Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 9. szám

Ktarpgp A labda A jótündér megjelent Ke­rekes előtt: — Kérjél valamit és én teljesítem a kívánságodat! Kerekes gondolkozott egy kicsit, aztán így szólt: — ötvenéves vagyok. Van autóm, lakásom, víkendhá­­zam és egy kis megtakarított pénzem... — Én nem azt kérdeztem, hogy mid van, hanem azt, hogy mit szeretnél ... — Tízéves koromban na­gyon vágytam egy futball­­labdára. Egy igazi futball­­labdára. — Rendben van. Teljesí­tem a kívánságodat. — Egy pillanat! — kiáltott fel Kerekes. — Azt hiszem, félreértettél. Most már én is tudnék venni egy futball­­labdát. Van pénzem elég. Én mást szeretnék ... — Nyögd már ki végre, hogy mi* akarsz? — Azt a vágyat szeretném újra érezni, ahogyan tízéves koromban vágyakoztam egy lasztira. — Nem egészen értem, hogy* mit akarsz tőlem — mondta zavartan a jőtündér. — Akkoriban nagyon sze­rettem volna egy labdát. Na­ponta többször is megnéztem a kirakatban: csak egy üveg választott el tőle, mégis messzebb volt, mint a Hold vagy a Mars. Álltam a kira­kat előtt, bámultam a labdát és elképzeltem: milyen érzés lehet megfogni, megsimogat­ni, magamhoz ölelni. A szí­vem erősen dobogott, a szám kiszáradt, a kezem remegett a vágyakozástól. Az ujjaiim is arra vágytak, hogy birtokba vegyék a labdát, érezzék a gömbölyűségét, hogy meg­érintsék, megtapogassák. A kezem automatikusan elin­dult a labda felé, és ha nem vigyázok, bezúzza a kirakat­üveget. Éjszakánként a lasz­tiról álmodtam: egy zöld ré­ten fociztam vele, de aztán gurulni kezdett a lejtőn, és én nem tudtam utolérni, pe­dig nagyon akartam. A tá­volság egyre nagyobb lett közöttünk ... — Térjünk a tárgyra! — szakította félbe a jőtündér és némi türelmetlenség volt a hangjában. — Konkretizál­juk végire, hogy mi a kíván­ságod? Szeretnél újra tíz­éves lenni? Csak egy sza­vamba kerül. .. — Nem tudom, miihez kez­dene a feleségem egy tízéves férjjel és mit szólna a hu­szonöt éves fiam ahhoz, hogy az apja tízesztendős . .. — Akkor hát mit akarsz? — Szeretnék egy futball­­labdát ... — Mondtam már, hogy tel­jesítem ezt a kívánságodat. Azért vagyok jótündér, hogy teljesítsem az emberek kí­vánságait. Hány labdát akarsz? Egyet, kettőt? Eset­leg tizenkettőt? — A labda nem érdekel. Huszonhét éves koromban fociztam utoljára. Mihez kezdenék egy futball-labdá­val manapság? Esténként úgy fáj a lábam, hogy lefekvés előtt masszíroznom kell a térdeimet. Én azrt a türel­metlen mohóságot szeretném újra érezni, azt a vad és le­küzdhetetlen éhséget, a té­bolyhoz hasonlítható vágyat, amelyet akkor éreztem. Cso­dálatos érzés volt! Fájdal­mas és boldogító. Beteggé tett, ugyanakkor élveztem is ezt a betegségét. Anyám ag­gódott értem, mert alig eb­iem: belém kellett diktálni az ételt. Talán miég lázam ás volt, hőemelkedésem bizo­nyosan a vágyakozástól, és orvost akartak hívatni hoz­zám, pedig nem voltam be­teg, csak ébren is álmodtam és ettől kótyagos ltettem. Nem vettem észre, ha szóltak hoz­zám, nem feléltem a kérdé­sekre, nappal is úgy mász­káltam, mint egy alvájáró ... A labdáról álmodoztam, a kirakatban látott csodálatos futball-labdáról ... — Agyő! — mondta a jó­­tündér. — Veled nem lehet normálisan beszélni. Most el­megy k... — Csak menj — mondta közönyösen Kerekes, áztam hozzátette: — Ha valamire szükséged van, fordulj biza­lommal hozzám. Talán én teljesíteni tudom a kívánsá­gaidat ... Mikes György — A férjemnek egész nap csak az autó jár a fejében. — örülj neki, legalább van egy olcsó garázsa. * A nő vadonatúj autót vezet. Mellette egy fiatal­ember ül, aki észreveszi, hogy a kocsi 140 kilomé­teres sebességre gyorsult. Ijedten kérdi: — Mindig ilyen gyorsan vezet? — Dehogy! Most ültem először volán mellé. * A Szaharában hétfő reg­gel megáll egy autó a beduinsátor előtt. Az utas megkérdi: — Bocsánat, merre kell mennem a legközelebbi oázis felé? — Mindig csak előre és csütörtök este forduljon jobbra. * Az autós panaszkodik: — Egymás után kétszer elvették a betétlapomat. Ha harmadszor is elcsíp a közlekedési rendőr, elve­szik a vezetési engedélye­met. Jó nektek, gyalogo­soknak! — Nagy tévedés. Két­szer megbüntettek, mert pirosban mentem át a nagy forgalomban. Ha har­madszor elkap a rendőr, elveszi a cipőmet. HÁTHA VALAKI NEM ISMERI... NEVELÉS Kovácsék az önállóságra nevelés megrögzött hívei. Amikor első gyermekük megszületik, a szomszédok kér­dezősködnek : — Nos, fiú vagy kislány? — Erről a gyermek maga fog dönteni — vágja rá ha­tározottan Kovács. MENTSÉG — A férjem tíz éve itthagyott — meséli új szomszéd­nőjének Muskátliné. — De hiszen négy apró gyermeke van! — Hát igen. Tudja, időnként eljön mentegetőzni. KICSIT GYANÜS A feleség kiszól a nappaliból a konyhába, ahol a fér­je mosogat: — Gyanús vagy, Albert! Valid be, hogy meguntál. Azelőtt két fazék között mindig beszaladtál, hogy meg­csókolj .. .

Next

/
Thumbnails
Contents