Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 10. szám
A Magyar Közgazdasági Társaság javaslatára a Magyarok Világszövetsége 1979. évi elnökségi ülésén elhatározta, hogy 1980-ban tudományos tanácskozásra és országjáró kirándulásra hívja meg a nemzetközi közgazdasági tudományos élet magyar származású személyiségeit. A két társadalmi szervezet többek között ezzel a találkozóval kíván megemlékezni a magyar közgazdasági irodalom megszületéséről: Széchenyi István Hitel című művének 150 esztendővel ezelőtti megjelenéséről. A találkozó tervéről kérdeztük meg Bognár József akadémikust, a Magyarok Világszövetsége elnökét és a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökét. akit a két szervezet megbízott a találkozó és a konferencia vezetésével. — Mi volt e találkozó kezdeményezésének legfontosabb indítéka? — Kettős indítékból határoztuk el a konferencia megszervezését. Világszerte közismert tény, hogy a közgazdaság-tudomány terén igen sok magyar származású tudós tevékenykedik. Többségükkel a magyar közgazdászok jó kapcsolatokat tartanak fenn. Találkozunk velük nemzetközi konferenciákon, különféle vitafórumokon — sőt a legnevesebbekkel még a Magyar Televízió képernyőjén is. Ügy gondoltuk, jó volna kapcsolatainkat még szorosabbra fűzni. Erre a tudományos konferencia látszik a legalkalmasabbnak, hiszen ott lehetőség nyílik egymás nézeteinek a megismerésére, sőt, vitára is. A közgazdaság-tudományban igen sok közös problémánk van. és az alkotó vita mindenkit hozzásegíthet a tisztánlátáshoz. A második indíték az. hogy a Magyarok Világszövetsége az utóbbi években rendszeresen igyekszik vendégül látni egy-egy értelmiségi foglalkozási ág külföldön tevékenykedő legnevesebb képviselőit, hogy élő és szoros kapcsolatot tarthasson az alkotó magyar értelmiséggel. Tavaly például a gyakorlati gazdasági életben működő neves szakembereket hívott meg Magyarországra. A közgazdaság-tudomány képviselői a nagyvilágban élő magyar értelmiség igen fontos részét jelentik. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke FOTO: NOVOTTA FERENC I7 Interjú Bognár József akadémikussal — Mi lesz a tudományos konferencia témája? — Ebben a kérdésben még nincs végleges döntés, mert előzetesen ismerni kívánjuk külföldi barátaink véleményét. Ezért a konferencia megszervezésére Előkészítő Bizottságot hozunk létre, amelynek tekintélyes magyarországi és külföldi tudósok lesznek a tagjai. Egvütt fogjuk elhatározni, hogy mi legyen tanácskozásunk fő témája. Valószínű, hogy sok szó esik majd a modern közgazdaság-tudomány egyik legizgalmasabb Kérdéséről: a világgazdaság feltételrendszerének megváltozásáról, amelyet mi „korszakváltásnak” nevezünk. Nehezen képzelhető el tudományos kerekasztal-konferencia ma e problémák érintése nélkül. Magyar származásunk azonban olyan összekötő kapocs, amelyet szintén szeretnénk kiaknázni. Tehát elképzelhető, hogy eszmecserét folytatunk a magyar gazdaság helyzetéről a világgazdasági korszakváltás viszonyai között. Nagyon izgalmas lehet a gondolatok öszszevetése, hogyan látjuk mi idehaza ezt a problémát, és hogyan látják ugyanezt külföldről mások, akik szintén magyar származásúak. A kétféle nézőpont komoly tanulságokat hozhat. Természetesen mindenki szabadon választhat: írásban vagy szóbfin kívánja-e mondanivalóját a többiek elé terjeszteni. Szándékaink szerint ezekből a tanulmányokból, hozzászólásokból közös publikációt szerkesztünk, amelyet magyarul és egy világnyelven (valószínűleg angolul) egyaránt kiadunk. Mindenekelőtt persze megemlékezünk Széchenyiről és az ő közgazdasági tevékenységéről, a Hitel megjelenésének 150. évfordulóján. — ön szerint van-e valamiféle folyamatosság Széchenyi közgazdasági gondolatai és a mai magyar közgazdaság-tudomány eszméi között? — Széchenyi kora és a XX. század második fele — szinte minden összetevőjében — különbözik egymástól. Más volt abban a korszakban Magyarország világgazdasági helyzete és szerepe, és más ma. Mindenféle összevetés rendkívül kockázatos és hamis analógiákra csábít. Mégis van egy-két összekötő szál. Széchenyi ismerte fel elsőként, hogy nem vagyunk egyedül a világban s gazdálkodásunk ezernyi szállal kötődik a világ gazdaságához. Ez a felismerés ma, a megváltozott technikai és társadalmi környezetben, még fokozottabban érvényes. Széchenyi azonban nem maradt meg a felismerésnél, sokkal tovább lépett. Bebizonyította, hogy egy nemzet — például Magyarország — gazdasága akkor lehet életképes, ha ez a gazdasági tevékenység mozgásba hozza a nemzet legjobb energiáit. Nem valami öncélú vagy kényszer szülte kapcsolatról van tehát szó a világgazdaság és Magyarország között, hanem olyan tevékenységről, amely a belső oldalt is ösztönzi. A megvalósítás formái természetesen mások voltak Széchenyi korában és mások ma. A célok, a feladatok, a feltételek is különbözőek, de a megközelítés módja, a tenniakarás tanulságos a számunkra. — A külföldön élő és alkotó magyar származású tudósok tehetnek-e valamit a magyar tudományért? Mit vár tőlük Magyarország? — A legtöbbet és a legfontosabbat elsősorban saját tevékenységükkel tehetik. Egy tudós akkor teszi legtöbbet, ha fejleszti tudóstársainak és a szakembereknek a gondolkodását — tehát a miénket is. A tervezett találkozó lehetőséget ad majd a vitákra, az eszmecserére. Ez mindig ösztönző. Azt várjuk a találkozótól, hogy az ott felvetődő gondolatok továbbgondolkodásra késztessék az itthoniakat és a külföldön élőket egyaránt. Ez egyben a legnagyobb segítség, amit egyik tudós a másiknak nyújthat. Még egy dologról nem szabad elfeledkeznünk, mégpedig a magyar közgazdasági tudomány nemzetközi tekintélyéről. Ez a tekintély az utóbbi évtizedekben érezhetően növekedett. Rangot jelent magyar közgazdásznak lenni. Ebben az intellektuális rang kivívásában lényeges szerepük van azoknak a tudósoknak, akik külföldön — az Egyesült Államokban, Angliában, Európában — dolgoztak és dolgoznak, egyre nagyobb megbecsülést vívnak ki maguknak, s közben nem feledkeznek meg magyar voltukról. Ök is a magyar közgazdaság-tudomány nemzetközi tekintélyét növelik, ami az itthoni kollégák számára is segítséget jelent. — Köszönöm a beszélgetést. * SÓS PÉTER JÁNOS 3
