Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 7. szám
Butykó mester különórái Kevés ember mondhatja el magáról, hogy három ország szövetségi kapitánya volt, három nemzet legjobb sportolóinak felkészítését vezette közmegelégedésre. Lemhényi Dezső, az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert vízilabda-válogatott egykori játékosa 1958- ban Európa-bajnokságra vezette a magyar együttest. Később — csaknem tizenhárom éves külföldi működése idején — a francia, majd a kanadai vízilabdasportot, a válogatottat irányította. Az alacsony termetű Butykó mester — ahogyan ma már csaknem világszerte szólítják a medencék partján — 1976 őszén búcsúzott el külföldi tanítványaitól. Azóta nyugdíjba vonult, hogy függetlenül, minden megkötöttség nélkül foglalkozzon kedvenc sportjával, a vízilabdával. Különórái egyébként közismertek az uszodák világában. Évek, évtizedek óta az uszodában tölti az életét. Napjában egyszer, sőt olykor kétszer maga is levetkőzik, hogy leússza az önként vállalt adagot, s utána, vagy éppen közben, oktat, magyaráz. Oktatja a köréje sereglő fiatalokat az elengedhetetlenül fontos úszásra, magyarázza a labdafogás tudományát. A megszállottak fáradhatatlanságával gyakoroltatja a magyar póló technikai trükkjeit, alakításait. A Csaszi, igazi nevén a jó, öreg Császár uszoda nyitott medencéjéhez — a pólósok otthonába — az új Komjádi úszócsarnokon át vezet az út. Butykó mesterhez igyekezve véletlenül futottam össze Faragó Tamással, aki a közelmúltban egy szóváltás után tettlegességre vetemedett az uszodában, s akit ezért „kényszerpihenőre” küldtek. „Mi újság, hogy van, Tamás?” — 'kérdeztem, s őszinte választ kaptam: „Jól, azt hiszem nagyon jól! Csend van körülöttem. Szorgalmasan tanulok, végzem az Állatorvosi Egyetemet és a Testnevelési Főiskolát. Még szorgalmasabban járok az uszodába. Van időm készülni — és gondolkozni. Másképpen látok néhány dolgot, s ma már csak a jövő, a holnap érdekel az életben és az uszodában egyaránt.. A délelőtti különóra közben véget ért. Butykó mester ugyan még szélesen gesztikulálva magyarázta a parton, hogy akkor este fél hétkor... De már levetkőzve és mindenki pontos legyen! — Gyarmati Dezső, a kapitány, közben már összeszedte a sárga labdákat. Lemhényi ugyanis a válogatott mellé szegődött. Több ízben hangsúlyozta: „Semmi nyilvánosság, semmi stresszhatás. — Távol a kispadtól, a mérkőzések izgalmaitól, csak a háttérben segítek. A különórákon az úszást és a technikát oktatom, ez az igazi életelemem.” Hogy azután ezek a különórák mit és mennyit jelentenek — az majd a válogatott játékán mérhető le igazán. De úgy érezzük, lehetetlen, hogy ez a kedves, az életet mindig, minden helyzetben a vidámabb oldalról megközelítő Lemhényi a maga állhatatosságával ne tudja még tovább csiszolni az egyébként is világklasszis gárda tudását. „Már régen rádöbbentem arra — mondja —, hogy egyre inkább a fiatalok értelmére kell hatni. Talán ez is egyik oka annak, hogy állandóan beszélek, mert a beszéd edzés közben sem fáraszt, sőt, úgy érzem, tanítványaimat is szórakoztatom. Szójátékaimon, bemondásaimon olykor napokig nevetnek, s közben észre sem veszik, mennyit úsztak, milyen sokat gyakoroltak. De azt hiszem, így van ez jól, s én vidámság nélkül nem tudom elképzelni a sportot.” Az olimpiára készülő kanadai vízilabdásoknak dirigált egyik edzését annak idején filmre vették, s napjainkban is havonta vetítik okulásként, jó példaként. 1932-ben a Los Angeles-i olimpián aratott első győzelem óta összesen hat bajnokságot nyert magyar póló világhírét senki sem vitatja. A dobogós helyezés úgyszólván biztos, legfeljebb az lehet kérdéses, milyen ötvözetű érmet nyújtanak át a magyaroknak. Az utóbbi időszak mérlege is egyértelmű. Gyarmati Dezső kapitánykodása, az 1973-as belgrádi világbajnokság óta csupán két alkalommal: 1975-ben Caliban és 1977-ben Nyugat-Berlinben sorra került világbajnokságon nem lett első a magyar csapat. „Éppen elég világklasszis van a mai csapatban ahhoz, hogy néhányuk jó játékával megnyerjük a mérkőzéseket, de Nyugat-Berlinben, sajnos, egyikük sem játszott kiemelkedő formában” — mondta a legutóbbi második helyezésről Lemhényi Dezső. Négy időszak, négy csapatát ismerte jól: az 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert csapat (Németh Jamesz, Halassy, Bródy) fénykorában kezdte, a háború utáni csapatban (Gyarmati, Markovits, Jeney társaságában) játszott, a Tokióban győztes együttest tanítványai (Boros, Kanizsa, Mayer, Felkai) alkották, s a negyediknek mondható mai gárdát (Faragó, Szívós, Molnár, Horkay, Csapó) újra közelről ismeri. Melyik csapat volt a legjobb, mi a különbség közöttük? — „A maiak fizikai felkészültsége, rátermettsége, ereje páratlan — mondta. — A régiek azonban technikásabbak voltak, a háború utáni korosztály pedig jobban úszott. Mindez jórészt a játékfelfogás, a szabályok változásaival is magyarázható. A támadást ma már 35 másodperc alatt be kell fejezni. A legrövidebb, legtöbbször a legerőszakosabb módot kell választani az akciókra. Mindezzel a mai vízi-Edzés előtti eszmecsere a parton, — Gyarmati kapitány két segitötársával (balról) Lemhényi Dezső, Gyarmati Dezső és Kárpáti György az egykori olimpiai bajnokokból lett szakvezetők labda kétség kívül vesztett egykori látványosságából.” Butykó mester különórái azért reméljük néhány dopplert, azaz kettőzést, és svéd csavart visszahoznak. A csapat eredményességéhez pedig a technikai javulás mellett a fegyelem megszilárdítása is hozzájárul. Gyarmati Dezső világosan megfogalmazta a csapat célkitűzéseit, a játékosok feladatait. A tervet a kiválasztott játékosok önkéntes aláírásukkal fogadták el. S így nyugodtan leírhatjuk, hogy valamennyiük célja az olimpiai bajnoki cím megvédése, és ezért mindent megtesznek az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. VAD DEZSŐ • Kedves megemlékezés színhelye voh a Ferencváros Üllői úti sporttelepe. A Dániában élő és gyakran hazalátogató Toldi Gézát, a zöld-fehérek egykori kiváló 46-szoros válogotott csatárát köszöntötték hetvenedik születésnapján. A filmhíradó munkatársai is kedves ajándékkal lepték meg a népszerű sportembert A harmincas évek válogatott- és klubmérkőzésein készített filmekből, Toldi Géza nagy alakításairól készítettek összeállítást, és levetítették az összejövetel résztvevőinek. Toldi Géza meghatottan mondta: „Talán soha nem volt ilyen boldog születésnapom .. 31
