Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 12. szám
A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának budapesti ülése FOTO: SOOS LAJOS — MTI BUDAPESTI JAVASLATOK A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága Budapesten programjavaslatot fogadott el az európai katonai enyhülés előmozdítására. Huszonnégy esztendővel ezelőtt abban a szerencsében és megtiszteltetésben részesültem, hogy jelen lehettem a Varsói Szerződés szervezetének a megalakulásán. Akkori tudósításomban — az ott kifejtett álláspontok alapján — talán kissé túl derűlátóan azt írtam, hogy a szerződés „előkészíti a talajt az európai biztonsági egyezmény létrejöttéhez”. Azután 1969 tavaszán a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé elfogadta a Budapesti Felhívást, amelyben az európai szocialista országok javasolták az európai biztonsági és együttműködési konferencia öszszehívását. Ennek is tíz éve már. Csaknem húsz évig tartott, amíg 1955 májusától elérkeztünk a helsinki záróokmány aláírásáig, és a Budapesti Felhívás óta is hat év telt el szívós, türelmes tárgyalásokkal. De az eredmény megszületett. Európa új „házirendje” elkészült. Éppenséggel el lehetne gondolkozni a diplomáciai átfutási idő hosszúságán, hogy miért tart ilyen sokáig, amíg egy javaslatból egyezmény lesz. Ámbár az idő e tekintetben is rejtelmes kategória, tartama, lefolyása aligha szorítható törvények kereteibe. Az azonban igen, hogy az enyhülés szükségszerűen utat tör magának, mert ez a folyamat az erőviszonyok változásából következik. A külügyminiszteri közlemény azt a felismerést önti diplomáciai formába, hogy a biztonságot és az együttműködést csakis a katonai enyhülés területén teendő előrelépésekkel lehet megszilárdítani. Ehhez — mint a közlemény megállapítja — „az általánosan elfogadható megoldások célratörő keresésén és kidolgozásán keresztül vezet az út”. „Az ülésen képviselt államok e célból politikai konferencia öszszehívását javasolják az összes európai állam, valamint az USA és Kanada részvételével. Célszerűnek tartanák, ha erre az értekezletre már 1979-ben sor kerülne” — olvashatjuk a szövegben. Vajon miért látnak szükségesnek egy újabb konferenciát, amikor a leszerelés, a fegyverzetcsökkentés kérdéseit számos fórumon vitatják meg az ENSZ-től Genien keresztül Bécsig, nem is beszélve a SALT-ról? A válasz: a tagországok elégedetlenek a bécsi közép-európai csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokkal. Érdemi eredmény nem született azóta sem, hogy tavaly júniusban a Hofburgban a szocialista országok olyan új javaslatot terjesztettek be, amely elfogadja a nyugati követelések jelentős részét. A földrajzilag és összetételében szűkebb tanácskozás tehát mindkét értelemben szélesítésre szorul. A külügyminiszterek szerint hasznos lenne, ha ez az értekezlet még az 1980-as madridi konferencia előtt megkezdené tanácskozását. Tehát a spanyol fővárosban még inkább összpontosítani lehetne a figyelmet a záróokmány ajánlásainak végrehajtására. A budapesti közlemény hangsúlyozza : A miniszterek megerősítették államaik azon álláspontját, hogy az 1980-as madridi találkozónak meg kell erősítenie az európai enyhülést és biztonságot s ki kell szélesítenie az európai együttműködést. A Varsói Szerződés tagállamai készek építően hozzájárulni a találkozó sikeres lebonyolításához. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták : a madridi találkozó sikere szempontjából legfontosabb az, hogy alkotó légkörben bonyolítsák le, amelyet mindenekelőtt az jellemez, hogy a részt vevő államok érdekeltek a gyakorlati eredmények elérésében. Ennek megfelelően az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy a madridi találkozó munkáját olyan kedvező lépések egyeztetésére összpontosítsák, amelyek a záróokmány elveinek és megállapodásainak egységes egészként való megvalósítására irányulnak, beleértve mind a katonai enyhülést, mind pedig az egyenjogú és kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködést. Az ülésen képviselt államok szükségesnek tartják a madridi találkozó alapos és gondos előkészítését, s e célból készek kapcsolatokat tartani, valamint két- és több oldalú konzultációkat folytatni az európai értekezlet záróokmányát aláíró minden állammal. E konzultációk témája lehet az államok képviseleti szintje is a találkozón, figyelembe véve annak jelentőségét az enyhülés, az európai biztonság és együttműködés szempontjából. A közlemény kiemelten foglalkozik a nukleáris leszereléssel. Mielőbbi gyakorlati megállapodásokat, illetve lépéseket sürget: meg kell kötni és életbe kell léptetni a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új szovjet—amerikai szerződést s áttérni a csökkentésükről folytatandó tárgyalások következő szakaszára; valamennyi nukleáris fegyverfajta gyártását meg kell szüntetni, és megállapodni a készletek fokozatos, teljes felszámolásáról tartandó tárgyalások időpontjában és lefolytatásának módjában; a nukleáris fegyverek alkalmazását örök időkre el kell tiltani, ezzel egyidejűleg minden állam mondjon le az erőszakról vagy az azzal való fenyegetésről; szerződést kell kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; szavatolni kell a nukleáris fegyverekkel fel nem szerelt államok biztonságát, beleértve azt is, hogy nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket ezen államok ellen, valamint azok ellen sem, amelyek területén nincs ilyen fegyver, továbbá kötelezettséget vállalnak, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyvereket azoknak az államoknak a területén, ahol jelenleg nincs ilyen fegyver. Megértek a feltételek arra. hogy kiszélesítsék a további bizalomerősítő intézkedéseket. Az ülésen képviselt államok készek megállapodni arról, hogy előzetesen bejelentik az ebben a térségben végbemenő nagyobb katonai mozgásokat, a nagyszabású légi hadgyakorlatokat és az európai értekezleten részt vevő államok parti vizeihez közeli haditengerészeti gyakorlatokat. Az ülésen képviselt országok készek megállapodni, hogy nem bővítik az európai katonai-politikai csoportosulásokat, korlátozzák a hadgyakorlatok szintjét, és kiterjesztik a bizalomerősítő intézkedéseket a Földközi-tenger térségére. Készek megvizsgálni más javaslatokat is, amelyek a bizalom erősítésére és a katonai enyhülésre irányulnak. Remélhető, hogy a SALT aláírása kedvező légkört és lehetőséget teremt ahhoz az értekezlethez is, amelyet a budapesti közlemény javasol. PETHÖ TIBOR \ 3
