Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 1. szám
A Dunai Kőolajipari Vállalat százhalombattai extraháló és ortoxilol üzeme MTI — KOZÁK ALBERT ÉS MATUSZ KÁROLY FELVÉTELE Igények és realitások A győri Távközlési Műszaki Főiskola Megkezdődött az 1981—1985 közötti esztendők fejlődési pályaívét meghatározó — immár hatodik — ötéves tervünk kidolgozása. Ám mielőtt e szövevényes, sokrétű tervező munka műhelyeibe kalauzolnánk az olvasót, célszerű fölvázolni tervezési rendszerünk körvonalait; a keretet, amely gazdálkodásunk, tehát társadalmi törekvéseink lehetőségeit és korlátáit az igények és a realitások felelős mérlegelésével rögzíti. A rövid, a közép- és a hosszú lejáratú tervek sajátos fogaskerékrendszerként illeszkednek egymáshoz. Készülnek népgazdasági méretű programok 1990-ig — néhány meghatározó témakörben az ezredfordulóig —; az ötéves tervek pedig az ily módon körvonalazott folyamatok összefüggésrendszerébe illeszkednek. A fél évtizedre szóló tervek rendre-sorra törvény alakját öltik — a legfőbb törvényhozó testület, az Országgyűlés jogerőre emeli a számokban-arányokban rögzített előirányzatokat. Alapvetően különbözik ettől a rövid lejáratú — egy esztendőre érvényes — terv, amelyet nem tárgyal a törvényhozás; ott csupán az állami költségvetés előirányzatait, majd zárszámadásait vizsgálják, a tervet pedig a Minisztertanács határozattal hirdeti ki. Nem volt felesleges elidőznünk e jogszabályi ábrázolásnál; a kétféle módozat ugyanis éppenséggel mai gazdálkodási közéletünk, tervezési dilemmáink lényegét világítja meg. Egy-egy esztendő tervét ugyanis — a hozzá kapcsolódó szabályozással: a hitelek, termelői árak árnyalataival — éppen azért nem rögzítjük törvénnyé, hogy mód nyíljék a rugalmasságra. az állandóság és a változékonyság értelmes harmóniájára. Csakhogy éppen itt bukkan elő napjaink konok kérdése: vajon célszerű-e, sőt, egyáltalán lehetséges-e a fölgyorsult változások bizonytalan közegében öt esztendő gazdálkodását megtervezni, az 1985-ig előre jelzett folyamatokat törvénnyé merevíteni? Hiszen a világ most kétségkívül a gazdálkodás értékrendjeinek teljes átalakulásával, a változások olykor áttekinthetetlen kihívásával néz szembe, és különösképpen érvényes ez a világpiacra nyomasztóan ráutalt, tehát a szüntelenül igazodásra kényszerített kis országra. Gazdaságvezetésünk, bőséges tervezési tapasztalatokra alapozva, egyértelmű választ fogalmazott erre a kérdésre, szembenézve egyszersmind az instabilitás nemzetközi kihívásával. A válasz így hangzik: nemcsak lehetséges, de éppen a bizonytalanság közegében válik nélkülözhetetlenné, hogy jobban végiggondoljuk és megalapozzuk a fejlődés lehetséges változatait, gazdaságstratégiai céljait. A tervgazdálkodás ugyanis — bizonyos tévhied elmekkel ellentétben —. korántsem tekinthető a változásokra érzéketlen, merev előfeltevések rendszerének. Nem tekinthető ennek azért sem. mert az ötéves terv csuván a fejlődés legfontosabb arányait — például a nemzeti jövedelem növelését és elosztását, a beruházásokat stb. — rögzíti, meghatározza a prioritásokat, tág teret hagyva a változásoknak is, S hogy ez mit jelent a valóságban, azt éppen a hatodik ötéves terv kidolgozásának műhelyfolyamataiba pillantva, közelebbről szemléltethetjük. Az Országos Tervhivatal elnöke közzétette a kidolgozás módszereit, s a folyamat pontos időrendjét, hogy a népgazdaság tervkoncepciója 1979 októberéig, a részletes tervjavaslat pedig 1980 végéig elkészülhessen. Kijelölték azokat a vállalatokat is, amelyek az országos tervezésben közreműködve, előzetes fejlesztési elgondolásaikat dolgozzák ki a következő öt esztendőre. Sokatmondó a jogi utasítás szóhasználatában fölbukkanó „elgondolás” kifejezés, hiszen stílusában is érzékelteti a tevékeny, alkotó, gondolkodó közreműködés légkörét. Csak példaként említjük: 53 ipari cég, 12 külkereskedelmi vállalat, s emellett természetesen kutatóintézetek sora készíti el ily módon javaslatait, elgondolásait. A megalapozó számításokhoz és a terv tartalmának, irányának körvonalazásához tíz témakörben készülnek úgynevezett részkoncepciók. Ezek átfogják az életszínvonal-politikát, a műszaki fejlődés lehetséges irányait, a területi-regionális kiegyenlítődés céljait, a külgazdaság, a pénzügyek, az ár, a hitelpolitika várható és tervezhető folyamatait. Roppant fontos, hogy e részkoncepciók különböző — de a népgazdaság helyzetéből, lehetőségeiből kiinduló — változatokat is tartalmaznak, hogy a döntés végül e változatok mérlegelésére hagyatkozhasson. Figyelmet érdemel e munkafolyamatban a gondolatok, elképzelések — így is nevezhetjük — kétoldalú áramlása. A Tervhivatal elnökének utasítása ugyanis ezt mondja: „Változatokat egyrészt az Országos Tervhivatal által megjelölt kérdésekre és feltételekre kell kialakítani, de fel lehet és fel kell vetni minden egyéb a kidolgozók által fontosnak tartott alternatívát is. A részkoncepciók alapjául szolgáló külső és belső feltételek jelentős változása esetén szükségessé válhat egyes részkoncepciók átdolgozása, korszerűsítése is.” S ha már a gondolatok áramlását említettük, tegyük hozzá a tervezés információáramlásának szintén pontosan kidolgozott, intézményesített rendjét. A tervezésben ugyanis, amint említettük, tömérdek intézmény, vállalat, hatóság vesz részt — fölmérve mindenekelőtt saját realitásait, munkaterepének világfolyamatait, a megcélzott gazdálkodási irányok előnyeit, hátrányait. Pontos időkoordinátákba illesztve kell azután a feltárt, javaslatokká rögzített programokat a következő, magasabb áttekintésű tervezőközponthoz továbbítaniok. így összegeződik a tervezés illeszkedő mozaikjaiból a részletjavaslatok özöne — egységes, országos, társadalmi céllá. S ily módon láthat munkához majd 198Ü egy kora téli napján a magyar országgyűlés, hogy törvényerőre emelje a Magyar Népköztársaság hatodik ötéves tervét. TÁBORI ANDRÁS 3 t
