Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 1. szám

i

I

Sport

T aróczy fogadása

Ilyen még nem volt! Taróczyék budai otthonában a fiatal bajnokkal együtt nézegettük az ATP (Association of Tennis Professionals) Dallasban megjelenő hetilapját, amikor a szenzációt felfedeztük. Taróczy Balázs 1978-as nagyszerű szereplésével a 18. helyen áll, és a nem is olyan régen a tenisz világhatalomnak számító ausztrál színek valamennyi képviselőjét megelőzi. Ki mert volna akár csak egy évvel ezelőtt is erre gondolni? . . . No. de nemhiába idéztük az elmúlt év őszén a Torontóból hazalátogatott Straub János ismert sportember véleményét, miszerint Balázst ma már a világ legjobbjai között tartják számon, jelenleg Kanadában és az Egyesült Államokban a legismertebb magyar sportember.

— Hány versenyen, hány kontinensen játszott 1978-ban? — kérdeztük bemelegítésként.

— A hazai viadalokat és a hivatalos csapa tmérkőzéseket nem számítva, összesen 21 nagy, nemzetközi versenyen játszottam Észak-Amerikában és Európában. Tavaszi sérülésem nyomán, amikor a belgák elleni Davis Kupa mérkőzés harmadik napjának délelőttjén lábteniszezés közben kifordult a bokám, hosszabb pihenőt kellett tartanom. Az év elején pedig nagyszerűen ment. Ocean Cityben nagy versenyt nyertem, még Nastasét is legyőztem, később nagyon visszaestem.

— Hányszor repülte már át az óceánt?

— Tavaly, három részletben összesen tíz hetet töltöttem az Egyesült Államokban és Kanadában. De bevallom, naplót, statisztikát még most sem vezetek, így nem is tudom pontosan, hogy összesen hány alkalommal jártam már tengerentúl.

— Hol, merre szeret versenyezni?

— Az ember saját sikerei szerint osztályozza a versenyeket, a városokat. Tulajdonképpen mindig, minden versenyre százszázalékos erőbedobással készülök, de azután egy-egy városban váratlan győzelmekre vagyok képes, mint például a nyáron Boston-RÖVIDEN-------£ Andy Mezey, ismert magyar származású sportember további két esztendőre a Kanadai Kézilabda Szövetség elnöke marad.

0 Az FC Bruges labdarúgó csapata idény közben változtatott edzőt. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában 1978-ban a döntőig eljutott belga együtteshez az osztrák Ernst Happel helyére a kispesti Béres Andrást szerződtették. Béres a világháborút követő években Bozsikék kortársaként Kispesten rúgta a labdát. Évtizedek óta külföldön él. Belgiumban az Anderlecht és a Beerschot csapatával ért el sikereket.

0 Rostockban, az északi tengeri kikötővárosban nemzetközi jszóviadalt rendeztek az 1964-ben és később született versenyzők részvételével. A ferencvárosi Besze Gábor, a magyar úszósport új reménysége egyetlen külföldi győztesként négy számban is az első helyen végzett.

MTI — Külföldi Képszolgálat

Taróczy a Nastase elleni győzelme után Barcelonában

bari, amikor Pecci oldalán megnyertem az amerikai hivatásos bajnokság páros számát. Párizs és Barcelona tartozik igazi kedves, sikeres városaim közé. Igaz, mindkét helyen kedvezőek a körülmények számomra, elég lassú a salak és nehéz a labda. Nem véletlen, hogy például Párizsban, a híres Roland Garros stadionban arattam életem első nagy sikerét az amerikai Ashe legyőzésével, s Barcelonában is általában jól megy, 1978-ban itt szereztem a legtöbb pontot.

— Baastad és Hilversum is a kedvező versenyek közé tartozik .. .

— Valóban, mindkét városban lassú a salak és nehéz a labda. A svéd Tretorn labdát is nagyon kedvelem, két éve a döntőben, tavaly az elődöntőben voltam.

— És Anglia?

— Nem tudom miért, de Angliában eddig még egyszer sem játszottam igazán jól. Az idén újra megpróbálom. Szeretnék Wimbledonban is valamit produkálni, talán párosban új társam, a paraguayi Pecci társaságában sikerül.

— Mit tervez 1979-re?

— Ütitervem már kész. Mindenekelőtt a Közgazdasági Egyetemen vár néhány befejező vizsgám, utána február elejéig a szövetség rendelkezésére állok, a Király Kupában játszom. Február 12-től három amerikai versenyen indulok (Sarasota, Denver, Memphis). Utána remélem bekerülök Európa válogatottjába, és Mexikó-városban Dél-Amerika ellen játszhatok. Négy európai verseny (Nancy, Milano, Nice, Monte-Carlo) következik ezután, majd két amerikai viadal (április 16—22 Houston, április 23—29 Las Vegas). Májusban itthon leszek a csapatbajnokságon, majd Európában próbálok pontokat gyűjteni, köztük Párizsban és Wimbledonban. Űjabb amerikai utazásra majd csak

július második felében, az olaszok elleni Davis Kupa elődöntő után vállalkozom.

— És játékban?

— A ranglista élvonalához tartozók lényegesen jobban, eredményesebben adogatnak nálam. Az elmúlt év elején én is éreztem a szerva ritmusát, de sérülésem alatt újra elvesztettem. S most már valahogy el sem hiszem, hogy be is tudnám ütni azt az olyan fontos első szervát. Ősszel, előretörésem idején több döntő mérkőzést vesztettem el adogatásom miatt. Remélem, sikerül újra megtalálnom a helyes ritmust.

— Ismét számít Stolpa József segítségére?

— Természetesen. Jóska bácsi még annak idején, amikor egészen fiatalon a Galea Kupában játszottam, felfigyelt rám. Sokat leveleztünk, s már jártam is nála Marseille-ben. A legfontosabb nyári versenyeim előtt remélem, újra eltölthetek majd néhány napot az évtizedek óta Franciaországban élő egykori kiváló teniszezőnél.

— Kik, hol biztatják a leglelkesebben?

— Jó néhány éve járom már a világot. Nagyjából ugyanazokban a városokban fordulok meg, s nagyon sokan várnak, számítanak találkozásunkra. Ilyen tekintetben számomra nagyon sóikat jelent, hogy a szüleimmel csaknem naponta folytatott telefonbeszélgetések mellett mindig akad valaki, aki sokszor csak néhány perces együttlétünk alkalmával magyarul szól hozzám, otthoni dolgok felől érdeklődik, magyar étterembe invitál. szóval hazai hangulatot teremt körülöttem. Ez is sokat, rengeteget jelent, amit legfeljebb esetleges győzelmeimmel tudok meghálálni. Bevallom, Eli bácsiék állnak hozzám a legközelebb. A Barcelonában élő Berkessy Elemér, a Ferencváros egykori válogatott labdarúgója és barátai, elsősorban Samu József, a Valenciában élő futballista és társai olyan szeretettel fogadnak, szurkolnak értem, amiért egyszerű szavakkal nem is lehet köszönetét mondani. így kétszeresen örültem Barcelonában a spanyol nemzetközi bajnokság megnyerése után, hogy Eli bácsiéinak is örömet szerezhettem, viszonozhattam valamivel a lelkes szurkolást.

— Egy emlékezetes fogadásáról is hallottunk . . .

— Igen, s ez is magyarokkal kapcsolatos — válaszolta nevetve. — A világot járó társaim körében ugyanis állandó beszédtéma volt, hogy engem mindig, mindenütt magyarok biztatnak. S mikor évekkel ezelőtt először a Bermudákra repültem, életemben első alkalommal, a Svájcban letelepedett Dowdeswell is erről faggatott. „Hogyan létezik az, hogy őt soha senki sem keresi meg, engem pedig mindig mindenütt többen várnak. Hányán is vagyunk mi, magyarok?” Próbáltam érvelni, hogy kis ország a miénk, kevesen vagyunk ugyan, de büszkék vagyunk egymás sikereire. Dowdeswell kétkedve hallgatott. Aztán fogadást ajánlottam neki, mondván, még soha sem jártam a Bermudákon, de biztos, hogy vár egy üzenet a pályán ... Dowdeswell a győzelem reményében csapott tenyerembe, és — savanyú mosollyal fizetett. A klubban ugyanis két ismeretlen magyar üzenete várt: ha kedvem tartja, és időm. engedi, hívjam fel őket egy kis eszmecserére. Azóta ez a kérdés lekerült a napirendről. A világjáró teniszezők egyszerűen elfogadják, hogy engem mindenütt, a világ minden részén magyarok biztatnak.

VAD DEZSŐ

29