Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
Bujdosó nyelvemlékeink A lapp Miatyánk Ezerkilencszázhetven májusában egy Fejér megyei községben híres dán, norvég, szovjet, amerikai és magyar nyelvtudósok találkoztak. A nemzetközi társaság Székesfehérváron emlékünnepségen vett részt, majd Tordasra utaztak, ahol emléktáblát koszorúztak meg a régi kastély, a mai szociális otthon épületén. A tordasi kastély és a Tordas körüli húszezer holdas nagybirtok a XVIII. században a Sajnovics családé volt. A székesfehérvári Sajnovics-emlékünnep résztvevői megkoszorúzták a kastély falába épített emléktáblát, amelyen az áll, hogy itt született 1733-ban Sajnovics János csillagász és nyelvész, az összehasonlító nyelvtudomány úttörője. Sajnovics Budán halt meg, 1785-ben. Mohács idején a magyar már körülbelül négymillió ember anyanyelve volt. Ebben a korban annyian beszéltek magyarul, mint amennyi angol anyanyelvű ember élt a XVI. században. A másfél százados török uralom alatt azonban a lakosság olyannyira elfogyott, hogy Magyarországnak a török hódoltság alól való felszabadulása után már csak másfél millió ember élt a felszabadított területeken. Ebből a magyar anyanyelvű egymillió lehetett. Európa közepén itt élt az egymilliós lélekszámú magyar nép, amelynek nyelve, szókincse, anyanyelvének egész szerkezete teljesen más volt, mint a szomszédos népeké, s gyökeresen különbözött a távolabbi európai nyelvektől is. A magyarok úgy érezték, rokontalanul élnek a nagyvilágban, minden más nép nyelvétől különböző anyanyelvvel az ajkukon. A külföldi tudományos világ már hosszabb idő óta sejtette, hogy a magyar nyelv néhány északi, köztük a finn, a lapp és némely szibériai népcsoport, néptöredék nyelvével rokon. De ezt még senki nem bizonyította be. Magyarország már évtizedekkel azelőtt felszabadult a török hódoltság alól. mikor megszületett Sajnovics János. Kilencéves korában félárva maradt, tizenöt éves korában belépett a jezsuita rendbe. Mint jezsuita szerzetes. tanár lett Bécsben, később Hell Miksa, a bécsi udvari csillagvizsgáló intézet igazgatója vette maga mellé. Bachow, a dán—norvég királyság bécsi követe 1768-ban fölkereste Hellt, és VII. Christian dán király nevében norvégiai expedíció vezetésével hívta meg. A magyar származású Hell a bécsi környezetben már felejteni kezdte magyar anyanyelvét. De tudott arról, hogy némely nyugat-európai tudós nyelvroikonságot sejt a magyar és a lapp között. Magyarul már csak törve beszélt, ezért vitte magával munkatársát, Sajnovics Jánost. Vállalta az expedíciót, ha a dán király teljesíti kérését: utazhassék vele Sajnovics is. A két csillagász 1768. április 28-án indult útnak Bécsből, s a tengerparti Trondheimből, ötvennapos tengeri út után, október 10- én vitorlással érkeztek meg Vardő szigetére. Vardő mostoha föld. Az esztendő nagy részében jég borítja. A kis szigeten, amely a dán—norvég királyság északi határa, néhány lapp családon kívül csak katonák, állami tisztviselők, misszionárius lelkipásztorok laktak, és a király helytartója. 1769. június 3-án a dán király által építtetett, vardői csillagvizsgálóból zavartalanul figyelhette meg a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Ennek alapján számította ki, hogy a Föld és a Nap közötti távolság 151,2 millió kilométer. Koppenhágába visszaérkezve. Hellt a dán tudományos akadémia tagjai közé választották. De Sajnovicsot is. Ök voltak a dán akadémia első külföldi tagjai. Hell kitüntetése természetes. A dánök számára aratta le a tudományos sikert. De miért koszorúzták meg a magyar Sajnovicsot? A két csillagász hónapokat töltött a szigeten. A tordasi származású magyar pap egy napon tengerparti lapp halásszal találkozott. Ez Maursundban, Daass dán misszionárius, a tengerparti lapp halászok papjának a házában történt. Az egyik halász betért Daasshoz, és a dán lelkész kérésére Sajnovics előtt elimádkozta a lapp Miatyánkot. Szavai Sajnovicsra úgy hatottak, „mintha csak magyar ember szájában formálódtak volna”. Sajnovics nem értette a halászt, a halász sem értette Sajnovics magyar szavait. De a lapp Miatyánk hangzása, csengése, lejtése, hangsúlya olyan volt, mintha nem lappul, hanem magyarul szólna. Sajnovics hónapokig tanulmányozta Vardő sziget lappjainak a nyelvét. S Vardőről Koppenhágába térve vissza, s a dán fővárosban több hónapot újabb tanulmányokkal töltve el, megírta híressé vált latin nyelvű munkáját: Demonstratio Idióma Ungarorum et Lapponum idem esse (Bizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos). A magyar csillagász a latin nyelvű kéziratot felolvasta a dán tudományos akadémia tagjai előtt, akik 1770-ben Koppenhágában meg is jelentették a munkát nyomtatásban. Sajnovics a lapp—magyar nyelvrokonságot, a két nyelv közös eredetét bizonyította be, s ezzel megvetette a finnugor összehasonlító nyelvtudomány alapját. A nagyvilágból öszszesereglett nyelvészek e munka megjelenésének kétszázadik évfordulóját köszöntötték 1970-ben Székesfehérváron és a tordasi szülői ház előtt. Mit állított több mint kétszáz évvel ezelőtt Sajnovics? Azt, hogy két nyelv rokona lehet egymásnak akkor is, ha a két nyelv beszélői nem értik egymást. Közös eredetű a dánok, az angolok, a hollandok nyelve is, holott meg sem értik egymást. A lappok nem magyarul beszélnek, a magyarok nem lappul. A nyelvrokonság, a közös eredet azonban — a hangtani hasonlóságok, a nyelvtan, a ragok, a képzők, a közös szavak alapján — bebizonyítható. Ezt végezte el Sajnovics. A magyar nyelv tehát finnugor eredetű. Ez annyit jelent, hogySörténetének egy korai szakaszában még azonos volt a mai vogul, osztják, zűrjén, votják, cseremisz, mordvin, észt, finn és lapp nyelvek ugyanolyan korabeli ősével. Időszámításunk előtt kétezer évnél is régebben a Volga folyó hajlatától, a Volga-könyöktől keletre, tehát a mai Európa területén élt egy nép, népcsoport, ameJ> még egységes nyelvet beszélt. Ezt nevezzük finnugor alapnyelvnek. Nyelvjárási eltérések bizonyára voltak már az egységes finnugor alapnyelvben is. Ezek később fokozatosan mélyültek el. A közös nyelvet beszélő nép egyes csoportjai el- és szétvándoroltak, s ennek során a nyelvi eltérések, nyelvjárási különbségek tovább növekedtek. A mi anyanyelvűnk az időszámítás előtt való 1000. év körül különült el végleg a finnugor alapnyelvtől. Ezért mondjuk, hogy a magyar nyelv háromezer éves. Azóta él önálló életet. Sajnovics János világhírű bizonyítását a hazai közvélemény egy része fanyalgással fogadta. Nem tetszett neki a lapp halászokkal való rokonítás, ez a „halzsíros atyafiság”. A csillagász nem folytatta nyelvtudományi munkásságát, visszavonult, és a Budára helyezett nagyszombati egyetem csillagászati intézetének az előadója lett. ötvenkét éves korában halt meg Budán. A mai budai Batthyány téri Szent Anna-templom egyik kriptájába temették. A két világháború közötti korban a templomban talajvíz tört fel, és a kriptákat ki kellett üríteni. Akiért már senki hozzátartozó nem jelentkezett, azt közös sírba hántolták el. ötven év múlva már senki sem tudja, hol pihen a finnugor összehasonlító nyelvtudomány megalapítója. Híres munkáját Koppenhága után Nagyszombatban is kiadták. A magyar nyelv élettörténete szempontjából olyan fontos latin nyelvű mű kézirata, Sajnovics keze vonása azonban eltűnt. Már föllelhetetlen. RUFFY PÉTER 14
