Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-19 / 10. szám

Harmadszor Budapesten Az akadály felett... Az öttusa-világbajnokság há­rom évtizedes történetében Ma­gyarország, azaz Budapest, har­madszor vállalkozik a versenyek megrendezésére. Első alkalommal, 1954-ben Örkény táborban, csodá­latos környezetben bonyolították le a lovaglást, majd a margitszi­geti teniszstadionban felállított alkalmi lőtéren a lövészetet, de a világbajnoki címet a nemzetközi élvonalba akkor berobbant Björn Thofelt nyerte az esélyesebb ma­gyarok előtt. Benedek Gáborék „csak” a csapatelsőséget tudták megszerezni. Másodszor, 1969-ben Balczó András pályafutásának egyik csúcsteljesítményével tar­totta itthon a világbajnoki címet. Az ötödik napon, Pesthidegkúton, a terepfutás útvonalán ezrek biz­tatták a rendkívül népszerű sportembert, aki 75 pontos hátrá­nyát behozva nyerte a versenyt. — Ezen a világbajnokságon még kezdő versenyző voltam. Kétszeres háromtusa bajnokként akkoriban álltam az öttusázók tá­borába, és a lovak felkészítésén fáradoztam. A verseny élményei nyomán erősödött meg bennem az elhatározás: ha törik, ha szakad, bajnok leszek — emlékezik dr. Nagy Imre, a kiváló öttusázó, a Nehézipari Minisztérium Ipargaz­dasági és Üzemszervezési Intéze­tének osztályvezetője. Sikerekben gazdag pályafutása a magyar föl­dön rendezett két világbajnokság között bontakozott ki, szerepelt az 1960-as római olimpián baj­nokságot nyert csapatban, Né­meth Ferenc és Balczó András társaságában. Visszavonulása után. 1969-ben már csak a világ­­bajnokságról készített film for­gatását irányította, szakmai ta­nácsaival segítette ,az operatőrö­ket és a rendezőt. Ez a második világbajnokság is fordulatot ho­zott számára, hiszen ezt követően bízták meg a kapitányi teendők­kel, s 1970 tavaszától 1976 végéig 81 hónapon át irányította a ma­gyar válogatottat. Ezúttal pedig félig-meddig már házigazdaként várja a világbajnokságra érkező­ket, hiszen időközben a nemzet­közi szövetség vezető testületébe választották. A világbajnokság szervezése, előkészítése divatos szóhasználat­tal élve „sínen” van. Az augusz­tus 12. és 16. között rendezendő nagy viadal versenypályáit már kijelölték. A lovaglást az ügető­pályán, a vívást a Nehézipari Mi­nisztérium óbudai sportcsarnoká­ban, a lövészetet a Fehér úti lő­téren, az úszást a Komjádi-uszo­­dában, a futást — mint tíz év­vel ezelőtt — újra Pesthideg­kúton bonyolítják le. Az előké­szítést széles körű összefogás jel­lemzi. Így például a lovaglás aka­dályainak elkészítésére a Pilisi Erdőgazdaság vállalkozott, s újra magyaros motívumú, akadályok kis csárdák, szekerek átugratása vár a 25—30 országból érkező versenyzőkre Az előkészítés mun­kájában harminc, volt kiváló ver­senyző kapcsolódott be. — A verseny során a Német Szövetségi Köztársaság szakembe­reivel közösen kidolgozott újítá­sunkat is megvalósítjuk — újsá­golta Nagy Imre. — A tájékozott sportkedvelők előtt bizonyára is­meretes, hogy a jelenleg érvény­ben levő szabályok szerint az öt szám indulási sorrendjét a ver­senyek előtt kisorsolják, és ezen nem változtatnak. Az amerikaiak korábban engedélyt kaptak arra, hogy a San Antonióban rendezett világbajnokságon kipróbálják az úgynevezett „hendikep” indításos módszert. Mi az első két szám, a lovaglás és a vívás utáni össze­tett pontverseny fordított sor­rendjében szólítjuk rajthoz a résztvevőiket. Azaz a legjobbak egy csoportban lőnek és úsznak, ami növeli a verseny érdekessé­gét, és a futásnál is valós versen­gést eredményez. Ha ez a mód­szer beválik, akkor 1981-től ezt alkalmazzák a világbajnokságo­kon. — Milyen szerepet töltenek be a magyarok a világ öttusasport­jában? — 1952-ben aratott első olim­piai győzelmünk óta sikeres ver­senyzők képviselik a magyar szí­neiket, s a jó szereplés már ön­magában is tekintélyt kölcsönöz — válaszolja Nagy Imre. -- Emel­lett jó néhány ismert szakembe­rünk több hasznos újítással já­rult az öttusa szabályainak ész­szerű fejlesztéséhez. Mindebben a külföldön élő, ma­gyar származású szakvezetők, ed­zők is közrejátszottak. Ne feled­jük: Kerekes Sándor, a Kanadai öttusa Szövetség egyik vezetője Nagy Imre társaságában tagja a nemzetközi szövetség tanácsának; Bucskó József, az ismert verseny­ző a kanadai juniorok edzője; dr. Rerrich Béla, a kiváló mester im­már évtizedek óta irányítja a svéd öttusázók vívófelkészülését; Benedek Gábor olimpiai és vi­lágbajnok a Német Szövetségi Köztársaság juniorjainak az ed­zője; Szondy István, egykori csa­pattársa vívóedzőként működik, Bódi János, a Honvéd volt ver­senyzője tehetséges fiatalok ne­velője ugyancsak a Német Szö­vetségi Köztársaságban; egyik ta­nítványa, Kühn, már a nagyok között is válogatott; Pintér Ta­más, az újpestiek volt öttusázója pedig az osztrákok szövetségi ka­pitánya, és így tovább. A hazai rendezés — különösen öttusában — mindig nagy előny. Vajon ezúttal is ki tudják-e hasz­nálni versenyzőink a hazai kör­nyezetet, mint 1954-ben, amikor a csapat (Benedek, Szondy, Tas­­nády) vagy 1969-ben, midőn az egyéni (Balczó András) világbaj­noki cím itthon maradt. — Nem könnyű, hiszen az él­mezőny megerősödött, megnőtt a „konkurrencia” — mondja az esé­lyekről Nagy Imre. — Ráadásul egyelőre nem látok Balczóhoz ha­sonló, kiemelkedő képességű ver­senyzőt, s a jövő évi olimpiai csa­pat sem alakult ki még. Remél­jük, az idő kedvező változást hoz ezen a téren... Abban viszont határozottan bízom, hogy a vi­lágbajnokság sikeres megrende­zésével tovább növeljük a magyar öttusasport jó hírét és tekinté­lyét a világban, s a hazai fiata­lok körében is népszerűsítjük ezt a remek sportot! VAD DEZSŐ RÖVIDEN--------------------­Kádas Géza, az 1948-ban Londonban ren­dezett olimpián harmadik helyezést szerzett, sokszoros bajnok, egri gyorsúszó 53 éves ko­rában elhunyt. * Sárosi Imre, a kedves „Mesti” újra Észak- Amerikában járt. A világhírű úszóedző egy­kori tanítványait, köztük az olimpiai baj­noknő Szőke Katót és Gyenge Valit is meg­látogatta. * A Magyar Labdarúgó Szövetség új veze­tői felújítják a hagyományos magyar—oszt­rák találkozókat, és a spanyol válogatott — amelynek a magyar származású Kubala Lász­ló a kapitánya — 1925 után újra Magyar­országra látogat. A spanyolok legutóbbi bu­dapesti vendégjátéka alkalmával kapta egyébként Zsák Károly, a híres kapus azt az emlékezetes potyagólt, amikor a lába között gurult a hálóba a labda. * A Budapesten rendezendő hagyományos tavaszi sportfilmfesztiválra ezúttal a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság is különdíjat aján­lott fel. A bemutatókra Monique Merlioux, a NOB igazgatónője is fővárosunkba láto­gat. * Vajda László és Erős Ágnes, az 1979-ben magyar bajnokságot nyert két fiatal műkor­csolyázó a Holiday on Ice amerikai jégrevű­höz szerződött. Az egyébként házasság előtt álló fiatalok a közeljövőben már be is mu­tatkoznak a társulatban. * Váradi Imre, már Londonban született, magyar származású fiatal labdarúgócsatár a második ligás Sheffield United csapatától az elsőosztályban bajnokságra pályázó Everton együtteséhez szerződött. * Budapest mellett az ország 231 városában és helységében működik természetjáró szak­osztály. A természetbarát szövetség ugyan­csak százezer természetjárót tart nyilván, de mintegy félmillióra becsülik a rendszeresen túrázók számát. 31

Next

/
Thumbnails
Contents