? Talán az. A helyzetnek mégis van konfliktusa: mégpedig az, hogy az ilyen intézmény még fehér holló. De lesznek követői. N. SÁNDOR LÁSZLÓ FOTÓ: HORVATH DAVID ES BAG! KLARA 11

Next

/
Thumbnails
Contents