Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
ITa — Eli ía*1: SE*'■ ■ wn* ' ■ »— ■ Í IE m p — Talán a legsikerültebb próbálkozás — válaszolja Jenei Lajos — a székesfehérváriaké. Ott felépült az első CLASP-rendszerű iskola, a Velinszky úti lakótelepen, s hamarosan követte a szomszédos lakótelepen a második. Az új épület Calmayer Ferenc elképzelését dicséri. — Igaz — teszi hozzá Jenei Lajos — ez az iskola még megalkuvásokat is tükröz. Az óvoda például a lakótelep egy másik részén kapott helyet, pedig ha az iskola tőszomszédságában húzzák fel, jóval olcsóbb lett volna. A sportlétesítmény kihasználása sem olyan gazdaságos," mint szerettük volna ... Székesfehérvár, Velinszky úti iskola. Nem emelkedik ki a lakótelep házai közül, magasságát tekintve szerény. Mert mindössze egyemeletes épület. De csupa üveg, csupa ablak, csupa fény. Újszülött. Még az első tanévét éli. Nevelőtestületét és diákseregét a város minden részéből toborozták. Az iskola egy év alatt épült fel: 1977 augusztusától 1978 augusztusáig. Külföldi CLASP Jicenc alapján. De ma már CLASP —H—1-nek hívják (a H betű Hungaryt jelent). Rengeteg magyar építészötlet gazdagítja a külföldi elképzelést. Huszonhét magyar vállalat szövetkezett, hogy korszerű iskolákat gyártson könnyűszerkezetes elemekből, futószalagon. — A Velinszky úti iskolában a diáksereg még futkározni, tülekedni, lökdösődni se mert úgy istenigazában gyerek módra a szünetekben. Tisztelték ezt a modern iskolát — meséli Németh János igazgató. — És most, fél év elteltével? — Nézzenek csak le föntről a keresztfolyosóról szünetben —tanácsolja feleletképpen. Felszabadult és a mozgás örömét élvező, de fegyelmezett gyerektömeget látunk. Van terükhelyük ebben az óriás fényes zsibongóban. _ — A feszengő tisztelet megszűnt — kommentálja a látványt az igazgató. — Az épület szeretete megmaradt. A környezet pedig fegyelmez. — Mivel? — A gyereknek nincs olyan érzése, hogy nyomják a falak. Fény van és levegő. Aztán tisztaságra is szoktat. Könnyen lemoshatok, letörülhetők a műanyag falak és ezért a gyerekek maguk takarítják. Vigyáznak is rá és nem firkálják teli időtlenségekkel, mint annyi más iskolában. A tágasság érzetét az óriás aula adja. A zsibongó. A nagy csarnok, ahonnan nyolc szakterem nyílik. Fölösleges lenne a díszterem, amelyet egykori alma matereinkben megszoktunk. A nagy csarnokban lehet gyűlést tartani. Aztán színházi előadást. Meg mozit. Az étterem is itt van a csarnok végében, mert a konyha is közvetlenül innen nyílik. De az asztalok egy pillanat alatt eltüntethetők. az ételszag kiszáll a nagy ablakokon, melyeken át beárad a fény. Nem üveg borítja az ablakokat, hanem átlátszó műanyag. Labdával nem verik be a gyerekek. Az osztályok nemcsak az aulára nyílnak, hanem a földszinti helyiségekből közvetlenül kiléphetnek az udvarra a szünetben a gyerekek. Tanítás végén sincs persze tolongás, mert percek alakít kiüríthető az épület. S a szünetekben, amikor szakteremről szakteremre vándorol a sok kisdiák, ugyancsak rendben mennek a dolgok. Nemcsak a gyerekek érzik jól magukat ebben az iskolában, hanem a telep felnőtt lakói is. Tartanak itt szakkört, előadást, vetítést. A sportlétesítményeket szülő és gyerek délután együtt használja: a sportudvaron, a tornateremben egymás mellett szaladgál gyakran apa és gyereke. Karácsony másnapján például kinyitották a sporttermet. Játszottak benne vagy hatvanan, kis- és nagykorúak vegyesen. * Idill? Talán az. A helyzetnek mégis van konfliktusa: mégpedig az, hogy az ilyen intézmény még fehér holló. De lesznek követői. N. SÁNDOR LÁSZLÓ FOTÓ: HORVATH DAVID ES BAG! KLARA 11
