Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 10. szám
Bujdosó nyelvemlékeink Sajnovics János Demonstratióját már kinyomtatták Koppenhágában, mikor véletlenül hazakerült és egy Szombathelyen kiadott könyvben megjelent a száműzött Zágoni Mikes Kelemen (1690— 1761) kétszázhét levele. A XVIII. századi magyar próza legszebb emlékei nem versek, elbeszélések vagy regénylapok, hanem helyenként a székely tájnyelv szellemében fogant, érzékletesen szép magyar nyelven írt levelek. Kétszázhét levél, amely senkihez sem szól. Az a „Groff P E”, akihez e sorokat Mikes Kelemen irta, soha nem élt. A levelek a száműzött Rákóczi Ferenc törökországi udvarában, Rodostó városában íródtak. Azokat soha senki postára nem adta, azok soha postakocsin nem utaztak. A megírt levelek a levélírónál maradtak. Rodostóban. Mikes Kelemen leveleiben törökországi emlékeit vetette papírra. Ezek a levelek emlékiratok. Az első 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt. A levelek címzettje egy Konstantinápolyban élő, száműzött erdélyi grófnő, Mikes Kelemen kedves „nénje”. Mikes Kelemen utolsó levelében írja: „Kedves néném! nem csak mi, hanem az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan. Mennyi urakot, nemes embereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben? Ügy annyira, hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. Az Isten azt is kivevé a bujdosásból 22-dik Octobris. Már most egyedül maradtam a bújdosók közül, és nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amazt előre; mert egyedül maradván, nekem kell kimenni az áldozatra . . Zágoni Mikes Kelemen a negyvenegy esztendős „levelezés” alatt olykor tréfásan, kedvesen ír, megköszöni a bort, amit nénje küldött, a jó halat, vigasztalja betegségében, boldog új éveket kíván. elbeszéli utazásait, elmeséli a száműzöttek sorsát és életét. Végül már csak a halált váró kesergő magány hangján beszél. A legszebb magyar nyelven írt sorok ezek. XVIII. századi prózánk gyöngyszemei. Olyan korban, mikor a magyar nyelv „vas szegekkel veretett”, otthon a mindent uraló latin már-már teljésen háttérbe szorította, idegenben. török földön, a száműzetésben borult virágba a magyar nyelv. Ez is anyanyelvűnk sajátos sorsához, megpróbáló élettörténetéhez tartozik. Mikes Kelemen kétszázhét levelét halála után harminchárom esztendővel Szombathelyen nyomtatták ki először. S hogy hogyan őrizték, mentették meg, hogyan hozták haza Magyarországra a kétszázhét levelet, az megint csak különleges történet, mint anyanyelvűnk csaknem valamennyi nemzeti értékű kéziratáé. Mikes Kelemen huszonegy éves korában hagyta el Magyarországot, és szülőföldjét soha nem látta viszont. Az erdélyi, háromszéki Zágon faluban született. Atyját, aki Thököly Imre szabadságharcos seregében küzdött az osztrákok ellen, a győztesek Fogarason kivégeztették. Családja a fiatal Mikest II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari környezetébe juttatta be. Mikor a Rákóczi-szabadságharcot az osztrák túlerő leverte, és a fejedelem 1711-ben lengyelországi száműzetésbe ment, mellette volt Mikes Kelemen is. Követte őt 1713-ban Franciaországba, majd néhány éves franciaországi tartózkodás után 1717-ben, mikor a szultán menedéket adott a száműzött magyaroknak, a törökországi Rodostóba is. A hűséges ember mindvégig a fejedelem mellett maradt: több levélben számol be Rákóczi betegségéről és 1735-ben Rodostóban bekövetkezett haláláról. 1758-ban már egyedül élt a bujdosók közül, a fejedelem valamikori kíséretének tagjai rendre meghaltak. Amikor 1761. október 2-án Rodostóban meghalt, hetvenegy esztendős volt. ötven évet töltött a száműzetésben. Hova kerültek, hova lettek a levelei? A kétszázhét kézirat? 1789 és 1803 között két rhagyar tanár, Görög Demeter és Kerekes Sámuel szerkesztésében jelent meg Bécsben a különös cimű Hadi és Más Nevezetes Történetek. Az újság első száma 1789 júliusában jelent meg. A lap még ugyanabban az esztendőben, 1789. november 27-én a következő tudósítást közölte: * Meghalt a magyarbarát Szelim travniki basa. Addig nem nyugodott, míg egy magyarra szert nem tett, akit verses, róka torkos s paszomántos ruhában járatott, és pompája növelésére mind Konstantinápolyban, mind Belgrádban magával hordozott. 1786-ik esztendőnek a végén Mikes Kelemen Az első kiadás címlapján ez áll: Török Országi Levelek melyekben A Il-dik Rákótzi Ferentz Fejedelemmel Bujdosó Magyarok’ Történeti más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságossan előadatnak Irta Mikes Kelemen Az említett Fejedelemnek néhai kamarássá Most pedig Az eredetképpen való Magyar Kézírásokból kiadta Kultsar István Az Ékesszóllásnak Tanítója Szombathelyen Nyomtatta Siess Antal Jósef 1794 ide küldötte volt Bétsbe, egynéhány török embereivel együtt az említett magyart, kit már akkor udvarában nagy tisztjévé tette vala. Ezek többet itt hagytak akkor Szelim részéről 20 000 írtnál ... A Szelimnél szolgált hazánkfia Szólnokrúl való, a Tisza mellől, Mészáros nevezetű. Nevét azért tettük ki, hogy ezzel is megmegmutassuk eránta való háládatosságunkat. mellyre azzal kötelezett bennünket, hogy itt Bétsben létekor eggy igen ritka, magyarul írott könyvel ajándékozott meg, mellyet ő Tekerdárból hozott ki, s a’mint bizonyította, néhai Rákótzi Ferencnek Horvát nevezetű ősz szolgálójától kapta, a’ki azt vallotta, hogy említett könyvet, Mikes Ádám a' Rákótzi Társa írta volna. Az „ezek többet itt hagytak akkor Szelim részéről 20 000 írtnál” szöveget úgy kell érteni, hogy vásárlásokra, bevásárlásra. A Mikes Ádám téves közlés — Mikes Kelemen helyett. A „Tekerdárból hozott ki” azt jelenti, hogy Rodostóból, mert Rodostó török neve Tekirdag. A travniki basa pedig, aki inkább szeszélyből. mint magyarbarátságból egy kiöltöztetett magyart is tartott az udvarában, abban a boszniai török hódoltsági Travnik városában székelt, amely ma Jugoszláviához tartozik. öt év múlva, 1794. augusztus 8-án egy másik magyar újság, a Magyar Mercurius egy Törökországban járt magyar orvos útilevelét közölte. Az orvos elment Rodostóba is, ahol a magyarok utcájában „egy öreg Magyarnál” szállt meg. Az öreg magyar „116 esztendős, Horváth Istvánnak hívják, jól tud még most is magyarul, egészséges ember”. A kutatás kiderítette, hogy Horváth István valóban élt, Rodostóban lakott, s a halotti anyakönyvi bejegyzés szerint 1799. szeptember 12-én, 120 éves korában halt meg. A rodostói magyarok temetőjében pihen. Ö őrizte meg Mikes Kelemen leveleit. Ö adta át Mészárosnak, a travniki basa díszmagyarjának. Mikes leveleit megőrizték, hazajuttatták. De Mikes Kelemen kétszázhét törökországi levelének itthoni bujdosását kissé nehezebb követni. A Hadi és Más Nevezetes Történetek tudósításából az derült ki, hogy a levelek Mikes halála után huszonöt évvel, 1786-ban kerültek Bécsbe. A kézirat új birtokosa az újság egyik szerkesztője, Görög Demeter (1760—1833) lett. ö adta át Kultsár Istvánnak (1760 —1828), a szombathelyi katolikus gimnázium tanárának, aki a kéziratokat 1794-ben Szombathelyen megjelentette. A levelek nyilvánosságra kerültek — a kéziratok sorsa azonban több "évtizeden át követhetetlen maradt. Toldy Ferenc (1805—1875), „a magyar irodalomtörténet-írás atyja”, a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója egyik, 1862. január 21-én kelt levelében ezt írja Szabó Károly (1824—1890) könyvtárosnak, hogy „Én bírom Mikes Törökországi Levelei autográph ép és szép példányát...” A kézirat Toldynál maradt 1867-ig. A kétszázhét képzeletbeli levelet őrző kötet ma az Egri Érseki Könyvtár tulajdona. Címlapján Toldy Ferenc saját kezű névbejegyzése látható. Alatta pedig: „Toldy Ferenc Űrtől megszerezte 1867. Bartakovics Albert Érsek.” (Az érsek irodalmi ritkaságok gyűjtője volt.) 1867 óta az Egri Érseki Könyvtár falai őrzik a törökországi száműzött összes levelét. RUFFY PÉTER 14
