Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 10. szám
beavatkozás juttathatja kulturált otthonokhoz, vezetheti el a rendszeres munkavállaláshoz a sok helyütt még igen rossz körülmények között, putrikban élő zárt cigány közösségeket és teremtheti meg a felnövő nemzedékek számára az iskoláztatás zavartalan körülményeit. Ez utóbbi kérdéskörről — a cigánygyerekek neveléséről és oktatásáról — tartottak nemrégiben nemzetközi tudományos konferenciát Pécsett. A tanácskozást a Pécsi Tanárképző Főiskola munkacsoportja szervezte, amely országos szervezője-irányítója a cigánygyerekek személyiségfejlesztésével, iskoláztatásával kapcsolatos kutatásoknak. Külföldről is — kilenc országból — érkeztek előadók. Érdekes volt összevetni a svéd. a francia, az osztrák vagy az angol tapasztalatokat a hazaiakkal. Bár az ottani cigányság helyzete, életkörülményei sok tekintetben eltérnek a magyarországitól, mégis sok az azonosság, a kicserélhető tapasztalat. A konferencián is megfogalmazták például, hogy a cigányság életformájának, kulturáltsági fokának — az őket körülvevő társadalom szintjéhez való közelítésében — mindenütt igen fontos szerepe van a rendszeres munkavállalásnak. Ugyanakkor pécsi, Baranya megyei példák is bizonyítják — ahol a bányászat, a fejlődő ipar a tanulatlan cigány férfiaknak is viszonylag magas kereseti lehetőségéket teremt —, hogy a munka, az anyagiak csupán szükséges, de nem elégséges feltételei a felemelkedésnek. Hiszen az ősi szokásokat, a régi magatartási, erkölcsi normákat őrző cigány közösségeknek például meg kell tanulniuk a pénz beosztását, a takarékoskodást. A cigányságot körülvevő munkahelyi és lakóhelyi közösségek, a különböző társadalmi szervezetek sok helyütt és sokféle módon próbálják segíteni a cigány szülőket, hogy legyőzzék az egyik napról a másikra élés reflexeit. A pécs-szabolcsi iskola például főzőtanfolyamot szervezett a cigány szülők számára, ahol nem csupán változatosabb étrendre, hanem a háztartásvezetés egyéb fortélyaira is megtanították a résztvevőket. Központi pénzforrásokból jelentős összegeket fordítanak a putritelepek felszámolására, ingyen telkekkel, kedvezményes hitelekkel segítik a rászoruló, legtöbbször sokgyerekes családokat. Ám ahogy a pénz beosztását, éppen úgy az otthonteremtést is meg kell tanulni. Mert a putriból hozott tapasztalatok — a szülők körültekintő nevelése nélkül — nem elegendők ahhoz, hogy élni is tudjanak a nagyobb kényelemmel, az eddig nem ismert berendezési tárgyakat helyesen használják, tisztán és rendben tartsák a szebb lakást. A körzeti orvosok, a védőnők, a családokat látogató pedagógusok, a tanácsok munkatársai e tekintetben is sokat segítenek. Az otthoni körülmények, valamint a csak lassan változó szokás- és normarendszer miatt különös gondosságot és sajátos módszereket követel a cigánygyerekek oktatása-nevelése. A ma még a telepeken élő, avagy az életformaváltás kezdetén tartó családokból származó cigánygyerekek kevesebb tapasztalattal és ismerettel kerülnek az iskolába, mint az korosztályuktól elvárh itó lenne. Ezért igen nehéz hozzászokniuk, alkalmazkodniuk az iskolai fegyelemhez és követelményekhez. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola kutatócsoportja az iskoláskor küszöbén álló cigánygyerekek személyiségfejlődésének vizsgálatával kezdte munkáját. Baranya, Somogy, Zala és Tolna megyében számos gyakorló pedagógus együttműködik a főiskolai szakemberekkel, így a gyakorlatban ellenőrizhetik — az óvodákban, az iskola-előkészítő foglalkozásokon — megállapításaik helyességét. A pécs-szabolcs bányatelepi iskola iskolaelőkészítő foglalkozásán a konferencia résztvevői meggyőződhettek róla, hogy sok játékossággal, énekkel, a gyerekek mozgásigényét kielégítő módszerek segítségével a cigánygyerekek szinte észrevétlenül hozzászoknak a fegyelemhez, a tanuláshoz. Igen fontos a beszédkészség fejlesztése, mert sok elsős cigánygyerek csak valamelyik cigány nyelvjárást sajátította el szüleitől, magyarul alig beszél. Persze akad vitatott pontja is a cigánygyerekek iskolai nevelésének. Vannak például, akik helyesebbnek vélnék, ha a gyerekek először a cigány nyelvet sajátítanák el tökéletesen, fogalomalkotásukat előbb anyanyelvükön fejlesztenék, s csak fokozatosan kerülne előtérbe a magyar nyelv tanítása. Az ellentábor érve az, hogy a cigány nyelv nem egységes, szókincse szegényes, tehát nem segítheti elő igazán a cigánygyerekek előrehaladását. A konferencia zárszavában elhangzott, hogy ezt a kérdést mielőbb tisztázni kell. A cigánygyerekek oktatásának, nevelésének módszerei hazánkban — s mint hallottuk, másutt is — változnak, tökéletesednek. S az üdvözítő módszer nem csupán országonként, hanem esetenként, községenként is különbözhet. Abban azonban minden szakember egyetért, amit a pécsi kutatócsoport vezetője, dr. Várnagy Eleméi egy tanulmányában így fogalmazott meg: ,,Az iskolázatlanság a hátrányos helyzet következménye, ugyanakkor a hátrányos helyzet továbbörökítésének előidézője is. Éppen ezén a hátrányos helyzet felszámolásában vezető, irányító szerepet kell kapnia az iskolának és az óvodának.” BALÁZS ISTVÁN FOTÓ: HORVATH DAVID ÉS NOVOTTA FERENC 7
